Az emberkatedrális szobrát avatták Kaposváron FOTÓK!

Civil kezdeményezéssel, példátlan összefogással, állami, önkormányzati és egyházi együttműködéssel, 100 magánszemély és 10 gazdálkodó szervezet adományainak segítségével valósulhatott meg a szobor, amelyen a püspök jelmondata is szerepel: „Nem futamodom meg a bajtól, munkától, szenvedéstől.” Kéki Zoltán, nyugalmazott címzetes főjegyző az avatáson felidézte a pillanatot, amikor a kaposvári zarándokokban Székelyudvarhelyen felmerült a szoborállítás gondolata.

Az avatáson részt vett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya, Soltész Miklós és Potápi Árpád János államtitkárok, Neszményi Zsolt kormánymegbízott, Biró Norbert, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, valamint Gelencsér Attila, a térség országgyűlési képviselője.

– Az utókornak üzenjük, hogy a magyarság isteni védelem alatt áll, mert mindig lesznek olyanok, akik növelik őseink hitét – mondta köszöntőjében Szita Károly, Kaposvár polgármestere.

Erdély XX. századi lelki vezetőjének és a székelység szentjének nevezte Márton Áront Kövér László, arra utalva, hogy most zajlik a püspök boldoggá avatása.

– Nemzettársainak, híveinek mindenkor reménységet, magyarságot és hitet adott oly időkben, amikor minden 10 magyarból 3 ellenséges hatalmak fennhatósága alá került, és amikor a bűn erénynek és az erény bűnnek minősült – fogalmazott a Parlament elnöke. Kövér László leszögezte: Márton Áron hitbeli igazsága örök és elévülhetetlen, és idézte a püspök 1934-es írását, amelyben a liberalizmus édes gyermekének nevezte a bolsevizmust.

– Nem csak imádkozta, élte is a Miatyánkot. Főpásztora volt szegénynek és gazdagnak, magyarnak és románnak egyaránt – mondta Márton Áronról Varga László, kaposvári megyéspüspök, aki megáldotta a szobrot, Párkányi Raab Péter alkotását.

77 ezer oldalt írt a püspökről a Securitate

Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem – így jellemezték Márton Áront egykori tanárai. Illyés Gyula egyenesen emberkatedrálisnak nevezte. A XX. századi történelem viharaiban szót emelt nemcsak a magyarokért, de az üldözött zsidókért és román görögkatolikusokért egyaránt. Tíz évet töltött a román kommunizmus börtöneiben, volt sorsa kényszermunka, kényszerlakhely és házi fogság. A román titkosszolgálat, a Securitate 77 ezer oldalnyi jelentést írt róla az évtizedek alatt. 42 éven át volt gyulafehérvári püspök. Előtte fiatalon, az első világháborúban megjárta a doberdói harcteret, ahol háromszor sebesült, és 1919-ben volt a székely hadosztály szakaszvezetője is, mielőtt a papi hivatás magához szólította volna.