2025.03.16. 16:00
Elfeledett alkotók a Balaton világáról: Garai István és Tamás István
Garai István (1915–2008) nevét talán már csak az irodalomtörténészek ismerik, balatoni vonatkozású verseiről nem is igazán tud a nagyközönség. Pedig egyedülálló életművet és igen sajátos hangú költeményeket hagyott az utókorra.
Garai István sorsa tipikusan 20. századi magyar sors, abból is a nehezebb változat. A felvidéki származású író a tanári diplomájának megszerzése után Békéscsabán megjelent Mesekirály (1948) című kötete miatt két év börtönt kapott. Szabadulását követően többévnyi hányattatás után Siófokon élt, de dolgozott kétkezi munkásként ládaszögelőként, éjjeliőrként és konyhásként is. A szocializmus idején, ha bűneit nem is bocsátották meg, de újból értelmiségiként tevékenykedhetett, 1964 és 1977 között a siófoki gimnázium magyar- és latintanára volt. Egyike volt az utolsó latin nyelvű verselőknek. A Balaton múzsaként hatott rá, itt született Pannónia ékkövéből (1970) című kötete.
Fotó: MW
Garai István számos lapban publikált
Számos lapban publikált, műfordítói tevékenységéért Petrarca-díjat kapott. 1984-ben visszaköltözött családjával Budapestre, de balatoni vonatkozású költeményei a tavi tájköltészet értékes vonulatai, érdemes elolvasni azokat.
Garai Istvánnal szemben Badacsonytomajon, a túlparton is élt egy alkotó, akiről szintén már nem igazán szólnak: Tamás István (1932–1998) – Udvardi Erzsébet neves festőművész férje – íróról, újságíróról van szó. Újságíróként a Magyar Nemzet és a Népszabadság cikkeinek szerzője, de novellái országos irodalmi lapokban is megjelentek. Vízparton az ember könnyebben felejt – beszédes – című kötete Eötvös Károly Balatoni utazásának 20. századi párja: memoárszerű bejegyzések, naplójegyzetek, benyomások az 1980-as évek balatoni világáról. Nyaralókról, az év közbeni kihalt tóról, barátokról, társadalmi jelenségekről.
„A tóvidék már kiürült. Elröpültek a Mercedesek, Ladák, Fordok, Audik és a félelmetes gyorsaságú Honda-motorok, amelyeknek a nyergében, vagy inkább pilótaszékében skandináv és nyugatnémet fiatalok ültek, robogván Uppsalából Várnába, Kölnből Konstancába, Stuttgartból Dubrovnikba. Meg mit tudom én még, honnan hová. A szürke délutánban egyetlen bárka lengett a tó közepén, mint impresszionista képen bizonytalan folt. Találgattuk, mert messze volt, hogy halászhajó-e vagy nagyobb magánladik, amelynek a tulajdonosa, nyilván helybeli lakos, végre megpihenhet. Talán éppen a révfülöpi tanár, aki tegnap este mondta el, hogy noha kilenc fekhelyük és mintegy huszonöt vánkosuk van, fél nyáron már úgy aludt, hogy a feje alatt a Révai Kis Lexikon vastag kötete volt. Mert a családját, a jó Isten végtelen kegyelmességében, felmenő és oldalágon nagy-nagy teremtőképességgel, hogy ne mondjuk a durva szót: szaporasággal áldotta meg. Tűnődtünk még a fölött is, hogy mi történhetett ezekben a napokban a világon”
– írja Tamás István. Leírásai Udvardi Erzsébet légies képeihez hasonlatosak: látni véljük a tavat, a szereplőket, a lebegő vitorlást, de leginkább a tó színeit, fényeit, alakzatait.
A híres nagy alkotók mellett, akiknek életműve egyértelműen kötődik a nagy tóhoz, érdemes Garai István és Tamás István írásait is kézbe venni, a Balaton sokoldalú ábrázolásmódjának részét képviselik élvezetes lírai és prózai alkotásaik. Hosszú, téli estéken tartalmas kikapcsolódást nyújthat a felfedezésük!
