Bízik a fiatalokban, és teret is ad nekik az ifjú színházigazgató

– Hogy látja, négy év színészlét a Nemzetiben elegendő „előtanulmány” volt a direktorsághoz?

– A színészi munkám kevésbé fontos jelen esetben, sokkal inkább a rendezői feladataim tapasztalatai számítanak. Minden vezetői szerepben az a lényeges, hogy az ember merjen és tudjon dönteni, és képes legyen felelősséget vállalni, akár mások munkájáért is. Ebből a szempontból azért a rendezések mindenképpen segítenek. A korom pedig talán meglepő, hiszen az elmúlt években nem volt jellemző ilyen fiatalon színházat vezetni, de ha a magyar színháztörténetet nézzük, ez egyáltalán nem példa nélküli. Beöthy László 1900-ban 27 évesen lett igazgató. A minap beszéltem Csiszár Imrével, ő 29 évesen lett a miskolci színház igazgatója.

– A színjátszáshoz és a rendezéshez kapott talentumon kívül rendelkezik-e rendszer- és menedzserszemlélettel, pénzügyi-gazdasági ismeretekkel, ami egy teátrum vezetéséhez nélkülözhetetlen?

– Amikor egyetemet kellett választani, akkor négy közgazdasági és egy magyar szakot írtam be a jelentkezési lapra. Végül is az utóbbit választottam, de szerencsére a közgazdasági szakokra is felvettek volna. Magyarán: azért van némi affinitásom a gazdasági feladatokhoz, és azt hiszem, hogy hamar megtanulom átlátni a pénzügyi-menedzseri teendőket is.

– Tehát nem tartja túl nagy kihívásnak, hogy igent mondott a felkérésre, vagy abban bízik, Thália istenasszony továbbra is egyengeti majd az útját, ahogy eddig is tette?

– Bízom benne, hogy sikerül meghálálnom a bizalmat. Szerencsére sokan támogatnak, különösen a fiatal generációból kaptam sok gratulációt és biztatást, ami nagyon jólesik.

– Ki erősítette meg a döntésében? Színész bátyja, a barátok, a kedvese, a színházi szakma?

– Is-is. Kértem tanácsot néhány olyan embertől, akiben száz százalékig megbízom, és tudom róluk azt is, hogy átlátják a feladat súlyát. Egyik barátom győzött meg végleg, aki azt mondta: mindig arról beszélünk, hogy a fiataloknak kellene teret adni, és most, hogy végre ez történne, nem szabad visszautasítani. A feleségemmel is átbeszéltünk mindent, ha ő nem támogatott volna, biztos, hogy nem vállalom.

– Kiket vesz maga mellé? Ki lesz a jobb keze?

– A Karinthy Színházban lassan három évtizede dolgozik Major Attila, aki tetőtől talpig ismeri a színházat, mindent átlát, mindent tud, nélkülözhetetlen tagja a teátrumnak, és én a továbbiakban is számítok rá, maximálisan bízom benne. A színházban van egy csapat, amely viszi a gazdasági, szervezési, operatív ügyeket, én ezen a jól bevált rendszeren nem szeretnék változtatni.

– Kaposváron végzett Vidnyánszky Attila osztályában. Osztályfőnököt választott vagy helyszínt, amikor beadta a jelentkezését?

– Egyértelműen osztályfőnököt. Életemben először a felvételin fordultam meg Kaposváron. Vidnyánszky Attila munkásságát Debrecenből ismertem, hiszen ott jártam gimnáziumba és egy évet egyetemre, nagyon tetszett Vidnyánszky színháza, ezért jelentkeztem hozzá.

– Mit tanult meg a kaposvári évek alatt?

– Nehezet kérdez. Ha nagyon egyszerűen szeretnék válaszolni, annyit mondhatnék: mindent. Szakmai tudásom java részét. Egy egyetemi képzés, főleg egy művészeti képzés eredményeit néhány mondatban lehetetlen összefoglalni.

– Megkedvelte a jelentős színházi hagyományokkal bíró várost, a megyét, az embereket?

– Nagyon megszerettem Kaposvárt. Mindig örömmel megyek. Somogy megyét pedig azóta is népszerűsítem, ahol tudom, mert Somogy gyönyörű, és talán a legkiaknázatla­nabb magyar táj.

– Igazgatója lépten-nyomon dicsérte már korábban is. Például a Rocco és fivéreiben nyújtott alakításáért. A megérdemelt siker, az elismerés edzi a lelket, a személyiséget. Mi lesz, ha a játszási szenvedély mégis felülkerekedik a sokkal szárazabb direktori teendőkön?

– Ez a két terület nem kell, hogy rivalizáljon egymással. Vannak színészek, akik legszívesebben minden este játszanának. Én szeretem, ha egy előadásra „éhesen” tudok bemenni, ha rá tudok készülni. A jövő évadban csak egy bemutató vár rám színészként, így természetesen valamivel kisebb hangsúllyal lesz jelen az életemben a színészet.

– Hogy látja, színháza, amely magánszínház, mennyire populáris?

– A Karinthy polgári szórakoztató színház, az évtizedek alatt ez a profilja alakult ki. Alapjaiban nem is szándékom ezt megváltoztatni. Hangsúlyokat szeretnék áthelyezni, de a polgári szórakoztató jellegét megtartaná a teátrum. A legfontosabb és talán minden egyebet meghatározó változás, hogy teret akarok adni a fiatal alkotóknak. Hogy ha már ilyen ifjan ilyen helyzetbe kerültem, akkor kötelességem is, hogy ezt tegyem. Amilyen szenvedéllyel hitte annak idején Karinthy Márton, hogy működhet, élhet ez a színház, hiába nevették ki őt is sokan ezért, olyan hittel hiszem én most, hogy van egy fiatal generáció, aki szót tud érteni egymással és aki színvonalas előadásokkal, komoly művészi teljesítményt produkálva képes bevonzani a publikumot.

Nemzeti szál

A debreceni születésű színészt arról is kérdeztem, mi lesz a nemzetis darabokkal, amelyekben játszik. Azt mondta: viszi tovább mindegyiket, mivel a Karinthyban nem játszik. – Valamelyest nyilván távolodom majd a Nemzetitől, de elszakadni nem fogok és nem is akarok – jegyezte meg.

Elkészült már az évad műsorterve

– A jövő évad műsorterve készen van, hiszen az az előző, covidos évadból csúszott át idénre. Ezt az évadot még Bakos Kiss Gábor előző igazgató állította össze. Nekem már a 2022–23-as évad előkészítésén kell gondolkodnom – mondta az új igazgató, akihez a három Karinthy közül Márton életműve áll a legközelebb. – Szerintem nincs ember, aki Karinthy Frigyest ne ismerné, és szeretné. Azonban, ahogy megismertem az unoka, Karinthy Márton életművét, gondolatait, egyre jobban lenyűgöz az ő hihetetlen szenvedélye a színház iránt, a megingathatatlan hite, hogy színházat kell csináljon. Egyszóval nagyon mélyen tisztelem Karinthy Mártont – mondta.