Ezért távozik a színház igazgatója a posztjáról, először szólalt meg az ügyben

– 2015 óta dolgozik Kaposváron, 2028-ig tartott volna többedik igazgatói ciklusa, most mégis ezt megszakítva távozik a Csiky Gergely Színház és Kulturális Központ éléről. Miért?

– Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója többször ajánlott pozíciót, együttműködést. Először 2019-ben merült fel, akkor még némi komolytalansággal és derűvel beszéltünk arról, hogy szeretne egyszer abban a színházban művészeti igazgató lenni, amit én vezetek. Ezen akkor jót mosolyogtunk, mert akkoriban helyettes államtitkár voltam és itt is rengeteg tennivaló volt. Talán mondhatom, hogy egyfelől igazán komolyan sem vettem. Másfelől viszont nagyon jól esett, mert a baráti gesztuson túl ez egy komoly szakmai visszacsatolás volt számomra. 2022-ben, amikor a minisztériumi megbízatásom lejárt, újra feltette Vidnyánszky Attila a kérdést, de én még akkor is úgy éreztem, hogy van itt feladatom és azt kértem tőle, hogy erre térjünk vissza később. Ez néhány héttel ezelőtt végül megtörtént, amikor világossá vált, hogy a Nemzeti Színház jelenlegi gazdasági igazgatója távozik az intézményből. Az eddigiekhez képest sokkal részletesebben felvázolta, mi a feladat. Ez nem csak gazdasági igazgatói, hanem operatív igazgatói felkérés volt, ami mindent magában foglal a Nemzeti Színház működtetésében, ami nem a művészeti területhez tartozik. 

– Pontosan mikor adja át a kulturális holding vezetését utódjának?

Fontos felelősségem és kötelezettségem volt, hogy először Szita Károllyal beszéljek és azt kértem Attilától, hogy attól függően, mi az, ami elfogadható polgármester úrnak, határozzuk meg ennek menetét. Abban állapodtam meg mindkettőjükkel, hogy az évad a végén, júniusban távozom Kaposvárról. Budapesten már elkezdődött az átadás-átvétel előkészítése, vannak napok, amiket ott töltök és fokozatosan veszem át a gazdasági, értékesítési, üzemeltetési területen az aktuális feladatokat. Itt Kaposváron pedig, amint polgármester úr és a közgyűlés eldönti, ki lesz az utódom, vele kell megkezdenünk az átadás-átvételi folyamatot.

– Milyen érzések kavarognak önben a távozással kapcsolatban?

– Igyekszem nem kapkodni, azt gondolom, úgy elegáns és korrekt, hogy nem egyik napról a másikra zárom le a kaposvári szolgálatot. Mindenféle rosszízű híreszteléssel ellentétben, nem romlott meg a kapcsolatom a fenntartóval és nincs ügy, ami miatt menekülnöm kellene. Kettősség van bennem a távozásom kapcsán, egyfelől mert tíz éve vagyok a Csikyben, ami az életem meghatározó korszaka, emiatt a döntés meghozatala nem volt sem gyors sem egyszerű. A saját mércém szerint szakmailag, amit lehetett úgy gondolom elvégeztem. Az évek során számos országos jelentőségű eseményt bonyolítottunk le, az intézményintegráció végeztével elmondhatjuk, hogy a kulturális holding jól működik és gazdasági értelemben stabil. Másfelől azt érzem, hogy szükség van új energiákra is, ideje átadni a stafétát, teret adni más gondolatoknak. 

Tíz év a Csiky Gergely Színház élén

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást az elmúlt 10 év során?

– Sok időt töltöttem azzal amikor ide kerültem, hogy megtanuljam ennek a sajátos dinamikájú intézménynek a működését, benne rengeteg olyan munkatárssal, akik estéről estére a színpadon a csodát hozzák el a nézőknek. 

De a legnagyobb kihívás: jól illeszkedni. Hogy a kollégák elfogadják azt az irányt, amit részben az önkormányzat határozott meg, mert hosszú évtizedek után döntöttek úgy, hogy nem művészre bízzák a vezetést. Ebben a kérdésben meg kellett küzdeni más igazgatókkal is, mert akkoriban ez egy sajátos megoldás volt. Ugyan nem az én tisztem megítélni végeredményben jó döntés volt -e a menedzser és a művészeti vezető páros kinevezése, viszont az már látszik, hogy egy ilyen duó sikerre tudja vinni az intézményt.

Komoly megtiszteltetés és lehetőség volt, hogy a koronavírus miatt éveken kersztül elmaradt Országos Színházi Találkozót itt szervezhettük meg Kaposváron. A szakmán belül több konfliktus húzódik, emiatt is szívesen vállaltuk Mészáros Tiborral, hogy újradefiniáljuk és új pályára állítjuk a Pécsről elköltöző és vándorfesztivállá alakuló Országos Színházi Találkozót. A legfőbb célunk az volt, hogy egy valós újratalálkozás legyen a szakma számára és az a tapasztalatunk, hogy ez sikerült, mert eljöttek, kíváncsiak voltak egymásra a kollégák. Másodlagosan a köztünk húzódó árkokat, ha ugyan teljesen betemetni nem tudtuk, legalább a mélységüket csökkentettük.

– Az elmúlt 10 évben mindezek az események komoly vezetői kihívások elé állították. Ezek a tapasztalatok mennyiben segítik a jövőben?

– A kihívásokban a kollégáimmal mindig a lehetőséget igyekeztünk megtalálni. 

Kiemelkedő feladat volt az átépítés lebonyoltása, a kiköltözés és visszaköltözés vezénylése. A koronavírus-járvány néhány hónapja önmagában borzasztóan nehéz időszak volt, amikor nem jöhettek nézők a színházba, majd túljutottunk az energiaválság okozta rezsiár robbanáson is. Ha az elmúlt tíz évemre visszatekintünk, nem volt két olyan egymást követő év, amelyet tisztán össze lehetett volna vetni. 

Mindenképpen viszem magammal annak tapasztalatát, hogy a különböző kihívásokra hogyan lehet jól reagálni. Hálás vagyok, hogy olyan csapatot kaptam, akikkel jól tudtunk együttműködni. Azok a sikerek, amelyeket az elmúlt tíz évben elértünk nem személyes sikerek, hanem egy komoly csapatmunka eredményei.

– Ha visszaforgathatná az idő kerekét, lenne olyan, amit másként csinálna intézményvezetőként?

– Semmit, mindennek megvolt a helye és ideje akkor s ott amikor.

– Amint említette: állami vezetőként is aktív szereplője volt a hazai kulturális életnek. Jelenleg a Magyar Teátrumi Társaság titkáraként meghatározó szereplője az előadóművészeti szférának. Számíthat-e Kaposvár a jövőben is a támogatására?

– A szívem és lelkem egy része biztosan itt marad, sokat kaptam ettől a várostól. Polgármester úrtól is személyesen, az ő karizmája és vezetési stílusa nyilván részben átragadt rám. Rengeteget tanultam a munkatársaimtól és amíg lehetőségem lesz, amit csak tudok, vissza fogok adni. El nem tűnök, de visszafelé nem szeretnék okoskodni. Ha kérdeznek, ha a véleményemre kíváncsi az új vezető, azt elmondom. De nem tartom szerencsésnek az olyan váltásokat, amikor a korábbi vezető megpróbálja befolyásolni, hogy az adott helyen a távozása után mi történjen. Abban pedig hiszek, hogy ez a struktúra nélkülem is tud jól működni, mert vannak kiváló középvezetők, kitűnő munkatársak, akik szívvel-lélekkel azon dolgoznak, hogy a kaposvári kultúra minden szegmense a színháztól az artmozin keresztül a kiállítóterekig és a rendezvényekig, a közművelődési feladatellátással bezárólag működjön és a Zselicben és Kaposváron élőket szolgálja.

– Különleges helyszínén vagyunk a színháznak. Miért ezt választotta? 

– 2015-ben, amikor ide kerültem, igyekeztem felvenni a fonalat, hogy megismerjem a színház minden részét. A „kakasülőről” néztem a főpróbákat, mert habár messze a színpad, de innen a legizgalmasabb a rálátás és beláttam az egész nézőteret. Amikor jött a felkérés erre az interjúra, azt kértem, hogy ha éppen szabad a nagyszínpad, akkor itt legyen az interjú. Ráadásul ez egy fontos helyszín olyan szempontból is, hogy amikor bezártuk a színházat a felújítás előtti búcsúztató eseményen, az akkori főépítésszel – L. Balogh Krisztinával — itt koccintottunk egy utolsót és ezzel quasi útjára indítottuk a felújítást.

– Izgalmas tárgyakat látunk az asztalon magunk előtt. Miért van ezeknek jelentősége az Ön számára? 

– Amikor idekerültem Neil Simon: Mezítláb a parkban című előadásának próbái kezdődtek meg, Kelemen József rendezésében. Egy beszerzési tilalmat hagyattam jóvá az akkori igazgatóval, aminek értelmében az utolsó ceruzát is csak a beleegyezésemmel vásárolhatták meg. Az előadáshoz épp egy ilyen piros telefont akartak vásárolni, teljesen felháborodtak amiatt, hogy nem vehették meg azonnal. Az akkori stúdióban volt egy megbeszélés, ahol Kelemen József elmondta, hogy tarthatatlan az, ahogy akadályozom a művészi munkát, mert a telefon igenis kell a darabba. Végül persze megvettük.

Mielőtt Kaposvárra jöttem volna, részt vettem egy pécsi sörbár kialakításában. A másik produkció, aminek akkor zajlottak a próbái, A gát című előadás volt, sok jelenet egy kocsmában játszódott. A fantasztikus díszletet Cziegler Balázs tervezte, amibe kellettek korsók és elhoztam a sörbárból ezeket. Az évek során voltak egyéb kellékek is, amiket időnként behoztam a színdarabokhoz, így végeredményben közvetlenül is hozzá tudtam járulni az előadások létrejöttéhez.

– Mit visz magával következő munkahelyére Kaposvárról?

– Rengeteg tapasztalatot, mosolygós arcot innen a házból és rengeteg emléket.

Fülöp Péter életrajza

Dr. Fülöp Péter 1986-ban született Pécsett. Gyermekkorát Szekszárdon és Pécsett töltötte, középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában végezte.

• Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta, ahol 2010-ben jogász, majd 2014-ben közgazdász diplomát szerzett.

2015-ben csatlakozott a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz gazdasági és produkciós igazgatóként. 2016-ban, Rátóti Zoltán távozását követően, menedzser igazgatóként vette át a teátrum vezetését és azóta is sikeresen irányítja az intézményt, amelyre 2023-ban további 5 év megbízást kapott. 2019 és 2022 között az Emberi Erőforrások Minisztériumának művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkáraként dolgozott. Ebben a szerepében részt vett több országos kulturális program kidolgozásában, köztük a Lázár Ervin Program létrehozásában, amely a fiatalok kulturális nevelését és színházi élményekhez való hozzáférését célozza meg.

2024-ben a Magyar Teátrumi Társaság titkárává választották, tovább igazolva szakmai szerepét a magyar színházi életben. 2024. augusztus 20-án kiemelkedő művészetigazgatási tevékenysége elismeréseként Bánffy Miklós-díjban részesült.

2016-ban Fülöp Péter hívta életre a színház adventi jótékonysági gáláját. A közel 10 év során több ezer család számára volt ez segítség az ünnepek alatt. 2015 és 2017 között a Csiky Gergely Színházért Alapítvány titkáraként ösztöndíjat alapított fiatal színésznövendékek és pályakezdő színészek támogatására.