Fényképezőgépe lát a bal szeme helyett

 Az idén 70 éves kaposvári asszony bárhová megy, fotómasináját viszi magával. Olyannyira belejött, hogy szinte minden pályázaton díjazzák a képeit, ahová csak beküldi őket.

Az asszony bal szemével semmit nem lát, és a jobb szeme is erősítést igényel. 

– Emiatt a keresőt nem tudom használni, csak a fényképező monitorát. Ha hazajövök, a számítógépen tudom igazán megnézni, mit is alkottam valójában – mondta. 

– Nem mondanám, hogy tudok, inkább csak szeretek fotózni. 2011-ben vettem az első gépemet, amit egy siklósi kirándulás kapcsán próbáltam ki. A következő évben már jelentkeztem egy látássérülteknek kiírt fotópályázatra, amelyet meg is nyertem egy Desedán készült februári képpel. 2013-ban már a brazil Jauense nemzetközi fotópályázaton találtam a fotóimat, ahová Adelmann István saját képeivel együtt az enyémeket is elküldte. Ott el is fogadták őket. Utána minden évben beválogattak egy-két fotót tőlem – mutatott körbe a szoba falain, ahol bekeretezve lógnak a díjnyertes képek.

– Erre a serlegre vagyok a legbüszkébb, bár kávézni nem tudok belőle – vette le a polcról az első helyezésért járó kupát. – A V4-ek fotópályázaton nyertem. Pozsonyban volt a díj­átadó, Magyarországról hármunkat hívtak meg rá. Mérgelődtem, mert minden díjat kiosztottak már, szinte mindenki kapott valamit, csak én nem, amikor végre kiderült, hogy nem reménytelen a helyzetem, mert én lettem az első – mosolygott. Arra is büszke, hogy a Prizmakarika-pályázatra, a helyi fotóversenyekre, és a békéscsabai Tiszta forrás kiállításra is rendszeresen beválogatják a munkáit.

– Ez egy muskátli virágmag – mutatta egyik alkotását – úgy tudom, azért került be a kiállítás anyagába, mert a zsűriből senki sem tudta, mi ez – nevetett, majd azt is elárulta, hogy legutóbb már zsűrizni is felkérték. Vegyes érzelmekkel fogadta el a felkérést, mert fotót is szívesen küldött volna.

– Engem a fotózás éltet. Leginkább a természetben érzem jól magam, azt fotózom legszívesebben, ami ott körülvesz. Ahol víz és felhő van, vagy akár a kettő együtt, az az én közegem. A természet még ugyanazon a helyen is minden nap mást mutat meg magából. Az ősz a színeivel, a tél pedig a fehérségével kápráztat el. Kedvenc helyeim a Városliget, a Deseda és a Balaton. Ahová csak lehet, elutazom, megragadom az alkalmat és ott fotózok – árulta el a fotós, akinek képeit márciusban egy kaposvári fotókiállításon csodálhatjuk majd meg.

Fotó: Lang Róbert