A zene marad egy életen át, bármi is jön ezután

Több lehetőség közül választhatott hat éves korában Terenyi István. – A zenélés érdekesnek tűnt, és ma már tudom, valóban jó döntésnek bizonyult, hogy a zenét választottam – mesélte a fiatal csellista. – Olyan baráti köröm alakult ki a zene révén, amit sehol máshol nem találtam volna – tette hozzá.

S mivel a nagy döntés idején testvére már hegedült, ő is a vonós hangszerek közül választott. – Mindenképpen ezt az irányt szerettem volna, ám a hegedű hangja nekem túl magas volt – mondta. – A cselló lágyan, kellemesen szól, így jobban vonzott. Kamasz koromban nagy segítségemre volt a cselló: megtanított, hogyan fejezzem ki az érzelmeimet. A játék során megtanultam azt is, hogy mindig a maximumot kell nyújtanunk – mondta István, aki saját bevallása szerint eleinte nagyon izgult, ha fellépésről volt szó. – Ötödikes koromban volt az a koncert, amelyen már azt éreztem, hogy öröm játszani, és bár izgultam, tetszett, hogy zenélek.

– A csellózás most már jó feszültséglevezetőnek bizonyul nálam, és amikor egy darabot jól sikerül eljátszani, az boldogságérzéssel tölt el – vallott a hangszerhez való kötődéséről a tizenegyedikes tanuló, aki úgy érzi, a csellózenekarral volt igazán sikeres: országos zenekari versenyeken is szépen szerepeltek.

Idén azonban embert próbáló volt a záróvizsgája, mert a karantén alatt csak online tudott tanáraival kommunikálni. – Előfordult, hogy a képhez képest késett a hang, és a minősége sem volt mindig megfelelő, de azért leküzdöttünk minden nehézségeket – emlékezett vissza a végzős fiatalember. – Nem ilyen formában szerettem volna lezárni az utolsó évemet a zeneiskolában, de most már el kell fogadnom, hogy így alakult – mondta István, aki még egy évet marad a csellózenekarban és a kamaracsoportban. Ezt megteheti, mert egyelőre Kaposváron tanul. A középiskolában még nem végzős: a Munkácsy Gimnázium angol-magyar kéttan­nyelvű osztályába jár. Orvos szeretne lenni, mint a szülei. Legszívesebben pszichiáternek tanulna.

Öröm, ha kedvtelésből is, de visszajárnak a zenekarokba

– Hobbiként megmarad a zenélés, ha István úgy dönt, nem választja a zenei hivatást, van saját hangszere, így bármikor leülhet saját kedvtelésére zenélni – mondta Csuka Tímea, Terenyi István csellótanára. Hozzátette: a mai napig emlékszik arra a megható időszakra, amikor tanítványa csellóra gyűjtötte a zsebpénzét, és meg is vásárolta a saját hangszert.

– Vérzik a szívem, amikor egy-egy tehetséges tanítvány nem a zenei pályát választja, de tiszteletben kell tartani a növendékeink döntéseit – tette hozzá. – Egy biztos: érzelmileg plusz töltettel rendelkeznek, akik muzsikálással töltötték gyermekkorukat. Ha kedvtelésből is, de visszajárnak a zenekarokba, aminek kifejezetten örülünk – mondta a zenepedagógus.