2022.01.28. 17:20
Hiánypótló kötetben olvashatunk a világháború hőseiről
Kaposvár és az első világháború címmel jelent meg a közelmúltban egy olyan kötet, amely többek között a Rosseb bakák történetét is bemutatja. A hiánypótló gyűjteményből az első világháború alatt működő hadikórházakat, iskolákat és a megyében található emlékhelyeket is megismerhetjük.
Fotó: Lang Robert Kaposvar
Kiss Balázs százados 2018-ban koszovói missziója idején kapta a kaposvári önkormányzattól a felkérést, hogy írja meg annak a katonai alakulatnak a történetét, amelynek több felmenője is tagja volt. Míg bajtársai a szolgálat után pihentek, ő serényen dolgozott a tanulmányon.
– A császári és királyi 44. gyalogezred történetét dolgoztam fel, nagyon örültem a felkérésnek, mivel több dédapám is tagja volt a “Rosseb ezrednek,” valamint az első szakdolgozatomat is ebben a témában írtam, és az ő történetük erősen motivált abban, hogy katona legyek – mondta el Kiss Balázs százados, akit Bagdadban értünk el telefonon. Elmesélte, hogy dédapja, Strinovich Géza a háború előtt és után detektívként dolgozott Kaposváron, majd a fronton tartalékos főhadnagyként harcolt.
– A háború után a Keleti temetőben temették el, és később tudtuk meg, hogy a sírját felszámolták, de azonosítható, így nem fogadtam el tiszteletdíjat a könyv fejezetének megírásáért, hanem azt kértem az önkormányzattól, hogy dédapámat helyezzék örök nyugalomra a Hősök temetőjében egykori bajtársai mellé, melyre ígéretet kaptam – emelte ki Kiss Balázs. A kutató katona írásának alapját egy 44-es tiszt, Kurtz Géza 1937-ben megjelent könyve adta, de rengeteg levéltári dokumentumot és korabeli sajtócikket dolgozott fel. – Bár az 1744-es alapítástól írtam meg a 44. gyalogezred történetét, a kötetbe az első világháborús időszak került bele. Nem volt olyan somogyi település, amely nem adott volna hadköteles fiatalt a háborúba. A “Rosseb bakák” hozták ez egyik legnagyobb véráldozatot az Osztrák-Magyar Monarchián belül – jegyezte meg a szerző.
Kiemelte: Somogynak és Kaposvárnak hatalmas a katonai múltja, és egyre több katona és magánember dolgozik azon, hogy ne feledkezzünk meg a somogyi katonahősökről.
A könyvben olvashatunk például a kaposvári katonai kórházakról, iskolákról a Nagy Háború éveiben. Kiss Balázs, Puskás Béla, Nagy Zoltán, Gáspár Ferenc, H. Molnár Katalin, Nübl János, Rózsafi János, Stencinger Norbert és Récsei Balázs tollából születtek meg a fejezetek.
Puskás Béla: Nem feledjük a hősöket!
Puskás Béla a könyv Kegyelet és emlékezet című fejezetében mutatja be a somogyi első világháborús emlékműveket, emlékhelyeket.
– Somogyban szinte minden településnek van emlékhelye, ezek nagyon rossz állapotba kerültek a 40–50-es években, és a rendszerváltás után óriási adósságot kellett törleszteni, hogy ezek megújulhassanak – mondta el Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. Az 1920-as években egy bizottság ajánlásokat tett, hogy milyen típusú emlékműveket, szobrokat állítsanak, és ezeknek költségét a települések viselték, közadakozásból építették.
– Mernyén évekig küzdött a település önkormányzata, hogy forrást szerezzenek az első világháborús bronzkatonát ábrázoló emlékmű felújítására, nagy örömömre nem adták fel, és egy ünnepség keretében átadhattuk – jegyezte meg Puskás Béla. Kiemelte: az első világháborúban nem volt faji, etnikai és vallási alapon különbségtétel, így bárkit besoroztak. A kaposvári zsidó temetőben a hősi parcellában 21 zsidó katona nyugszik. A Hősök templomában közel 1400 első és második világháborús katona neve szerepel, akik életüket adták a hazáért.