Nem tollal kell írni, hanem szívvel…

Fekete Istvánt, a József Attila-díjas írót – feleségével és Bogáncs kutyájával – szülőfalujában temették újra, két korán elhunyt testvére mellé, a Szent Vendel-kápolna közelében. Gyermekei kérték, hogy a földi maradványokat hozzák el a Farkasréti temetőből, ezzel is teljesítve édesapjuk korábbi óhaját, miszerint számára a szülőföld jelentene végső nyugodalmat, hiszen szeretete határtalan határa Gölle volt. Mintegy másfélezren sereglettek össze az ország különböző pontjairól, s határokon túlról is, hogy tanúi legyenek az újratemetésnek, hogy leróják kegyeletüket a népszerű író ravatala előtt, akit az 50-es években fizikálisan is el akartak hallgattatni klerikális nézetei és a Zsellérek című regényben kimondott igazságai miatt, s akinek életműve mindmáig nem került helyére az irodalmi kánonban. 

Most, születésének 125. évfordulójának évében érzékelhető némi pezsgés. Nemcsak a szülőfaluban, hanem életének több helyszínén – többek között Ajkán és Budapesten –, s a közmédiában is kiemelt szerepet kapott a születésnap: 1900. január 25. A rádióban a Chicagóban élő és apja nyomdokaiba lépett 93 éves ifj. Fekete István író, újságíró is megszólalt, aki szintén sokat tesz édesapja szellemi örökségének őrzéséért. Csakúgy, mint Bodó Imre nyugalmazott agrármérnök, aki Dombóváron, saját udvarán nyitotta meg anno a kisváros első múzeumát. A Fekete Istvánnak emléket állító tárlat egyre látogatottabb, mint ahogy a tornácos göllei szülőház is, ahol fényképek, személyes tárgyak keltik életre alakját, tablók idézik írói-mezőgazdászi pályáját. Persze az sem árt, ha avatott személy a tárlatvezető; jelesül a magyarszakos Banda Zoltán alpolgármester. 

– Fekete István lényét és műveit áthatotta az a mély Isten- és természetszeretet, embertisztelet, ahogy mindez egész életére jellemző volt – mondta. – Történetei nem életkorhoz kötöttek, kisgyermek számára is ugyanúgy élményt nyújtanak, mint felnőttnek. A közérthetőségen túl, írásait sajátos nyelvi stílusával fűszerezi. Egy írói vénával megáldott zseniális mesemondó képes költői módon ábrázolni prózában a természet és az ember kapcsolatát. Műveit olvasva kiderül, hogy mezőgazdász szakmája és szépíró volta feltételezik is egymást. Az írói képességét pedig szerényen vele született adománynak tekintette. 

Sokan keresik fel Fekete István sírját is 

Iskolai csoportok, családok, kutatók, idősebb személyek alkotta közösségek adják egymásnak az emlékmúzeum kilincsét, és hallgatják az értő kalauzolást. Sokan felkeresik a fekete márványkereszttel jelzett sírt is. 
– A legtöbb múzeumlátogató a szülőház megtekintése után elzarándokol a temetőbe – mondta az alpolgármester. – Az író sírjánál alkalmanként mécsest gyújtanak az emlékére, virágot vagy saját készítésű, figurákkal díszített babérkoszorút helyeznek a sírjára. 
Hagyomány Göllében, hogy minden esztendőben Fekete István halálának évfordulóján, június 23-án az önkormányzati képviselők a Helyi Értéktár Bizottság tagjaival és civil szervezetek képviselőivel megkoszorúzzák a síremléket. 
A szülőfalu idei születésnapján is méltósággal emlékezett messze földön ismert írófiára. 
Érte szólt a harang, a Szász Gyula plébános által bemutatott szentmisére megtelt a templom; még a Felvidékről is érkeztek rajongók. Az atya homíliájában Fekete hitét is kiemelte, melyet a legnehezebb időkben sem tagadott meg. A mise után megkoszorúzták Fekete István bronz mellszobrát a szülőháza előtt. A kultúrházban életrajzi szemelvényekkel, versekkel, az író rádióinterjúban elhangzott vallomásaihoz szerkesztett kisfilmekkel idézték fel alakját, göllei és kaposvári éveit. 
Gölle, Dombóvár, Ajka, Budapest mellett további 13 emlékhely őrzi és népszerűsíti a csaknem félszáz kötetes szerző életművét. Ő az egyetlen magyar író, akinek ily sok helyen ápolják emlékét. A göllei múzeumba is új kincsek kerültek. – Fekete István hagyatékának nagy részét az évek során szétosztották az ország emlékhelyei között. Szerencsére önéletrajzi regénye, a Ballagó idő kézirata a göllei múzeum legféltettebb kincse – mondta örömmel Banda Zoltán. – Kisebb dokumentumokat az olvasók vagy múzeumlátogatók is átadnak az emlékházunknak. Nemrég levelet kaptunk Tiszafüredről egy nyugalmazott könyvtárostól, aki felajánlott egy eredeti képeslapot, amelyet 1968-ban kapott az írótól Szigligetről. A 2025-ös év első látogatója Pécsről érkezett, és a gyűjteményhez átadott egy korabeli vadászújságot, amelyben megjelent Fekete István egyik novellája. Mindkét tisztelője úgy gondolta, hogy ezeknek az eredeti dokumentumoknak a göllei múzeumban a helye. 
Gölle példa arra, miként lehet ápolni, gyarapítani és népszerűsíteni néhai írófiának szellemi örökségét. Fekete István innen vitte magával az irodalomba széljárta szabadságvágyát, a szülőfalu lakóinak, játszótársainak alakját, az állat-, az ember- és az istenszeretet fogódzót jelentő erejét. Így lehet mindenkor hűséges társunk Bogáncs, Kele, Vuk, Csí, Lutra, Tutajos és Matula bácsi, s kínál lelki támaszt mindennapjainkhoz a Zsellérek, a Ballagó idő és még számos szívvel írt regénye, természetszőtte elbeszélése. Életműve ezért lett Örökségünk – Somogyország kincse. 

Mestörpista hitvallása

• A Göllében csak „Mestörpistaként” hívott Fekete István a Kácsalja című novellájában fogalmazta meg ars poeticáját: „későbben döbbentem rá, hogy nem is tollal kell írni, hanem szívvel, hogy sötétség kell a világossághoz és sohse lát tisztán az, aki sohse sírta ki magát lelke legmélyéig, legalább egyszer életében”. 

Rácz Vali hagyatéka is látható volt egy ideig

• Deres Károlyné hosszú éveken át volt a Fekete-emlékház lelke, aki hatalmas szeretettel és rajongással mesélt a porta egykori lakóiról, a Fekete családról. Mindig élmény volt hallgatni történeteit rég- és közelmúlt eseményeiről, s életre keltek általa Fekete István személyes tárgyai is. Érdekes „szimbiózisnak” lehettünk tanúi egy ideig, hiszen a göllei szülőházban kapott helyet az ugyancsak göllei születésű Rácz Vali színész- és énekesnő kiállítása is. Egy időben műbalhé kerekedett abból, hogy egy dizőz relikviái is ide kerültek. Rácz Vali emlékkiállítása 2011 óta már nem látható a göllei emlékházban; a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum őrzi hagyatékát.