Bármiből készülhet hangszer, csak eltökéltség kell hozzá

Növénybemutatóvá változott a Rippl-Rónai Múzeum egyik foglalkoztatóterme, ahol dísznád, japán keserűfű állt halmokban. Kercsó József egyhektárnyi területén foglalkozik a növények termesztésével, amikből népi hangszereket készít. – Tudatosan telepítünk olyan fákat, növényeket, amelyek jó alapanyagok, a kedvencünk a veresgyűrű som – mondta el a hangszerkészítő, aki az alapokat szüleitől tanulta meg. Édesanyja nemcsak hangszereket, hanem játékokat is készített anno számára.

– Volt, hogy édesanyám megkaparta a tehén hátának szőrét, majd összegyúrta vízzel, szappannal és ebből lett a labdánk, a szánkóra se tellett, ezt édesapám faragta meg – emlékezett gyerekkorára Kercsó József. Otthoni örökségét szeretné továbbadni az óvónőknek és a pedagógusoknak.

– Isten tenyerén érzik magukat, mikor egyszerű természetes anyagból készíthetnek hangszert, amit önfeledt zenélésre, játékra használhatnak – jegyezte meg a hangszerkészítő. Öt éve járják az országot, hogy a népi hangszerek készítésével ismertessék meg a pedagógusokat, gyerekeket.

Önfeledt zenélésre ad lehetőséget a sok hangszer

– Egy gyufás skatulyára kerülnek befőttes gumik, és ezek szorításával a hangszínt tudjuk állítani – mutatta a gyufaciterát Viszked Erzsébet. Hozzátette: egyre kevesebben ismerik ezeket a hangszereket, már a falusi gyerekek sem. Az a célunk, hogy ne hagyjuk veszni ezt a természetes örökséget – jegyezte meg.

Samuné Bogyó Hajnalka múzeumpedagógus először vett rész a népi hangszerkészítő kurzuson. – Egyszerű ezeknek a hangszereknek a készítése, könnyen megtaníthatóak a gyerekeknek, azért tartottam fontosnak, hogy eljöjjek, a képzésre, hogy új élményekbe részesíthessem a hozzánk érkező fiatalokat – mondta el a marcali pedagógus. Babainé Mikó Beáta szerint egyre kevesebb iskolás ismeri a népi hangszereket. – Szükség van arra, hogy az iskolában természetes anyagokkal találkozzanak a gyerekek, és ezeket fel is használják – mondta el a pedagógus. A baranyai házaspár legutóbb februárban járt a kaposvári múzeumban, akkor tutorát, kelepet és pánsípot készítettek az óvónőkkel, pedagógusokkal, akik tudásukat saját intézményeikben kamatoztathatják.