A tündök alatt jobban ment a tanulás Szennán

Dagadtak a bicepszek, kellett az erő a jurta vázának kötözéséhez.

A fiúk felvették a kesztyűt és irányítással ugyan, de sikerült megépíteniük a különleges sátrat. A vázra nemezt idéző ipari filc­anyag, s körben az oldalára mongol díszítés került. Ebben inkább a lányok voltak a jobbak. – Az ősmagyarok jurtákban éltek és én is szívesen laknék effélében. Elcserélném rá a házunkat – mondta Farkas Réka, az egyik jurtaépítő szennai iskolás. Társa, Herczeg Kristóf már nehezebben adná föl a kényelmet, a telet például nehezen tudná elképzelni jurtalakóként. A nemezházat azért el tudná képzelni ő is a kertjükbe. – Az a hátránya, hogy bemennek a molylepkék, és ha fűtünk, akkor minden füstös lesz – mondta el az ötödikes diák. – Ugyanakkor nagyon hangulatos, szívesen elfogadnék magam is egy jurtát.

– Nagyon élvezték a gyerekek ezt a szabadtéri programot. Már nem először vettünk részt múzeumi foglalkozáson és mindig sok élményekkel tértek haza – mondta el Kiss Xénia, az ötödikesek osztályfőnöke.

– A Bőröndmúzeum programunkban közel tucatnyi foglalkozást viszünk helybe. Azzal a céllal találtuk ki ezeket a programokat, hogy a gyerekek ne a tankönyvekből, hanem gyakorlatban ismerkedjenek meg történelmükkel, ezúttal például a jurta építésével – mondta el Őszi Zoltán, a Rippl-Rónai Múzeum múzeumpedagógusa. Hozzátette: a Szennában felépített sátorban 5–6 lakó kényelmesen elfér, korábban szennai táborozók ki is próbálták, aludtak benne.

A gyerekek azt is megtudhatták, hogy a jurta kör alakban felállított rácsos fala, a kerege, középen pedig a kör alakú fakeret, az úgynevezett tündök van, ahol a nap besütött. A mongol jurtákban istenfa tartotta a kupolát, míg a kazahoknál nem volt ilyen. Sokáig az épített házak mellett is használták az ősmagyarok a jurtákat. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert akkor a küszöb alatt alvó szellemek felébredtek és bajt hoztak a családra.

Fotó: Lang Róbert