A 80. születésnapjára jelent meg az új kötete, az Őszi madár

Az apropót a háromfai születésű, ugyan Sopronban élő, de somogyiságára mindig büszke, József Attila-díjas költő nyolcvanadik születésnapja kínálta, és szerencsére baráti támogatók is akadtak a Pethő Lili grafikáival illusztrált, ünnepi mű megjelentetéséhez. 

A Kiskun Helikon sorozat 17. kötetét a kaposi jó barát, Hegedüs György szerkesztette, aki évtizedek óta örömmel karol fel nemes kezdeményezéseket; Kerék korábbi köteteinek nyomdába juttatásában is tevékeny szerepet vállalt. 

Tratnyek Gyula Háromfa és Farkas Ciprián, Sopron első embere szeretetről, örömről, a versek zeneiségéről értekezik személyes köszöntőjükben – rátapintva a Kerék-líra legjellemzőbb vonásaira, hiszen sorait olvasva valóban elhatalmasodik rajtunk az öröm, a szerelem, a szeretet, a csodálat érzékeny randevút ad egymásnak. 

Klasszikus ritmusban lüktető sorai vagy éppen szabadversei szívünknek kedves korokba vezetnek bennünket, tarka tónusokkal festett, gyakran buja természeti képei, virág- és gyümölcskínálata, állathangjai titkokkal teli édeni világot sejtetnek. Olyat, amelyben – felismerve ellenerők ármánykodását – mindig jó lenne élni, s amelyet magunkban és magunknak kell megteremteni, hogy erőt kapjunk mához, holnaphoz – tovább erősítve lelki immunrendszerünk. Hogy elmondhassuk, ahogy a szerző tette Már jönnek értem című versében: „Gólyahír gyertyái lobognak. / Ingemre szárnyas magvakat / hord a szél. Virággyökeret / csiklandozó záporverésben / várom a szerelem piros / angyalait, már jönnek értem.” 
Németh István Péter író, költő, irodalomtörténész érzékletesen fogalmaz, amikor összegezte ezt a gazdag életművet: „… költészete soha nem apadt el, és a mai napig őrzi forrástisztaságát, írjon bár festményekhez költeményt; szóljon gyerekversek hangján; műfordítson Jeszenyint; bújjon költőelődök álarca mögé, akkor sem rejtőzik személyessége (…), szabadverseit is a költői mesterség legmagasabb fokán tartja egybe a fegyelmével.” 

Nemcsak a recenzens, a kötetet záró laudációrészletek csokra is azt kívánja: Kerék Imre – ahogy Őszi madara hasítja a levegőeget évről évre –, trillázzon még sokáig, habár tél van még, mindenképpen közeleg a termékenyítő rügyfakadás.