Első világháborús emléktábát avattak Marcaliban

Az egykori katona a császári és királyi 48. gyalogezredben szolgált egykor, és a háború során kiérdemelte az ellenséggel szemben tanúsított bátorságáért az Osztrák-Magyar Monarchia rangos Arany Vitézségi Érmét is. Ebből az alkalomból kegyeleti koszorúzással egybekötött emlékező rendezvényt, valamint információs emléktábla átadót tartottak a szervezők. Ünnepi és emlékező beszédet Huszti Gábor, a Somogy Vármegyei Közgyűlés alelnöke mondott, valamint Szekér Imre Tibor had és helytörténet-kutató pedig az egykori, zalai származású vitéz katona tevékenységét méltatta. A korabeli források a kitüntetéssel kapcsolatban azt írják: „A Nagy Háború hadszínterein a hazáért és királyért becsülettel helyt állt katonák között voltak, akik az átlagos kötelességteljesítést messze túlszárnyaló személyes bátorságot, bajtársiasságot, vitézséget tanúsítottak, őket az alakulatuk katonái elé példaképnek állították, parancsnokaik kitüntetésre javasoltak. A legénység által kiérdemelhető legmagasabb kitüntetést, az Arany Vitézségi Érmet 1500-an kapták meg.” Gaál Sándor tiszthelyettesről az 1921-ben kiadott, „A magyar nemzet aranykönyvében” a következők olvashatók: „A 48. közös-gyalogezred az orosz harctéren kivívott emlékezetes sikereit és kemény harcokban megszerzett jó hírnevét hatványozottan gyarapították az olasz csatatereken aratott győzelmei. A vakmerőségükről közismert zalai fiúk éppúgy megállták helyüket Orosz-lengyelország szelíd lankáin, a Kárpátok, zord bércein, mint a Karszt sziklái közt. A véres küzdelmekben megedzett ezred legdicsőbb harctéri napjaira emlékeztetnek azok a harcok, melyeket az első zászlóalj vívott Görz előtt Sveta Katarina visszafoglalásáért. 1916. augusztus közepén az olaszok kiragadták ezt a fontos védelmi állást az egyik galíciai ezred kezéből. A 48-asok I. tartalék zászlóalja kapott parancsot arra, hogy Sveta Katarinát minden áron foglalja vissza. A fáradhatatlan derék zalai magyarok megszokták már az ilyen „kis helyreigazításokat” s hamarosan felsorakoztak a támadásra. Három század az első vonalban nyomult előre, a negyedik pedig tartalékban követte az első hármat. Nem sokat bukdácsoltak, hanem saját módjuk szerint hős tisztjeik vezetésével nekirontottak a magaslatnak. Elég sűrűn hullottak a 48-asok s mire rohamtávolságra értek, már tisztek nélkül voltak. Ekkor Gaál Sándor tiszthelyettes vette át az egész támadó rajvonal, vezetését s rohamra vitte a három század megmaradt részét az ellenség ellen. A 48-asok szilaj rohamát nem bírták ki az olaszok. Ki-ki merre látott, futva menekült el, aki pedig ottmaradt, eldobta fegyverét s feltartott kezekkel kért irgalmat a nem nagyon kegyelmes szívű zalaiaktól. 9 tisztet, köztük egy alezredest is és 300-nál több olasz katonát szedtek össze a győztes 48-asok és 7 géppuskát, valamint 5 aknavetőt zsákmányoltak. Gaál tiszthelyettes roham közben jobb karján súlyos sebet kapott, de csak akkor hagyta el helyét, midőn a beérkezett erősítések az elfoglalt magaslatot és a kivívott sikert biztosították.” Vitéz Gaál Sándor első világháborús tiszthelyettes 1964. július 20-án, 75 éves korában hunyt el, síremléke a Marcali, Széchenyi utcai központi temetőben (XIV. szakasz 6. sor 6. sírhely) található.