Már a mennyei bálteremben oktat

Sem zongorakíséret, sem gépzene nem szükséges. Éteri muzsikára perdül a szoknya, lendül a láb. Idelenn véget ért egy gazdag tánc- és illemtanári életmű. Izgalommal teli koszorúcskák fénye-forgataga helyett Szép-emlékekből köttetik koszorú.

A miháldi születésű táncpedagógus 93 esztendejéből több mint fél évszázadot szentelt az ifjú generációra, amelyet illemre is tanított; így vált már életében klasszikussá. Egy Kaposvárnál nagyobb város lakossága köszönheti neki, hogy évtizedek múltán is remekül keringőzik, járja a tangót, a foxtrottot, a polkát, a cha-cha-chát, a rumbát, a szambát vagy éppen a csárdást, és most is fülünkbe cseng jellegzetes, fából készült csattogtatójának hangja, mellyel az ütemet „diktálta”, hogy könnyebbé tegye a tánctanulást. Mindenkivel elhitette: a falábú növendék is megtanítható.

Fogságból hazatérve, 1946 elején a fővárosban jelentkezett a tánctanár-képzőbe, és amikor elvégezte, gyakran járta a vidéket. Somogyban 1948 őszén kezdte el a tanítást, s kezdetben kerékpárral indult útnak, zongoristakísérőjével együtt. Első tanfolyamát Csurgón szervezték, amelyre ötvenen jelentkeztek, aztán Somogysárdon, Hetesen, Nagybajomban, majd a megye kisebb- nagyobb falvaiban, városaiban vetette a tánc- és illemtan magját. Kitartóan és örömmel adta át tudását abban a reményben, hogy a jó földbe vetett mag kicsírázik. Tanítványai között több tánctanár is van.

Életművét 2005-ben Kaposvár Városért kitüntetéssel ismerte el a megyeszékhely, 2011-ben megkapta a somogyi Pima-díjat. Amikor 50 éves jubileumát ünnepelték, az első, fél évszázaddal azelőtti tanítványa már nagymamaként kérte fel. A tanár úrnak kibuggyantak a könnyei…

Ezúttal a tanítványok könnyeznek, és emlékeznek rá szeretettel, mert Szép Elemér tanár úr szeretni való ember volt.