Mindig maximalista volt, és az is marad a zákányi színésznő

Az egykori somogyi kislány, akinek gyerek- és diákkora Gyékényes, Zákányfalu, Csurgó és Kaposvár vonzásában telt, lapunknak azt mondta: kereknek érzi az életét, örült minden szerepének, amit eddigi pályafutása alatt kapott, hiszen szép feladatok találtak rá, de annak is, hogy felfigyelt a szakma színházi, filmes és televíziós alakításaira, rendezéseire, s két könyvére, melyben színházi előadások sora, magánélet, s egy érett nő bölcsessége kapaszkodik egybe. Úgy véli, a most átvett Kiváló Művész-díjjal a háta mögött hagyott fél évszázados művészi múltját ismerték el, nem megfeledkezve játékmesteri és tanári múltjáról sem, s több önálló estjéről, köztük az Örökség című megrendítő produkciójáról se, mellyel a somogyi közönséget is több alkalommal megörvendeztette a színésznő, aki a közgazdasági szakközépiskolában érettségizett ugyan, de már diákkorában elcsábította Thália. A kaposvári Fonómunkás Kis­színpad élete kitörölhetetlen része marad. 
– Természetes, hogy az ember nagyon örül minden díjnak, kitüntetésnek, de én akkor is játszottam volna, és maximumot nyújtottam volna minden alakításomban, ha nem ismertek volna el pályafutásom során – jegyezte meg. – Ám most, hogy ismét felfigyelt rám a szakma, további megerősítést kaptam, hiszen a közönség tapsán kívül ritkán találkozik visszajelzéssel a művész. Nincsenek igazi színházi kritikák, a lapok nem írnak a színészi alakításokról, vagy csak felszínesen, ezért esik különösen jól egy időben érkezett elismerés. Ez megerősít abban, hogy mégsem voltak hiábavalóak a színpadon töltött évtizedek. Szerencsés egybeesés, hogy tavaly voltam 75 éves, és 50 éve vettem át diplomámat, most meg egy újabb szakmai díj… 
Bencze Ilona, Zákány díszpolgára – aki néhány éve megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét és a Tolnay Klári-díjat is átvehette – boldog volt, hogy a Pesti Vigadó-beli díjátadón vele lehetett Gabi lánya, de a húgai is együtt örültek vele. Százon felüli szerepeinek száma, s mintegy 30 évig láthattuk a Macskák című musicalben. Játszotta Évát, az örök nőt Az ember tragédiájában, Ibsen Peer Gyntjében Solvejget alakította, Csehov Három nővérében Olga lehetett, de rátalált egy apácaszerep is Goggin Apácák című művében; ő bújt Mária Huberta nővér bőrébe. Tudom, kegyetlen kérdéssel fordultam hozzá, amikor arról faggattam: ha ki kellene emelnie néhány szerepet, melyek lennének azok. 
A várt válasz érkezett: 
– Lehetetlent kér tőlem! Én minden alakításomba mindent beleadtam, soha nem méricskéltem, és nem hasonlítgattam, miért ez, s miért nem az a szerep ért utol. Elégedett voltam mindig, hiszen számítottak rám, s az sem véletlen, hogy oly sokan megjegyezték, hogy túl maximalista vagyok. Ez igaz, de nem tehetek róla. Ilyennek születtem, és amíg Isten éltet, az is maradok. 

Bencze Ilona úgy összegzett, kerek az élete – kitüntetését március 15-én vehette át.