molnár piroska

2020.10.01. 17:00

Szinte minden évben a színpadon szülinapozik a parasztmadonna

Pogány Judit már 25 éve is úgy vélte: barátnője, a Kossuth-díjas Molnár Piroska, aki januárban Kaposvár díszpolgára lett, az a típusú színésznő, akinek nem árt az idő; egyre szélsőségesebb, s egyre megdöbbentőbb.

Lőrincz Sándor

Fotó: LANG ROBERT

A Nemzet Színésze két részletben ugyan, de egy negyed századot töltött a kaposvári színházban, és ez alatt az idő alatt október 1-i születésnapját szinte minden évben színpadon töltötte. A főpróba vagy a premier időpontja esett erre a napra.

Az ország kedvelt színésznőjéről 1995-ben karcsú gerincű „beszélgetőkönyvet” készítettem, s ennek kapcsán hosszú órákat töltöttünk együtt a színészházban, melynek ablakából rálátott szeretett teátrumára.

Szerzőket, szerepeket, színészlegendákat vettünk nagyító alá. Piroska vállalta a visszatekintést; őszintén mesélt, hol sírt, hol kacagott. A sétálóutca is szóba került, ahol olykor figuralesen volt, így építve be játékába némely gesztust, mozdulatot.

Rendezőket is kérdeztem róla. Babarczy „parasztmadonnának” nevezte Bugyi Mária tehetséges unokáját, hiszen már a pályája kezdetén felfigyeltek rá, énekelt, táncolt és gyönyörű volt. A direktor elárulta, szerette volna, ha szerződteti a Nemzeti, de ott nem tartották elég szépnek és érdekesnek, pedig egyike volt a legszebbeknek és legérdekesebbeknek, s mivel nem felelt meg az akkori színházi ízlésnek, ezért lehetett Kaposváron…

Ma is elevenen él bennem a Jelenetek egy kivégzésből című darab pezsgő vérű festőnője, Galactia, a Rómeo és Júlia dadája, a Hegedűs a háztetőn csodálatos Goldéja vagy a Koldusopera Kocsma Jenny-je, de a Csárdáskirálynő Cecíliája is. Bors néniként is feledhetetlen a Kolibriben, York hercegnéjeként a Nemzetiben, s anya- és anyósszerepek sorában: Marina Carr Macskaláponjában vagy az Operett Színház Mozartjában.

A Szépség és szörnyetegben viszont formás teáskannaként jelent meg. A Szász János rendezte filmdrámában, a Nagy füzetben ugyancsak zseniális volt, de nem mehetünk el a népszerű televíziós sorozat, a Munkaügyek Sipeki Elvirája mellett sem…

Nem lehet teljes képet adni a számos díjjal elismert színésznőről. A Jelenetek egy kivégzésből című Howard Barker-darabban nyújtott teljesítményéért neki ítélték a legjobb női alakítás díját. 26 éve megkérdeztem tőle, Galactia szerepe több volt más alakításoknál?

Így summázott: „Egyetlen szerep sem egy a sok közül. A Jelenetek rétegközönségnek szól. Nem biztos, hogy Kaposváron él ebből a rétegből annyi ember, aki megtöltene még egy házat vagy kettőt. Az Öngyilkosból is, amelynek Koltai Robi volt a főszereplője, csak 2 vagy 3 bérletszünetes előadást tudtunk eladni. Amikor a Jeleneteket próbáltuk, viccesen azt javasoltam egyik éjszaka, hogy így kellene hirdetni, A kurva bosszúja – Zenés velencei életképek. Így talán tovább játszhatnánk.” Habzsolta ezt a szerepet (is).

Azt mondta: „Ha egy színésznőt ilyen szereppel kínálnak meg, ráadásul az alkatához, az életkorához is illik, akkor hogyne habzsolnám?! Ha a nyári melegben megkínálnak egy jéghideg, száraz hosszúlépéssel, azt is egy hajtásra megiszom.” 25 éve könyvbemutatóval ünnepeltük 50. születésnapját a megyei könyvtárban.

Varga Róbert könyvtárigazgató „mindannyiunk Molnár Piroskáját” köszöntötte. Azóta nagyot fordult az idő, de a színésznő mindannyiunk Molnár Piroskája maradt. Örökre.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában