Interjú

2022.04.30. 15:31

Szembeszélben, hullámverésben is megtanulható a vízen járás

Május 13-án lesz öt éve, hogy püspökké szentelték és beiktatták hivatalába Varga László atyát. A Kaposvári Egyházmegye második főpásztorával az elmúlt időszakról, hullámverésről és reményről, áldozatról és szolgálatról beszélgettünk.

Lőrincz Sándor

Fotó: Kovás Tibor

– Elődje, Balás Béla a Kaposvári Egyházmegye első püspökeként azt mondta: legalább tíz évnek el kell telnie ahhoz, hogy bármiféle látványos fejlődésről számot adjon. Ön öt éve áll az egyházmegye kapitányi hídján. Mit tapasztal? Nagy a hullámverés? 
– Mindegyikünk – az elődöm és én is – másként éljük meg a hivatásunkat. Amikor kineveztek püspöknek, akkor egy ének zengett bennem, és azóta is ez határozza meg szolgálatomat: „Meghívtál, hogy vízre lépjek, hol Nélküled elsüllyedek. / Ebben megtalállak Téged, a mélységben megtart hitem. (…) Lélek, add, hogy Benned teljesen megbízzak, / a vízen bátran Veled járjak, és bárhová hívsz, menjek.” Azóta tanulom a vízen járást, néha hullámverések közepette is. Szolgálatomat nem parancsokat osztogató kapitányként élem meg. Ha a vitorláshajóhoz hasonlítjuk az egyházmegyét, mivel sokáig vitorláztam, akkor nemcsak a legénységre és a kormányra kell figyelni, hanem különösen figyelni kell a szélre – ez az egyház életében a Szentlélek –, hogy jól irányíthassam a hajót. Szembeszéllel is kiválóan lehet vitorlázni. 

– S ha távcsőbe néz, milyen távlatokról számolhat be? 
– Tele vagyok reménnyel. Ha csökken a papok száma, akkor nőni fog a világiak szerepe az egyházban. Ha szegényebbek leszünk, sokkal jobban rá fogjuk bízni magunkat Isten szeretetére, ha üldözni fognak bennünket, akkor nőni fog a keresztények magvetése, ha körülöttünk nő a káosz, akkor meg fog nőni az abszolút igazság utáni vágy is. Ha pedig a sátán karnevált szervez, akkor van csak igazán nagy szükség megkülönböztetésre és szellemi harcra. Én reményteli jövőt látok magunk előtt. 

– Püspökké szentelésekor, illetve beiktatásakor úgy fogalmazott, hogy az egységépítés lesz egyik fő feladata. Erőfeszítéseinek köszönhetően mely területeken ért el sikereket e téren, vagy Isten a tudója? 
– Igen, a sikereknek Isten a tudója. Én nem készítettem statisztikát, nem tartom számon, milyen eredményeket értem el. A bizalom zarándokútját járom. Ez az út járható a papok felé, a világiak, a szegények és a sérültek felé is, és a másképpen gondolkodók felé is. Mindez nem sikert, hanem növekedést hoz. 

– Azt is említette lapunknak adott első, püspöki interjújában, hogy a püspökséghez is hit, humor és gyomor kell. Hogy van a gyomra? 
– Köszönöm, nagyon jól, mivel figyelek arra, hogy mindig meglegyen az imaidőm, és vigyázok a csendemre, valamint a pihenőidőmre is. Ezért sikerült megőrizni a humoromat és a derűmet, a hitem pedig a vízen járásban gyökeresedett. 

– Csillapodott-e a szellemi harc, mint ahogy arról számos helyszínen – egyházi és világi eseményen – beszélt, vagy az állandó marad? Örök készenlétben kell lennünk, hogy felismerjük és leküzdjük a sátán támadását, amely – ahogy a kaposvári templomokban gyakran feltűnő Eperjes Károly fogalmazott – soha nem volt még olyan csinos, mint most? 
– A francia forradalom óta a sátán látványos karneválokkal nyűgözi le egész Európát, és a világ népeit. Szabadságot, egyenlőséget és testvériséget hirdetett, de meghamisította e jelszavakat: szabadosságot, társadalmi egyenlőtlenséget hozott, a testvériesség helyett pedig brutalitást. A szellemi harc lényege mindig ugyanaz, mint Jézusnál: önként, szabadon, szeretettel függeni a Mennyei Atyától. Hogyha valóban önként, szabadon, szeretettel és igazsággal függök az Atyától, akkor leszek igazán szabad, és ezáltal az egyenlőtlenség közepette megélhetem a szolidaritást. Ha valóban a Mennyei Atyától függök, akkor mindnyájan testvérek leszünk. A háborúk csak akkor szűnnek meg, ha felismerjük az igazságot: midannyian testvérek vagyunk; egyetlen Atyának a gyermekei. 

– A papságot egyik körlevelében diszkréten arra figyelmeztette: a „ráérősebbek” vállaljanak több feladatot, az agyonhajszoltak menjenek szabadságra, s pihenjenek. Célba ért kérése? 
– Nem tudom, csak remélem. 

– Számos felújítás, rekonstrukció, nagyberuházás történt püspöksége idején és még sok jelenleg is zajlik. Hogy látja, az egyházközségek lelkisége nem kopik ezáltal, hiszen nagy energiát vesz ki egy-egy ilyen feladat a papokból? 
– A közösségért, az egyházért szabadon, önként és szeretetből vállalt szolgálat és áldozat nemcsak energiát vesz el tőlünk, hanem megsokszorozza az erőnket is. Ha nem önként, szeretetből, hanem számításból vagy kényszerből hozzuk az áldozatot, akkor halálosan fárasztó lesz a legkisebb áldozat is, és frusztráltakká válunk. A döntés határvonala mindegyikünknek a szívében van. 

– Hamarosan zárul az Egyházmegyei Zsinat, amelynek munkájában papok, civilek egyaránt részt vettek. Megállapításaikra számított, vagy meglepődött? 
– A zsinati tagok lelkesedésének örültem, és hálás vagyok értük. Rengeteg ötlet, szempont, javaslat került elő a zsinati üléseken. Köszönöm a Jóistennek, hogy a zsinat megvalósulhatott. Határozatait a május 28-án a székesegyházban tartandó, ünnepi zsinati zárómisén ismertetem. 

– Hol tart az Irgalmasság Háza-projekt? Mikorra készülnek el az egykori Szent Imre Kollégium felújításával? 
– Terveink szerint jövő nyáron már működni fog, de körülöttünk háború dúl, amely minden tervet felülírhat. Az Irgalmasság Házát építjük, ezen belül lesz a Jubilate imádság háza is, amely már, mint az egység és a békességteremtés forrása másfél éve működik a püspökségen és termi gyümölcseit. Ezt nem befolyásolja a háború, hanem még nagyobb lendületet ad az imának, ha tudjuk, hogy körülöttünk nagy a szükség. 
 

Liturgiáról és szeretetszolgálatról is tanácskozott a zsinat Kaposszentbenedeken

A Kaposvári Egyházmegyei Zsinat a közelmúltban Kaposszentbenedeken tartotta negyedik, utolsó ülésszakát. Ezen a liturgiát és a szeretetszolgálatot vették nagyító alá a papok és a világi munkatársak. Az egyház megszentelő feladata című munkadokumentum hangsúlyozza: az evangelizáció olyan liturgiát kíván az egyházban, amely képes Istenhez emelni az emberi szíveket. Elhangzott: az egyházmegyében – ahol sok magányos, idős, beteg személy él – 32 karitászcsoport szolgál, s az anyagi támogatás mellett egyre inkább előtérbe kerül a lelki segítségnyújtás. 
 

Laci atya a közelmúltban szentelte meg a megszépült székesegyházat
Fotó: Kovács Tibor

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában