Az élet ajándék 

Taika Waititi független filmesként kezdte karrierjét, vámpírokról szóló szatirikus “dokumentumfilmje”, a Hétköznapi vámpírok volt az áttörés számára, azóta forgatott Marvel filmet is, a Thor: Ragnarököt. Legutóbbi alkotásával kicsit visszatér a művészfilmesek közé, komolyabb témához nyúl, azonban ezt is egy viccesebb, groteszkebb hangvételben.

A történet főszereplője Jojo (Roman Griffin Davis), aki a II. világháborús Németországban él és minden vágya, hogy Hitler testőre lehessen. Aktívan vesz részt az SS által szervezett Hitlerjugend kiképzőtáborokban, nagy álma, hogy ott harcolhasson a fronton a többi katona mellett. Jojo teljes mértékben hisz a náci ideológiában, és hűen követi azt. Azonban a táborban egy kézigránát miatt arcán sebhelyek keletkeznek és megsérül a lába, így harcos karrierjének korán vége szakad. Ezek után ennél is nagyobb trauma éri, amikor felfedezi, hogy egy zsidó lány lakik az emeleten, a falban. Igen, a falban. Kétségbeesésében képzeletbeli barátjához, Adolfhoz fordul (Taika Waititi). Adolf radikális tanácsa ellenére Jojo rájön, hogy a leghasznosabb lépés ebben a szituációban, ha összebarátkozik a lánnyal, Elsa-val (Thomasin McKenzie), hogy kiderítse a zsidók titkait és könyvet írjon belőle. Fontos kérdés ez, hiszen Jojo szerint a zsidók irányítani tudják mások gondolatait és fejjel lefelé alszanak, így igen veszélyes ellenségnek minősülnek. Jojo ellenpólusa az anyukája, Rosie (Scarlett Johansson), aki egyfajta szomorú bohócként próbálja megállni a helyét ebben az őrületben, egyedülálló anyaként és ellenállóként a rendszerrel szemben.

Így tehát adott a film cselekménye, Jojo megpróbál információkat kiszedni Elsa-ból, akivel időközben valóban barátok lesznek, sőt még az első szerelem is megesik Jojoval. A film a gyermeki szemen keresztül mutatja be, milyen veszélyes tud lenni az a fajta fanatizmus, amit már kiskorunkba belénk táplálnak. A kisfiú környezete próbál ellenállni a nácizmus ideológiájának, anyja ellenállóként röplapokat oszt, a kiképzést vezető Klenzendorf kapitány (Sam Rockwell) pedig a film során egyre inkább lecsúszik az alkoholizmus és az őrület útjára. Adolf karikatúrája a végletekig ki van élezve, nárcisztikus és akaratos, olykor gyerekesebb mint 10 éves kitalálója. Jojo-nak nehéz döntések sorozatából kell megtanulnia, hogy az élet bizony nem olyan egyszerű, mint azt ő eddig elképzelte. Az oroszok bevonulásával tanúja lehet a Harmadik Birodalom bukásának és vele együtt egy korszak végének.

„Ne is mondd! Nem könnyű manapság nácinak lenni.”

Waititi humorral próbálja feldolgozni ezt a nehéz témát, a film a legvégéig poénokkal oldja fel az eseményeket. Ettől függetlenül vannak benne olyan jelenetek, ahol komolyra veszi a hangvételt és ezek pont ezért lesznek olyan hatásosak, hiszen váratlanul éri a nézőt a tragédia. Nem kívánja leplezni a múlt eseményeinek fontosságát vagy elbagatellizálni azt, de igyekszik emészthetővé tenni. Egy többnyire történelmileg helytálló mű, olykor szürreális motívumokkal megtoldva és szatírával tálalva. Valamelyest happy enddel végződik a cselekmény, így nem hagy rossz szájízt a nézőben.