Minden magyarhoz szólt a dal a Kárpát-medencében

– Asszonykórusként kezdtünk 1985-ben, majd négy évvel később, férfiakkal és gyerekekkel kiegészülve lettünk népdalkör, 2001-től pedig közhasznú társaságként működtünk tovább. Mára kicsit eljárt felettünk az idő, ma már főleg nyugdíjasok alkotják az énekkart – mondta a buzsáki származású kórusvezető. – Alakuláskor célul tűztük ki a környék és Somogy néphagyományainak, népdalainak összegyűjtését, valamint a Kárpát-medence népdalkincsének megismerését és színpadra állítását. Mindezeket pedig a fiatalabb korosztálynak is szerettük volna átadni – folytatta Házi Ferencné.

Hogy a dalkör nem akármilyen eredményességgel tette a dolgát, azt az eltelt időszak fellépései, sikerei ékesen bizonyítják: hosszú időn keresztül aktív szereplői voltak hazánk népzenei életének, közel három évtizedig minden jelentősebb megyei találkozón és országos versenyen részt vettek.

Megszámlálhatatlan elismerés és sok-sok arany minősítés bizonyítja az eredményességüket, ötször kaptak Arany Páva díjat, három lemezük jelent meg, ezekből az egyiken Ádándot mutatták be népdalköri kísérettel. A televízió is több alkalommal készített velük felvételt a faluban, illetve élő közvetítésre is sor került a kultúrházból, és nem egy alkalommal a magyar rádió Népdalkörök Pódiumában is megörökítették a hangjukat. Mindezek mellett szívesen emlékeznek az otthoni ünnepi és farsangi fellépésekre, a népdal- és nótaversenyekre, a Kárpát-medence magyarjainak találkozójára és a népviseletben történt szüreti felvonulásokra is. Az évek során több jótékonysági estet is rendeztek, amelyeknek a bevételeiből berendezéseket vettek a művelődési házba, és székely kaput is állítottak a faluban.

A dalkör vezetője nosztalgiával mesélt lapunknak a környező országokban tett látogatásaikról is, amelyek során megismerték az elcsatolt magyar területeket és hiteles történelmet tanulhattak. Külhoni barátaiktól azt is megtudták, hogy milyen szórványban, a régi Magyarország területén élni, és miként tudják a magyarságukat megőrizni. Sok-sok népdallal, nótával lettek gazdagabbak, bővültek a művészettörténeti, földrajzi és irodalmi ismereteik is.

Házi Ferencné elmondta: jó kapcsolatokat ápolnak a külhoniakkal, főleg a vajdasági magyarokkal, az örök szerelem azonban Erdély maradt.

– Az ottaniak nem csak a fellépéseinkből emlékezhetnek ránk, de a Madarasi Hargitán felállított kopjafával kézzel fogható nyomot is hagytunk magunk után – zárta a visszaemlékezést a kórusvezető. A terveik kapcsán elmondta: szeretnék az elmaradt jubileumi ünnepséget mielőbb megtartani.