Ő volt a magyar festő, aki vitorláson indult Afrikába – a Balatonról!

Kaposy Klaszek Ödön (1914-1996) neve ma már igencsak feledésbe merült, pedig számos érdeme mellett, sok szállal kötődött a Balatonhoz. De életpályája is sok érdekességet tartogat. 1938-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát, nagy tanárok – köztük Rudnay Gyula kiváló festőművész – iránymutatását követve. Életútja Velencében folytatódott, ahol szintén művészeti ismereteit pallérozta. A második világháborút követően visszatért a fővárosba, ahol valójában csak rajztanárként dolgozhatott. Az 1956-os forradalom után el is hagyta az országot, Londonban telepedett le.

Kaposy Klaszek Ödön és a Balaton örök vonzása

Rendkívül kalandos életutat járt be, amelyben több kapcsolódási pontja is volt a Balatonnal. Már édesapja, Klaszek Ödön is könyvet írt a tóról: 1921-ben jelent meg a Kaland a vadvizeken című cserkészregénye – sokszor tévesen fiának tulajdonítják a művet –, melyben cserkészek kalandozták végig vitorlásokon a nagy tavat és számos izgalmas történést éltek meg a viharos, nádrengeteggel övezett tónál. A veszélyekből cserkészügyességük mentette ki őket. Ifjabb Kaposy K. Ödön is már korán eljegyezte magát a vitorlázás tudományával, de a két háború közti időszakban bejárta szinte az egész világot: Görögországon, Törökországon keresztül kalandozott Észak-Afrikában és Szíriában, Egyiptomban egyaránt. Édesapja nyomdokán járva, úti élményeit érdekfeszítő kötetekben összegezte: Csavargó voltam, Kerékpáron Afrikában címmel, a kötetekben az illusztrációk is hangsúlyosak, amelyeket saját kezűleg készített. Személyes élményeit – melyek könyvalakban is napvilágot láttak ekkoriban – a Vizisport című lapban publikálta. Világutazásának okairól így írt: „Jó apám ugyanis kijelentette kereken, hogy a vitorlázásnak egyelőre idehaza vége. Nyelveket kell tanulni! Ha pedig vitorlázni akartok, menjetek a tengerre. Pénzt azonban ne kérjetek hozzá. Így voltunk aztán kénytelenek a Balatonról Olaszországba átteni a vitorlázás színhelyét. Csak odaérni volt egy kicsit körülményes, de viszont nem került többe, mint idehaza. Balatonlellén Gyurka öcsémmel biciklire pakoltunk, s mélyen megsértődve a zordon atyai kiutasítás miatt, útra keltünk. Utunk jól kezdődött, mert Balatonbogláron a hajót csak az utolsó pillanatban kaptuk el, hogy átjussunk Badacsonyig. A Balaton búcsúzóul olyan pazar viharban részesített bennünket, hogy viharvert kedvem kezdett tótágast állni, nem kis szégyenére vitorlás múltamnak.” Útját kerékpáron és vitorláson egészen Észak-Afrikáig folytatta.

Ahogy édesapjának, úgy ifj. Kaposy Ödönnek is megmaradt a kapcsolata még hosszú ideig a balatoni vitorlázással. S bár hazáját 1956-ban elhagyni kényszerült, emigráns évei alatt is alkotott balatoni ihletésű képeket. Posztimpresszionista stílusú alkotásait az USA-ban, Kanadában és neves londoni galériákban állították ki. „A festő egy életen keresztül tanulja a világlátást, mígnem valósággal eggyé válik azzal ” – vallotta a művész. Mindennek érdekében nem csak a világot járta be, hanem rendkívül érdekelte az archeológia, a nyelvészet, az irodalom és a sumerológia egyaránt. A szocializmus enyhülésével visszatért szülőhazájába, ahol még számos tavi ihletésű festménye született. Folyton képezte magát és folyton úton volt, halála előtt Szicíliába készült olasz nyelvtudását pallérozni, mitológiai ismereteit bővíteni.

Balatoni festményein, de általában műalkotásain sokszor nem szokványos stílusjegyekkel, absztrakciókkal, geometriai formákkal találkozhatunk. Emberábrázolásai is legtöbbször elvontak, de mindenképp figyelemreméltók. Egyik időskori önportréján a háttérben a kék Balaton látható, amely minden absztrakció ellenére tavi témájú festményein mindig tekintet vonzó részlet, háttér, örök inspiráció maradt számára, annak ellenére, hogy szinte a világ minden pontja vonzotta és a legtöbb helyre el is jutott.

• Kaposy K. Ödön életműve is hivatott arra, hogy a képzeletbeli balatoni Panteonba elhelyezzük.