Meghaladjuk Trianont, de nem felejtjük

A Nagy Trianon-kastély tükörtermében a trianoni békediktátumot ketten írták alá magyar részről. Benárd Ágost munkaügyi miniszter állva, oda sem nézve szignálta a dokumentumot, és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követtel együtt csak a vezetéknevüket írták rá a dokumentumra. 

A bejáratnál a francia díszszázad lábhoz tett fegyverrel állt, csak kifelé tisztelegtek a magyar küldöttségnek. Magyarország sorsa ekkor már megpecsételődött, idézte fel a jelenetet a kaposvári ünnepség szónoka, Vizi László Tamás, Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese. Hozzátette: gróf Apponyi Albert kijelentette, hogy bármilyen döntés szülessen népszavazással, azt tiszteletben tartjuk. Erről azonban szó sem lehetett. 

– A békecsinálók megfeledkeztek arról, hogy minden érintett fél a tárgyalóasztalhoz ültessenek, így Párizsban rólunk döntöttek, de nélkülünk – hangsúlyozta Vizi László Tamás. – A népek önrendelkezési jogára hivatkozással a saját érveiket is áthágták, és „jaj a legyőzötteknek” alapon határoztak. A történelmi, ezeréves Magyarország egyharmadára zsugorodott, és a magyarok közül milliók kerültek idegen fennhatóság alá, gyakran az országhatár mellett egy tömbben élve. Őket senki sem kérdezte meg erről a békéről. Emlékeznünk kell azokra, akik küzdöttek Trianon ellen, és azokra, akiket meghurcoltak Trianon miatt! 

1920 után a magyar társadalomban nem volt olyan réteg, amelyik ne Trianon revíziójában lett volna érdekelt, emelte ki a történész. Eleinte teljes elszigeteltségben, külpolitikai karanténban kereste az ország a lehetőségeit, de a revíziós törekvések sikerei tiszavirág-életűnek bizonyultak. Magyarország háborúba sodródott, amiért óriási árat fizetett. 

Ezért is fontos, hogy a szomszédban dúló háborúkból kimaradjunk, hangsúlyozta Vizi László Tamás. A koszorúzással záruló ünnepségen részt vett Szita Károly, Kaposvár polgármestere és Gelencsér Attila, Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője is.