A Csiky pódiumán búcsúzik Verebes István

Ötven évvel ezelőtt játszott utoljára Kaposváron Verebes István. Akkor Dosztojevszkij Ördögök című előadásában lépett színpadra. Az utóbbi nyolc évben nem vállalt színpadi fellépést, ám Dosztojevszkij utolsó regényének témája újra kíváncsivá tette. 

– Sorsszerű, hogy most a Karamazov testvérek című előadásban léphetek fel – mondta. – A rendezőről hallottam, utánaérdeklődtem, és azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam. Pályám során két hasonló rendezővel találkoztam, mint Szabó K. István, akivel most dolgoztam együtt először – mesélte a munkával kapcsolatos friss élményét Verebes István, aki a Karamazov testvérekben kulcsfigura, az ortodox pap, Sztarec bőrébe bújik. Bölcsessége tetteiben is megnyilvánul, amellyel példaként jár a többi karakter előtt, tanítja őket, mint ahogy Jézus tette. 

– Bevallom, megtanulni a szerepet, amolyan „öreg” érzés volt, lassabban ismerkedem a szöveggel – tette hozzá Verebes István. – A szerep viszont gyönyörű, bár nem nagy. Sztarec az előadás „aranymetszésében” szólal meg, amit mond, az többszólamú. Kiemelt feladata van a mentális és hitbéli kérdések etalonjaként. Huszonöt percnél nem vagyok többet a színpadon, a díszlettől megemelkedik a szerep, a látvány, és olyat képviselek, ami az egész esszenciája – mutatta be karakterét Verebes István, aki azokra a karakterekre is szívesen emlékezett vissza, akik egykor Kaposváron körülvették. 

– Egykor fel sem tűnt, hogy Somogy milyen dombvidék, ám mostanság, felfelé haladva a Dózsa György utcán, észre vettem a változást, hogy már lassabban tudok felkapaszkodni rajta – mesélte tapasztalatait. – Rengeteg élmény köt ide, de leginkább a halottaim jelennek meg az emlékezetemben. Olyan barátok, akikkel együtt dolgoztam. Kiss Pista, Helyei László, Papp István, aki amolyan pótapám volt... – sorolta a fiatalok által már kevésbé ismert neveket. 

– Meghatározta az ízlésemet és a munkamódszeremet a itt töltött két év. A Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Gazdag Gyula, Babarczy László rendezőkkel töltött idő egy életre emlékezetes marad. Akkor is, ha nem mindenkivel voltam jóban, mégis átvettem a mentalitásukat a munkám során, amelyekhez még tíz évvel azután is ragaszkodtam. Még akkor is, amikor le kellett magamról hántani, mert nem volt helye a munkámban. Amikor megváltozott a társadalmi helyzet, és a közlendőnek nem volt ítélete, inkább kérdéseket kellett feltenni – mondta Verebes István. 

Mindig igyekezett távol tartani magát a politikától 

Verebes István azt mondja, hogy színpadi szereplésein kívül mindig igyekezett távol tartani magát a politikától, és ahogy ő fogalmazott: inkább „jelenségekhez” szólt hozzá. – A véleményem mindig morális, vagy intellektuális volt, erkölcstelenség és ostobaság ellen szóltam – mondta. – Nem érdekel, kinek milyen a pártállása, vagy mihez vonzódik, engem csak az érdekel, hogyan tudunk együtt dolgozni vele. Erről beszélek a színdarabban is: az elkülönülés feloldásáról. A választással kapcsolatosan úgy érzem, bármi is történik, az ország egyik fele depressziós lesz, és ennek nem szabad teret engedni egy polgári demokráciában – mondta Verebes István, aki Kaposvárt választotta színészi karrierjének utolsó állomásaként, ám rendezőként még találkozhatunk vele. 

Fotó: Lang Róbert