Jól megfér egymás mellett közigazgatás és művészet

A múltról, jelenről és jövőről Lőrincz Sándor galériavezető mesélt. – Napjainkban is feltétlenül van létjogosultsága egy ilyen hivatali kiállítótérnek, hiszen a művészet – ahogy egy jó könyv – élni és szeretni tanít, s az sem közömbös, hogy az ide betérő munkatársakat, ügyfeleket, különféle konferenciák résztvevőit milyen látvány fogadja: üres falak vagy színes, izgalmas alkotások – mondta. – Egy-egy tárlatnyitón testvérmúzsák találkoznak, sok esetben a zene és az irodalom randevúzik a képzőművészeti alkotásokkal. 
A galériánk küldetése bemutatkozási lehetőséget kínálni elsősorban a somogyi művészeknek, de vármegyehatáron, sőt országhatáron túlról is rendszeresen érkeznek kiállítók. Elég, ha az egykori francia köztársasági elnök édesapját, Sárközy Pált emelem ki, rendkívül expresszív alkotásaival, vagy Csorba Simon László és Kapoli Ilona kollekcióját, s más, jeles festő-, nép- és iparművészeink gazdag anyagát, az alkotótelepek munkáit. Az én felelősségem a jó ízlés megőrzése; akkor is, ha tudjuk: a szubjektív vélemény és az alkotás művészi értéke közé nem mindig tehető egyenlőségjel. 
A galériavezető szerint a sokszínűség a kulcsszó, amelytől nem tágít. – A fotóművészet is fénykorát éli, akár a Somogyi Fotóklub, akár Compur alkotóit említem, de helyet adtunk a Somogy Vármegyei Önkormányzat által meghirdetett fotópályázat eredményhirdetésének is. Ifj. Lőrincz Ferenc víz alatti fotóit is nagy érdeklődés kísérte, s az egyházi ünnepek vagy az őszi Szakrális Művészetek Hete is sok lehetőséget kínál; ilyenkor szinte liturgikus térré nemesül a galéria. 

Fotók és kapák 

A tolnai kettős tárlat után Sélley Miklós természetfotóiból nyílik kiállítás március 6-án, ezt követi Tóth György régi, népi eszközöket „újragondoló” tárlata. Pünkösd után fotókollekciót ajánl figyelmünkbe Varga László megyés püspök. Kószó András felvételeit, Svenda István festőművész legújabb képeit, a Munkácsy-díjas Lieber Erzsébet alkotásait és Hidasi Ágnes tűzzománcait is láthatjuk.