A nemzet apostola szerint csak az érték, ami a végtelenhez köt

– Kiknek köszönhető, hogy Szőlősgyörök, az Ön ükanyja szülőfaluja lett az országban az első Gárdonyi-település? 
– Dédapám igen jó barátságban volt a Feszty Szalon több tagjával: Bársony Istvánnal, Bródy Sándorral, Dankó Pistával, Jókai Mórral, Lányi Gézával, Pósa Lajossal, Rákosi Viktorral. Feszty Árpád oldalági leszármazottja, Feszty Zsolt egyszer meghívta e baráti társaság leszármazottjait, kutatóit Kingyesre, ahol Feszty Árpád tanyája és műterme volt. Ott újítottuk meg felmenőink ismeretségét. Ekkor találkoztam Alexander Bródyval, aki a marketing nemzetközileg elismert művelője volt. Szóba került, hogy dédapám mennyire sok helyen lakott az országban. Sándor javasolta, jó lenne létrehozni egy hálózatot a Gárdonyi-települések között. Megfogadva ötletét, javasoltam Klotz Péter polgármester úrnak, hogy keresse meg a többi települést. Meg is született a levél 2009 elején. Amikor pedig 2015 novemberében Göre Gábor Humorkonferenciát tartottunk Szőlősgyörökön, a polgármester azzal lepte meg az oda érkező vendégeket, hogy a falutábla alatt ott díszelgett a Gárdonyi-település tábla is, melyért végtelenül hálás vagyok. 
– Ön gépészmérnökként minőség- és változásmenedzsmenttel is foglalkozik, mi több, ilyen aspektusból is vizsgálta dédap­ja örökségét. Gárdonyi édesapja Kossuth fegyvergyárosaként olyan módszereket alkalmazott, amelyeket a mai autóipar is hasznosít. Emellett az íráshoz is adott talentumot az Isten… 
– Én mindenért hálát adok az Úrnak! Hálát adok a családomért, a felmenőimért, feleségemért, gyerekeimért, unokáimért és azért is, mert rá tudtam mutatni, hogy dédapám, szerintem korát jóval megelőzve, minőségfejlesztési alapokon álló írói munkamódszert alakított ki. Ezt a mérnöki gondolkodást bizonyosan édesapjától örökölte. A módszer első eleme a tervezés, a mindennek utána járás. Gondoljunk csak az Egri csillagokat megelőző konstantinápolyi útra! A második lépes a műnek az elkészítése, az írás. A titkos napló az írói módszerek összefoglalása, mai szóval folyamatleírás. A 3. lépés az ellenőrzés, ez dédapámnál a Jézus-követésből adódik, a tökéletesedés utáni vággyal rokon értelmű fogalom. Nem a költségcsökkentés, vagy a gazdasági haszon növelése volt a célja. Az Egri csillagok példája is mutatja ezt. A regény 1901-ben jelent meg először nyomtatásban. 1902-ben az Akadémia által kiadott Péczely-díjat nyerte el. Ilyen esetben általában hátradől a szerző és csak aratja a babérokat. Nem így dédapám. Ő belevágott a 4. szakaszba. Ez az iparban a javítás. Dédapám esetében a javítás szó félrevezet, hiszen mit lehet javítani egy Péczely-díjas regényen? Azt nem javítják, hanem tökéletesítik. Amikor megtudta, hogy regénye kötelező olvasmány lesz, azt mondta barátjának: át kell dolgoznom, mert a legfogékonyabb korosztály veszi majd kézbe. Ez az olvasók iránti tisztelet és felelősségérzet azokra jellemző, akik tudják, hogy tehetségüket felülről kapták és azzal egyszer majd el kell számolniuk… Hogy én kaptam-e talentumot? Nem tudom. Jó tanáraim voltak Pannonhalmán, és minden nap azért imádkozom, hogy azt tegyem, amit az Úr szeretne, hogy tegyek. 
– Hogy látja, Gárdonyi életműve jutott-e egy hangyabokányit előbbre az irodalmi kánonban? Eljutott-e tollal a csillagokig? 
– A tollal a csillagokig kép nagyapámra emlékeztet, s az Egerbe költözéssel induló életszakaszt jelöli. Azért is jó, hogy kedves-finoman emlékeztet erre, mert az én tevékenységemnek alapja a dédapám iránt érzett hálám és szeretetem, valamint a nagyapámtól, Gárdonyi Józseftől Az élő Gárdonyi című könyvében örökül kapott információhalmaz. Ebből sok-sok minden levezethető, magyarázható. Dédapám azt mondta, magunkat olvassuk a műben. Vallotta, hogy csak az az érték, ami a végtelenhez köt. Ez a szemlélet, úgy érzékelem, új volt abban a korban és újnak számít ma is. Olvasói szinten nem látok gondot. A kánon szintjén azzal lehet szembesülni, ami a változásmenedzsment három alapproblémája: a változással szembeni emberi ellenállás, a szervezet irányítása az átmenet szakaszában, a változással érintett egyének és csoportok hatalma. Nem szeretnék a részletekbe menni, de az elmúlt 100 év történéseit ismerve, sokaknak sok minden eszébe juthat. Ma már dédapám életművét világ­irodalmi összefüggésekben is vizsgálják, munkássága habilitációs téma, újabb monográfiák jelennek meg róla. Én közel 20 éve foglalkozom munkásságával. Azt érzékelem, hogy ma már egyre többen örülnek annak, hogy van a magyar irodalomnak egy olyan apostoli alakja, aki nemzete lelki felemelésén fáradozott egy életen át. 
– Agyagedénybe zárt „istensugárnak” tekintette Gárdonyi az embert, s hite erős pajzsot jelentett számára. A róla szóló korabeli tanulmányok ezt elismerik. A régebb óta fiatal olvasó, akinek nagy élményt jelentett az Egri csillagok, A láthatatlan ember, az Ida regénye vagy a Földre néző szem, Égre néző lélek, tud mit kezdeni ennyi jósággal, szépséggel, igazsággal, nem szólva az istenhitről. De nem avítt-e ez az értékpártiság és stílus a ma emberének? 
– Hogy ki a ma embere, azt kronológiailag mindenki érti. De hogy milyen a ma embere, abban vannak véleménybeli eltérések. Azt hiszem, hatalmasnak és minden-, de legalábbis sok mindent tudónak gondolja magát, mégis inkább a határozottság mögött rejtőző elbizonytalanodás, a tudás mögött megbúvó tanácstalanság jellemzi. Ebben a helyzetben az „istensugár” voltunkra kellene alapozni, s arra, hogy legyünk szeretettel egymás iránt és egyre nemesebb lélekkel és hatékonyabban szolgáljuk egymást. Dédapám mintát adott és – az avíttságra reagálva – ad ma is a keresőknek. 
– Ahogy érzékeltem, ezekről mind szó volt a különféle rendezvényeken… 
– A jubileumi év gazdag programokban. A Heves megyei Kálban ott voltam az emlékév nyitásán, Veszprémben Az Európa Főváros-rendezvénysorozat keretében beszélgethettünk dédapámról. Szegeden a színműíróról, az újságíróról, a humoristáról, Fonyódon a Balatonhoz való kötődéséről, Csurgón ezerarcúságáról és hitéről tarthattam előadásokat. Egerbe az Eszterházy Károly Egyetem, Devecserbe a Kastélykönyvtár hívott meg, és az ELTE is rendezett konferenciát. Augusztus elején Gárdonyban a szülőháznál és a Szent Anna kápolnában lehettem együtt tisztelőivel. Augusztus 20-án Karádon örülhettem annak, hogy Gárdonyi-településsé vált. Szeptemberben Rimaszombat adott otthont egy konferenciának és kiállításnak, majd szintén a Felvidéken, a nagykaposi Magyar Házban és Királyhelmecen emlékeztünk. Legutóbb Miskolcon vehettem részt egy ünnepi megemlékezésen. 
– A szellem, a művészet emberein kívül az egri borászok éppúgy kivették részüket az emlékévből, mint a gasztronómiai szakemberek. Emlékbor és csokis-túrós ízű Gárdonyi torta készült, és az író kedves ételeit több étterem is kínálta. Közülük mi a dédunoka kedvence? 
– Én maradok a boroknál, de mélységesen egyetértek dédapámmal: a túróscsusza feltalálója az emberiség legnagyobb jótevője volt. 
– Az olvasókon kívül kik a legfőbb kutatói, éltetői, népszerűsítői a Gárdonyi-hagyatéknak? 
– Nem látok különbséget a népszerűsítés vonatkozásában olvasó és kutató között. Úgy érzem, akik értik és szeretik dédapám írásait, szinte önkéntelenül is népszerűsítőivé válnak. Dédapám írásait én példabeszédeknek nevezem. Amikor valaki megérti a bibliai példabeszédeket, kicsit átformálódik. Gyönyörű élmény számomra felfedezni, hogy a dédapám üzeneteivel megérintett emberek, és itt a kutatókra is gondolok, mennyire más hangon, érvrendszerrel tudnak róla beszélni. Hálát adok az Úrnak, hogy hatszor szervezhettem Szőlősgyörökön Humorkonferenciát, közel 80 előadóval. Az előadások válogatásából kötet született. Ez a szolgálat magvetés volt. 
– Ön milyen kutatásokat, tanulmányokat vállal magára? 
– Remélem, nemsokára megjelenik egy cikkem az Egri csillagok somogyi vonatkozásairól. Szeretném megjelentetni dédapám első, eddig kiadatlan regényét. Németh Julianna, a Somogyiak Baráti Köre elnöke pedig arra kért, dédapám balatoni kötődéséről tartsak előadást. Ebben a témában is szeretnék kicsit mélyebbre ásni. 
 

Nem látta már a pipája füstjét

Gárdonyi Géza halálának oka ismeretlen. Az írót számtalan betegség kínozta. Elburjánzott szív-, máj- és vesebántalmairól, napról napra gyengült látásáról adnak hírt a források. Az író láncdohányos volt, pontosabban láncpipás és szerzői jogi perben állt a korábbi kiadójával – olvasható Gárdonyi József Az élő Gárdonyi című kötetéből, melyből az is kiderül: Gárdonyi 1922. október 14-én nem kelt fel az ágyból, ekkor még senki nem tudta, hogy nagy a baj, mert néha csinált ilyet. Orvos barátai szanatóriumba akarták szállítani, de ez Gárdonyi ellenállása miatt meghiúsult. Október 30-án panaszkodott, hogy nem látja a pipája füstjét, később már a felkapcsolt lámpák fényét sem érzékelte. Este elbúcsúzott családjától, éjjel pedig befejezte földi pályafutását. Nem vágyott nagy temetési pompára, kertjében kívánt pihenni, illetve végrendelete szerint íróasztala alatt jelölte meg nyughelyét. Eger város és barátja, Tordai Ányos rangon alulinak tartotta ezt az egyszerű temetést, így pompás temetést és díszsírhelyet kapott. A Líceumban ravatalozták fel. Bronz koporsóját tízezrek kísérték végső nyughelyére.