2020.07.18. 09:00
Kitüntetve érzi magát Rátóti Zoltán
Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színész-rendezője, érdemes és kiváló művész kapta idén a Sinkovits Imre-díjat. A Nemzet Színészéről elnevezett elismerést a Nemzeti Színház társulata szavazta meg Rátótinak az elmúlt évadban nyújtott kiemelkedő alakításáért; jelesen az Apponyi-beszédért.
Fotó: TIBOR KOVACS
– Milyen szerepekben látta Sinkovits Imrét? – kérdeztük Rátóti Zoltánt, a kaposvári Csiky Gergely Színház korábbi igazgatóját.
– Több filmes alakítását megcsodáltam, színpadon utoljára a Mózesben láttam, és emlékezetes volt Csiky Gergely Nagymamájában is Tolnay Klárival. Sajnos vele egy teátrumban nem dolgozhattam, csak a fiával, Sinkovits-Vitay Andrással, hosszú éveken át a József Attila Színházban. Viszont sokat szinkronizáltunk együtt Imre bátyámmal – akkoriban csak egy szinkronstúdió volt – többek között az Airport-filmekben, de verses rádiós műsorokban is gyakran találkoztunk. Emlékezetes számomra egy közös finnországi út; mivel Csoóri Sándornak megjelent odakinn egy verseskötete, s így több könyvbemutatót is rendeztek, a költő-, valamint a színésznagysággal öt napot tölthettünk együtt északi „nyelvrokonainknál”. A versmondás kapcsán is kitüntetett figyelmével, és barátságába fogadott. Csodás művész volt, egyedi orgánummal és humorral…
– Nem beszélve a szülőföld iránt érzett „talpig nehéz hűségéről”, nemzettudatáról…
– Valóban felnézhettük rá, és példaképként állt előttünk a meg nem alkuvás terén is, de nemcsak kiváló színész, hanem elkötelezett cserkész is volt. Engem is meg akart nyerni az ügynek, de én már akkoriban is sokfélét csináltam.
– Wass Albert Tizenhárom almafa című regényéből, valamint a korabeli dokumentumok, levéltári adatok felhasználásával készült szövegkönyvből Vidnyánszky Attila megrendítő előadást rendezett a szégyenteljes trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékezve. Ebben gróf Apponyi Albertet alakítja, s egy negyvenperces monológgal „sokkolja” a közönséget – különleges színészi teljesítményt nyújtva. A beszéd címmel egy tévéfilm is készült, igaz, kissé beszédhibás történész közreműködésével, ám ez semmit nem von le abból, hogy a múlt századi magyar történelem egyik nagy hatású beszédét hallottuk – kiváló interpretációban.
– Örülök, ha így látja. Nemzetis kollégáim is megsejtettek ebből valamit, hiszen titkos szavazás eredménye a Sinkovits-díj. Kitüntetve érzem magamat kollégáim által.
– A trianoni békedelegációt vezető gróf alakjában, a szerepformálásban mi volt a legmeghatározóbb motivációs tényező?
– Apponyi magyarság iránti elkötelezettsége, hazájáért érzett felelősségvállalása és felkészültsége. Egy vert helyzetben is kiállt az országért, és hatalmi pozícióban lévők küldötteinek karéjában elegáns, ám megrendítő beszéddel mutatott rá a nyilvánvaló igazságtalanságra. Amikor tanultam a szöveget, el kellett vonatkoztatni ettől az érzelmi többlettől, de mindvégig velem-bennem maradt: nagy leckét kaptunk tőle hazaszeretetből.
– Aztán a márciusi bemutatót követően nyakunkba kaptuk a koronavírust…
– Ajándékként éltem meg e helyzetet, s örültem, hogy végre nem kellett versenyt futni az idővel. Jutott elegendő idő egymásra és öt gyerekünkre.
– Most már újra felélénkült a kulturális élet, van mit bepótolni a bérletes előadások tekintetében is. Milyen próbákban, előadásokban vesz részt?
– Már zajlanak Márai Sándor Kassai polgárok című darabjának a próbái, melynek augusztus 16-án lesz a bemutatója a Gyulai Várszínházban, szeptember végén pedig a Nemzetiben; János mestert játszom benne. Örülhetek egy fantasztikus felkérésnek is: az Erkel Színházban megrendezhetem a Salome című operát. Szeptember közepén lesz a bemutató. Különleges feladatnak ígérkezik. A Nemzetiben Pilátust alakítom Bulgakov Mester és Margaritájában, de rendezek is; az Ők tudják, mi a szerelem című Hubay Miklós-darabot állítom színre. A Berlioz életéről szóló darabban egyébként anno Sinkovits Imre is játszott hosszú éveken át.
– Pécset se hanyagoljuk el!
– Sajnos tavasszal félbemaradt itt az Ármány és szerelem, melyben játszom. A bemutatót követően volt néhány előadás, de az elmaradtakat pótolni kell.
– Kaposvár nem várja, ahol éveken át színházigazgatóként dolgozott, miközben számos emlékezetes alakítást is nyújtott? Elég, ha az Amint a mennyben-t, a Vaknyugatot vagy az Árnyországot említem. A színházavató óta járt a Csikyben?
– Sajnos nem, de mindenkinek elújságolom: gyönyörű teátruma lett a megyeszékhelynek, lenyűgöző színháztechnikával. Fülöp Péter igazgató is hívott színészként és rendezőként is, ám a következő évadban nem marad már időm. Talán azt követően. Szeptember elején viszont mindenképpen jövök, mivel a Csiky Gergely Színház ad otthont az országos évadnyitónak; a Magyar Művészeti Akadémia képviseletében, szervezőként is vár rám feladat.
– Olykor egy-egy misén is felfedezem. Mit jelent Önnek a személyes istenkapcsolat?
– Mindenben megerősít. Aki hisz, aki imádkozik, az könnyebben vészel át mindent. Napról napra erősebb bennem ez a bizonyosság.