Papot játszani sem nehezebb, mint királyt és munkásembert

– Olyan hosszú szakállat növesztett Leopold atya szerepéhez, hogy alig ismertük meg Kaposváron a Balás Béla emeritus püspök 80. születésnapjára rendezett köszöntésen. Ahogy látom, most újra nő a szakálla…

– A Pesti Magyar Színház Legyetek jók, ha tudtok című darabjában játszom Néri Szent Fülöpöt, ahhoz kell.

– Mikor láthatjuk a filmet?

– Ha minden jól megy, az ősz folyamán látható lesz a mozikban, most tárgyalnak a forgalmazásról. Az utómunkák is jól haladnak; jelenleg a film fényelése, a szinkron igazítása és a zene tisztázása folyik.

– Számos papot alakított már színpadon és filmen is; ilyenkor kér segítséget egy-egy gesztushoz, mozdulathoz, testtartáshoz?

– Igen. Egy-egy fontos munkánál az ember kikéri valamelyik pap véleményét. A film forgatókönyvét Kálmán Peregrin ferences szerzetes, pasaréti plébános Te, meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet? című műve alapján írta Várnai Péter címzetes prépost. Így Peregrin atya óvó keze alatt dolgoztam. A papi jelenetek forgatásánál szakértőként kint is volt a helyszíneken.

– Egy papszerepet nyilván hitelesebben el lehet játszani, ha hívő színész alakítja…

– Minden szerepet igyekezni kell hitelesen eljátszani! Embert kell játszani és nem papot, embert kell játszani és nem királyt, embert kell játszani és nem gyilkost! Papot nem nehezebb játszani, mint királyt vagy munkásembert. Nyilván, akinek van istenhite és nem csak a vallást gyakorolja, annak nagyobb a felelőssége is, de nagyobb amplitúdóval lehet jelen a színpadon és a filmen is.

– A Magyar passióval filmrendezőként debütált. Hogy talált egymásra a dráma és a színész?

– Várnai atya azzal nyomta kezembe a történelmi színjáték szövegét: szeretné, ha eljátszanám Leopold atyát, s azt is, ha én rendezném a színházban. Elolvastam a művet, és azt mondtam Péternek, hogy ebből nem színházi előadást kell készíteni, hanem filmet, amelyben eredeti helyszíneken forgathatunk – mint például Soponyán és környékén, Máriabesnyőn és Budapesten. Egy filmnek nagyobb lehetőségei vannak, mint egy színházi produkciónak. Ajánlottam is több rendezőnek és színésznek, ám valahogy visszakerült hozzám, mondván: ez a te filmed, ez a te szereped. Rám maradt a Krisztus inge, de nem hatalmi, rendezői vagy színészi gőg vezérelt, amikor hozzáfogtunk. Maga a téma, a szerzetesrendek feloszlatása mint egyháztörténelmi tény vonzott, ám afelől voltak kétségeim, hogy meg tudom-e rendezni a filmet, és ezzel párhuzamosan el is tudom-e jól játszani benne a szerepemet. Most már örülök, hogy így alakult.

– Lesz belőle tévéfilm is?

– Igen!

– Majd. Már folynak a tárgyalások.

– Az Ortutay Gyula, vallás- és közoktatásügyi miniszter, illetve az akkori hatalom nevéhez kötődő intézkedés, miszerint fel kell oszlatni Magyarországon a szerzetesrendeket, sokkolta a híveket. E filmnek is erős üzenete van. A fiatalabb generáció Ön szerint hogy fogadja majd az alkotást?

– Remélem, hogy azon túl, hogy számukra is nóvum lesz, intő és tanító példával szolgál majd.

– A közélet azt tartja, Magyarországon még nincs keresztény­üldözés. Ön hogy látja?

– Mindig is volt, de természetesen nem abban a formában, mint ahogy például Szíriában vagy más, nehéz helyzetű országokban tapasztalható. A Hídember után nekem is megüzenték, hogy nem óhajtanak többet filmvásznon látni.

– Elárulja, hogy kik üzenték ezt?

– Nem.

– Élnek még?

– Igen.

– Egy korábbi beszélgetésünkkor, amikor átvette a Magyar Filmakadémia életműdíját, azt mondta, úgy érzi, az ördög soha nem volt olyan csinos, mint most…

– Ez sajnos azóta sem változott, ám ha valaki jól imádkozik, akkor védelmet kap. Meg kellene tanulni minél jobban imádkozni. A jó munka, a helyes kapcsolatteremtés elsősorban Istennel és embertársainkkal sok bajtól megvédené az emberiséget. A Magyar passió az önmegtartóztatásról és a helyes szeretetről is példát ad.

Könyvajánló a tanítványoknak

Eperjes Károly, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Pesti Magyar Színház tagja nemcsak játszik és rendez, hanem osztályfőnökként tanít is. Az ősztől a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Kaposvári Campusán tovább viszi színészosztályát. Tanítványai most lesznek harmadévesek. Eperjes tanár úr elárulta, szinte minden nap felhívja valamelyik tanítványa az osztályból, hogy ajánljon nekik egy-egy könyvet. Mint mondta, az ősztől a romantikus és a realista ábrázolásmóddal foglalkoznak, így valamennyi növendékének eszerint javasol irodalmat. Schillert, Gorkijt – vagy a magyaroknál és Kaposvárnál maradva –, Csiky Gergelyt.

Nagy pillanat

Eperjes Károly a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) azt mondta, igyekszik napi megtérőként haladni a NEK felé. A kongresszus nagy állomás, történelmi pillanat lesz az üdvtörténetben. Egyik kedves verse, Babits Mihály Eucharisztiája erről szól, amelyet mindig szívesen idéz, ha megkérik rá.