Szomszédságba került az egész világgal a Prima-díjas szobrász

Országszerte és a határon túl is sokfelé megtalálhatók munkái, köztéri szobrok, domborművek, plasztikák elismert alkotója évtizedek óta Gera Katalin. Munkáin gyakran előtűnnek a magyarság ősi szimbólumai, vagy magát a műalkotás témáját meríti tiszta forrásból, amely neki is erőt ad.

– Isten az erő és az angyalok olyan lelki-szellemi szféra, amivel egyek vagyunk – mondta Gera Katalin. – Hiszem ezt, ez ad erőt. Leginkább a természetben, az erdőben, a fák között találom meg a kapcsolódást, az Istenközeli állapotot.

Gera Katalin szívesen emlékszik vissza nagyszüleire, akik Nagyszalonta közelében éltek egy kis faluban, ám operabérletük volt. – Gyakran töltöttem időmet a konyhában, ahol édesanyám tevékenykedett és közben mesélt a Csodaszarvasról, amelynek legendája meglepő módon nem minden magyarhoz jutott el – emlékezett vissza a szobrászművész. – Ezzel szembesültem felnőttként is. Édesapám jómódú parasztcsalád nyolcadik, legkisebb gyermeke volt. Újkígyóson önként vállalta a kisgazdakör könyvtárának vezetését. A „Kör”, csak így hívták akkoriban. Amikor bizonyos könyveket indexre tett, máglyára szánt a rendszer, apám ahelyett, hogy elégette volna őket, hazahozta – mesélte gyermekévei történéseit Gera Katalin, aki azokból a könyvekből tanulta otthon a magyar történelmet, amelyeket édesapja megmentett. Az iskolában azonban az aktuális tananyagból felelt.

– Szerettek az iskolában, mert mindent megrajzoltam: a faliújságot is – mondta. – Kitűnő tanuló voltam, ám az úttörőcsapatba nem léptem be. Csak nyolcadikban lettem tagja, a továbbtanulás miatt. Így voltam a KISZ tagsággal is. Ilyen világ volt... – bólintott sokatmondóan a szobrász, aki harminc évig tanított a kaposvári tanítóképzőn, majd a látványtervező és a szobrász szak hallgatóit is oktatta, akik fogékonyak voltak azokra az igazi értékekre, amelyet Gera Katalin közvetített.

– Úgy tizenöt éve kaptam a Yotengrit: a rábaközi tudók hagyatéka című könyvet, amelyben van egy fejezet a „jó szomszédság törvényéről”. Azt foglalja magába, hogyan kell együtt élni embertársainkkal, a világgal és nem ártani nekik. Az én világomba minden beletartozik, az élőlények, a kövek és a föld is. A feladatunk, hogy együttműködjünk Istennel abban a világban, amelynek részei vagyunk – mondta az alkotó, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy soha nem kellett visszautasítania egyetlen megrendelést sem amiatt, mert nem egyezett az ízlésével. Pályakezdőként a gyermekeinek szentelte az idejét, kisebb munkákat vállalt csupán. Ahogy a család felcseperedett, úgy nőtt a megrendelések száma, lett egyre több a munka. 1978-ban költöztek Kaposvárra, ahol azonnal felkérték Csokonai vígeposzának főhőse, Dorottya domborműben való megjelenítésére, majd a színházparkban, a Tündérrózsa következett, és sorban a többi. A letűnt idők és a modern világot idéző alkotások jól megfértek kezei között. Több mint húsz éve segíti az alkotásban Máté fia, aki részben édesanyja mellett tanulta meg a szakmát.

– A megrendelők többnyire egy konkrét témát adnak, amelyhez – ha pályázatról van szó – makettet készítek. Ám ha egyenes megbízást kapok, először rajzos vázlatok születnek és a megrendelővel egyeztetés után készítem el a makettet. Vannak különleges kérések is, mint a kaposvári Városligetben álló életfák, amelyek funkcionális szobrok. Nagyon sokat gondolkodtam, hogyan lehetne jól megvalósítani ezeket, az idén nyáron már a harmadik ilyen alkotást helyeztük el a kaposvári Városligetben.

Gera Katalin szerint egyre több településen érzik fontosnak, hogy saját trianoni emlékművet állítsanak. – Ugyanakkor gyakran találkozom drága pénzből, igénytelenül létrehozott alkotásokkal, amelyek helyett egy szép, nemes anyagból megmunkált obeliszk is méltóbb lenne – tette hozzá.

Megvalósítaná saját álmát is

Gera Katalin saját elképzeléseit is szívesen megvalósítaná. Például egy meditációs labirintust, amelyben nem eltévedni kell, hanem egy meditációs sétára hív, vagyis önmagunk megtalálására. – A Balaton-partra vagy egy kaposvári pihenőparkba képzelem – árulta el. Szívesen alkalmazza az ősi magyar jelképeket, mint a Csodaszarvast, vagy a férfi-női Nap és Hold szimbólumokat. Az oroszlánokhoz is szívesen kapcsolódik. – A magyarok legendái Nimródtól származtatnak bennünket, akinek jelképe volt az oroszlán – mondta. – Esztergomban III. Béla király egykori tróntermében, két oldalt piramis alakban kétszer hét oroszlánt ábrázoltak a falfestmények. Később kápolnává alakították és levakolták a falat. 1920-ban, „Trianon évében” földrengés volt, és lehullott a vakolat egy része, előtűntek az oroszlánok. Később valaki leverte a vakolatot és csupán egy maradt meg a tizennégyből. Oldalán nyílvesszők, a harciasságot, és a férfiasságot a rajta lévő Istár-rózsa pedig a nőiséget jelképezte – mesélte Gera Katalin, aki az ősi magyar kultúrából sámánokat is alkotott már, valamint a Földanya és a magyar Ősanya, Emese szobrát is felállította az ősök tiszteletére.

Fotó: Lang Róbert