Az őrülettől az idillig egy felvonásban a színpadon

A darabban egy hétköznapinak induló látogatásba csöppenünk, egymás után háromszor – és mindháromszor máshogy. A három különböző verzió izgalmas, akár egy krimi eltérő végkifejletekkel. A történet egy sokak számára ismerős élethelyzeten alapul, mely szerint Henrinek (Mészáros Tibor) és Sonianak (Krajcsi Nikolett) az elalvást szabotáló gyerekükkel gyűlik meg a bajuk, rajta keresztül pedig egymással. Az engedékeny apát alakító, tudósként dolgozó Henri feleségével szemben képtelen végigvinni akaratát. Eközben a karrierje szempontjából nagy jelentőségű Hubert (Sarkadi Kiss János) és neje (Kéri Kitty) nem a megbeszélt napon állítanak be hozzájuk, s a vendégségben eltöltött idő során kiderül, hogy Péter éveken át írt tudományos értekezését egy konkurens már megelőzte.

A furcsa és banális a történet nem feltétlenül a házaspár gyermeknevelési konfliktusairól vagy az említett disszertációhoz fűzött remények szertefoszlása miatt érzett csalódottságról szól, hanem arról, ami a két házaspár között van: a vendégségben titokban már nem tartható problémák és egymást alázó megjegyzések törnek felszínre. A kaposvári előadásban első rész a legnagyobb őrület, ott tényleg elszabadul a pokol, utána látszatra csökken a feszültség, aztán a harmadik rész szinte idillikus, mégis borzasztóan nyomasztó. Nehezen hisszük el az idillt, mert ott munkál bennünk, amit az első és a második részben láttunk, ettől lesz izgalmas a darab.

A Henrit megformáló Mészáros Tibor remekül hozza az első részben az okvetetlenkedő, értetlenkedő, „elnézést, hogy élek” figurát. Egyértelműen az ő szerepében érezhető leginkább az előadás előrehaladtával a jellemváltozás. Színésztársai a legnagyobb természetességgel játszanak mellette és mutatják meg, mennyire sokat változtathat egy szituáció kimenetelén az, ha ugyanazokat a mondatokat más-más hangsúllyal mondják el. Jól célzott poénokkal teletűzdelt, kellemes vígjátékot élvezhetünk végig, ami elgondolkodtató, szembenézésre késztető, néhol igencsak szívfacsaró.

Elgondolkodtató és szembenézésre késztető darab

Nem is a tények, hanem a hozzájuk való viszonyunk számít

Szerethető és tanulságos előadás az Egy élet háromszor. Szerethető, mert olyan, számukra is ismerős helyzetek köszönnek vissza benne, mint a házastársak közötti konfliktusok, a gyereknevelésből származó nézeteltérések, a képmutatás – és tanulságos, mert tükröt tart elénk, és olyan helyzettel szembesít, amelyben sokan mutatnánk a legjobb arcunkat a problémák elfedése érdekében.

A Csiky kamaraszínpad ember- és színészközpontú közegének köszönhetően a tér intim, finom játékot tesz lehetővé. Az előadás felhívja a figyelmet arra is, hogy minden másként is nézhető, és hogy minden helyzetet másként is átélhetnénk. Talán nem is az életünk konkrét tényei számítanának, hanem a hozzá való viszonyunk.