Kérik az égiek közbenjárását

A Kaposváron élő háznagy nyitóköszöntőjében kiemelte: egy nép jelenét szent ügyként kezelve, a magyarságért álmodva és tevékenykedve, folyamatosan kérni kell az égieket, hogy továbbra is óvjanak-védjenek mindannyiunkat. Fohászkodni kell Szűz Máriához, akinek ezer esztendeje Szent István felajánlotta koronáját és országát, és kérnünk kell az értünk közbenjáró magyar boldogokat és szenteket.

Mégpedig azért, hogy jólétben és megpróbáltatások idején egyaránt védőpajzsot vonjanak körénk, és áldják meg döntéseinket. – Az is régóta bizonyosság: az evangelizálás minden megkeresztelt ember feladata. S ha ezt komolyan vesszük, elindulhatunk a hit hídján – megkönnyítve a lépéspróbákat emberek, népek, nemzetek között, hiszen a kereszténységnek egyetemes a nyelve. Erre azért szükséges mielőbb rátalálnunk, visszatérnünk, mert a világ számos pontján a társadalom életéből kitiltották Istent, s nem akarják észrevenni, milyen végtelen erkölcsi mélység maradt a kitiltás nyomán. A kereszténység vállalása, a kereszthordozás – egyre inkább – személyes bátorságot kíván.

A háznagy Balás Béla emeritus kaposvári megyés püspököt is idézte, aki szerint „Jézus szava nem cirógatás, hanem mozgósítás. Nem elég őrizni a Kincset; a kérdés az: észrevetted és sokszoroztad-e a jót. S mivel Isten álma az volt, hogy legyünk boldogok, ezért ha ránk tör a depresszió, bele kellene lapozni az Újszövetségbe. Az öröm gigászi titka a kereszténység.”

A mintegy 30 meghívottal zajló imareggelin Mátrai Márta kifejezte abbéli reményét, hogy sokakban él a vágy az „öröm titkának” felfedezése iránt, így a politikusok is továbbadják a hit apró lángját, melyek összeadódva éghetnek és perzselhetnek – akár a Szentlélek.

A háznagy szerint ekkor rádöbbenhetünk – ahogy Reményik írta –, hogy „A világ Isten-szőtte szőnyeg, / Mi csak visszáját látjuk itt, / És néha – legszebb perceinkben – / A színéből is – valamit.” A somogyi politikus szerint érdemes megfogadni Albert Schweitzer intelmét is: „Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet. (…) Az évek múlá­sával ráncos lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor a lelked ráncosodik meg.”

A mi küldetésünk a megismerés

A közös gondolkodás jegyében azt hangsúlyozta: ha nem hagyjuk megráncosodni a lelkünket, akkor másként fordulunk szeretteink, barátaink és ellenfeleink felé, és a világjárvány stációit is másként éljük meg és értékeljük! Nem csak kenyérrel él az ember, – erre a bibliai igére, illetve Balog Zoltán miniszterelnöki megbízott közelmúltban megjelent kötetének címére is utalt a háznagy, aki vallja: Isten igéjét élve, a tevékeny keresztény hit képviselőjeként mindannyiunk kötelessége, mi több küldetése megismerni és megismertetni a természetfölöttit. Akár alkalmas rá az idő, akár nem.