Kaposfüreden nem volt fürdő, de Zamárdiban szamár igen

A somogyi tájnyelv szépségeiről már korábban értekeztünk, amely során megállapítottuk, hogy igencsak változatos és szépséges. Azt azonban egy-egy település névtáblájára nézve nem biztos, hogy gondolnánk, az ékes somogyi tájnyelv ezeken is tetten érhető. Segítségül hívtuk Várkonyi Imre Somogy megye helységneveinek rendszere című könyvét, amelyre Bekes József műgyűjtő és újságíró kollégánk hívta fel figyelmünket. A kötet szerzője a névadás indítéka és a nyelvi eszközök szerint csoportosította a településneveket és érdekes információkat olvasott ki a somogyi falvak és városok neveiből. 

Somogy települései mesélnek

Fülöp László a Kaposvári Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője, a nyelvtudományok kandidátusa szerint, a települések nevei a magyar nyelv fejlődésének ma is velünk levő lenyomatai. – Ha abból indulunk ki, hogy a legrégibb földrajzi neveket, így a települések neveit is már 1200. környékén leírták, fontos megjegyezni, hogy akkoriban még nem volt egységes magyar helyesírás. Azt csak a 18. században szabályozták és akkor is úgy ahogy, vélekedett a kaposvári nyelvész. Ezután is minden településnevet latinos formában írtak le. A kérdés az, hogy ezt a latinos leírt alakot ki hogyan olvassa, mert az egyik első írásos emlékünket a Tihanyi Apátság Alapító Levelét is sokféleképp lehet értelmezni, erről több kötetet is írtak, tette hozzá.  

• Zamárdi – A város első írásos említése 1171-ből származik. Ekkor Zamardként említették, 1211-ben már Somordy néven szerepelt, amely szamár szót jelent. Fülöp László szerint ez valószínűleg valakinek a neve lehetett, akik a területen élt és ott gazdaságot alapított. 
• Ordacsehi - Orda és Csehi települések összeolvadása során keletkezett. Az Orda szó egy személynév volt, amely 1230-ban már településnévként szerepelt írásos emlékekben. Személyi név volt az Orda, amely török közvetítéssel kerülhetett a magyarba. 
• Bodrog - Olyan területen épült helyet jelöl a szó, amely hullámos felszínre került. Olyan mint a bodor, göndör haj vagy a bodrosodó, hullámos víztüköré valószínűleg ez adta a község nevét. Köznévből lett átvondósásal helynév.
• Csurgó - A várost 1193-ban Chergou néven jegyezték le. Ez eredetileg víznév volt, s olyan forrást vagy kutat jelölt, amelyből valamely csövön vagy vályún kresztül folyt ki a víz, amely csörgedező, csurgó hangot adott. A víznév később átvonódott a víz melletti településre.
• Siófok - 1055-ben fűk néven szerepelt a leírásokban a település, amely vízfolyást, vagy folyóvizet jelent. A fok a régebbi eredetű, amely vizet elvezető csatornát, eret jelent. A Tihanyi Alapítólevél a korabeli vízfolyást említi, vagyis akkor még a mai város helyén nem volt település, csak tőle délre, ott állt Losta falu, melyet II. András összeírása említ. A mai település ősét Fok néven nevezi egy (hamis) Alapítólevél. Nevét tehát a Tolyóról kapta. A település mai nevénék első tagja (Sió-) is folyóvizet jelent, valószínűleg hangutánzó, amely az elfolyó víz hangjára utal. 
• Balatonföldvár - 1389—90-ig Feulduar néven tűnik fel az írásos emlékekben. Hajdan puszta volt, mely Kőröshegyhez tartozott, ma önálló település. Nevét onnan kapta, hogy a Balaton melletti magas-parton késő kelta korból származó földsánc húzódott. A fürdőtelep 1893—6-ban keletkezett, a gróf Széchenyi család építtette ki. A Balaton előtag pedig a tó mellékére utal.

Kaposvár - A somogyi megyeszékhelyt többféle néven említették a történelem során, szerepel Kapos, Kaposwar és Copus néven. 
A várost kettészelő folyóról kapta a nevét: tehát olyan várra utal, amely a Kapos folyó mentén épült. A név második tagja a vár erősséget jelölő közszó. 

• Kaposfüred - A településrész nevéről sokan azt gondolták, hogy hajdan fürdő volt itt, pedig ez nem igaz. 1231-ből származik Fyred első említése, amely a fürj madárnévből származik és fürjes, fürjakben bővelkedő területet jelölt. A fürj tájnyelvi alakja a für, mely a -d helynévképző hozzáadásával alkot falunevet. Az előtag megkülönböztető szerepű, s a Kapos folyó közelségére utal. 1970-ben közigazgatásilag Kaposvárhoz csatolták.
• Szőlőskislak - A lak szó települést jelentett, míg a szőlős előtag azt mutatta meg, hogy a falu lakossága szőlőműveléssel foglalkozott zömében. Illetve azt is, hogy a terület jellegzetes növénye lett a szőlő. A későbbi kis névelem a település méretére utal.
• Somogyszil - Sokáig úgy vélték, hogy az 1138-ban először említett Scilu a vármegye szélére utalt, pedig valójában a valamikor itt jellegzetes fára a szilre utalt. Somogynak ez a része többször Tolnához tartozott.
• Somogyvár - A som főnév -gy képzős származéka a helynév eredete, mely a -vár ’erősség’ utótaggal később egészült ki. A településen a középkorban fejedelmi (királyi) vár volt. A falunévről kapta nevét Somogy megye. 
• Gyugy - Növénynévből származik a somogyi község neve, ugyanis a diót régen népiesen úgy mondták, gyió. 
  (1236) neve növénynévből származik: diófás területet jelöl. A dió régi népies alakja a gyió, ebből alakult a helységnév -gy helynévképzővel. Ezen a vidéken bizonyára már akkor is sok diófa volt.
• Segesd - A telepüést még 1193-ban Sequest néven ismerték, amely a régi magyar seg-ség szóból származott, mely dombot, halmot jelentett. Ez arra utalt, hogy a falut dombokra építették. Segesd korábban két település volt: Alsósegesd régebbi, királynéi birtok, IV. Béla is itt pihent meg a muhi csata után Dalmáciába menet. Felsősegesd az újabb település. 
• Nagyszakácsi - Az talán nem meglepetés a tősgyökeres somogyiaknak, hogy nem véletlen szerepel a szakács szó a falu nevében, ahogy az sem véletlen, hogy egykor itt tartották a királyi szakácsok főzőversenyét. A falu ugyanis Zakach, Zakachy, majd Nogh Zakach néven volt ismert a 14. században, ahol valóban a királyi szakácsok laktak. A feljegyzések szerint a XVI. századig teljesítették szolgálatot, amiért kisnemesek lettek. Az előtag az egykori Kisszakácsitól különböztette meg, s a település viszonylagos nagyságára utal. 
• Fonyód - Egykoron még Funoldi, Fonold néven emlegették a települést, amely a fon igévle van kapcsolatban. A -di, -d képző pedig helynévképzőként funkcionált. A néhai faluban királyi fonónépek laktak, akik elsősorban nem kendert, hanem gyékényt, fűzvesszőt és hálót fontak. Erre utal a település nevén túl, a helye is. 
• Nagybajom - Eredetileg a Boyon nevt viselte, amelynek kettős értelmezése van; a névadás alapja a Baji magyar személynév lehetett, amely vagy török eredetű és azonos a bán méltóságnévvel, vagy szláv eredetű személynév. De egy másik elmélet a régi magyar ’gazdag’ jelentésű Baján személynévből származtatja, melynek alakja a 18. században Bojan~Bojn volt.  
• Barcs - Egy személynévből ered a város neve. A Barch eredete azonban vitatott, hiszn egyesek a német Bartsh nevet látják benne, másik pedig a török bar, vagyis megy ige származékának vélik. 
• Balatonboglár - Boclar valószínűleg egy török nemzetség neve lehetett, vagy más ótörök szóból ered. Egy másik teória úgy véli, hogy nemzetségnév volt a boglár, a Balaton előnevet 1909-ben kapta a település. 
• Balatonlelle - 1229-ben még Lelaként említették a települést, amely eredete Várkonyi Imre gyűjtése szerint nincs meggyőzően tisztázva. Hiszen egyes véleméynek szerint a Lél vagy Lehel név magyar tulajdonnévből származik, vagy egy szláv eredetű személynévből keletkezett.
• Tab - Az bizonyos, hogy az észak somogyi város neve tulajdonnévből származik, ami valószínűleg a Theobald lehetett. Ez rövidült, és kapott becéző alakot. De más magyarázatok szerint a török tab, vagyis szerez igéből származik, ami a gyűjtő szerint nem valószínű.
• Marcali - Először 1338-ban említették így a várost, amely nevének alapja a Marcell keresztnév lehetett. Az -i képző akkortájt a magyar nyelvben a birtokviszonyt jelölte, tehát a helynév jelentése: Marcelé.