2020.06.24. 10:11
Nagy lendülettel érkezett a kétszeres olimpiai bajnok
Június elsejétől a kétszeres olimpiai, egyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázó, Fodor Rajmund tölti be a Kaposvári VK szakmai igazgatói posztját. A szakember gyors, fiatalos, sokat úszó csapatot álmodott meg a somogyi megyeszékhelyre.

Fotó: LANG ROBERT
– Hogy került szóba a kaposvári feladatvállalása?
– Az elmúlt időben jobbára hazai és nemzetközi játékvezetőként láthatott a magyar vízilabda társadalom, emellett pedig a Vasas utánpótlásában dolgoztam, mint az ifi csapat edzője – mondta Fodor Rajmund. – Azok az ötletek, amilyenekkel Dobos Pál (a Kaposvári VK ügyvezetője- a szerk.) előállt, már bennem is évek óta éltek és megfogalmazódtak. Azonban nem akartam magam elaprózni, hogy több mindenbe belefogok. A jelenlegi helyzetemben jól jött a kaposvári felkérés. Ugyan Budapest mellett élek, de össze lehet egyeztetni az eddigi munkáimat a kaposvári feladataimmal. Bízom benne, hogy az a tapasztalat, illetve azok a nemzetközi kapcsolatok, amelyekkel rendelkezem, plusz az, hogy a Magyar Vízilabda Szövetségben is dolgozom a versenyfelügyeleti bizottság titkáraként ez kellő pluszt adhat ahhoz, amit a klub a városban, a megyében, illetve az országban képvisel a magyar vízilabda honi életében. Így szívesen fogadtam a felkérést.
– Milyen feladatokat lát majd el?
– Amióta kipattant a Covid–19-es borzalom, azóta már a jövő csapatát építjük. Már tavaly ősszel voltak közeledések és megkeresések a Kaposvári VK részéről, ebből pedig az lett, hogy az elmúlt hónapokat komoly munkával töltöttük és alakítjuk a 2020-2021-es csapatot.
– Milyen lesz ez a csapat?
– Mindig is a fiatalos, sok úszásos vízilabda híve voltam. Bal szélsőként tizenhat évig játszottam a magyar vízilabda-válogatottban, életem volt a fel-le úszás. Ezt a fajta vízilabdát képviselem és ezt szeretném Kaposváron is látni. Ehhez fiatal, gyors játékosokra van szükség. A világjárvány társadalmi szinten és a sportban is megmutatja a hatását. Utóbbiban jobbára úgy mutatkozik meg, hogy a harminc évhez közeli, vagy azon túli játékosok külföldön próbálják meg kiaknázni a karrierjükben lévő anyagi lehetőségeket. Ezáltal nagyobb lehetőség nyílik majd a fiatalok számára. Egyre többet fognak bedobni a mély vízbe, és a magyar OB I.-ben, amely évek óta a világ legjobb bajnoksága, mutathatják meg, hogy mire képesek.
– A következő szezonra átalakítják a bajnokságot. Egyetért ezzel?
– Nem lehet azt mondani, hogy mi a jó, vagy mi nem, hiszen ez egy kicsit túlmutat a sporton. Az a kérdés, hogy mit enged meg az ország, vagy a régió gazdasága, hány csapatnak van lehetősége az első osztályban indulni. Ne felejtsük el, hogy az AVUS visszamondta az OB I.-es indulás jogát, amiért más csapatok élnének-halnának. Az, hogy 16 csapat indul, az elfogadható, többre nincs szükség az első osztályban. Azt gondolom, hogy ez csökkenni fog pár éven belül. Ebben kell megmutatni, hogy mennyire tudjuk felvenni a versenyt a nagyobb múlttal vagy büdzsével rendelkező csapatok ellen. Azért vagyok itt, hogy a szakmai munkát segítsem, Bízom benne, hogy az ötödik-hatodik helyezett csapattól lefelé bárkivel fel tudjuk venni a kesztyűt.
Rengeteg felejthetetlen emlék köti Benedek Tiborhoz
Fodor Rajmund a magyar válogatottban és a Budapest Honvédban is együtt játszott a tragikus hirtelenséggel elhunyt Benedek Tiborral.
– Rengeteg emlék fűz hozzá – fogalmazott Fodor Rajmund. – Abban a 16 évben, amelyben a magyar válogatottban játszottam, mindig az aktuális csapatkapitány szobatársa voltam, így hét évig Benedek Tiboré. Úgyis mondhatom, hogy a csapatkapitány munkáját segítettem. A válogatott mellett a Honvédban három évig voltunk csapattársak. Rengeteg időt töltöttünk együtt, többet, mint a saját öcsémmel. A tapasztalatával és a bölcsességével, ami a játékos-pályafutása második felére volt kiemelten jellemző, segítette a pályafutásomat.
Két olimpiai aranyérem is összeköti őket. – Már Atlantában is együtt játszottunk, amikor Tibi lett az olimpia gólkirálya – emlékezett vissza. – Onnan az a Benedek Tibor jut eszembe, aki fel-alá úszik és szórja a gólokat. Akkor a csapat nem ért révbe, mert valami hiányzott. Utána jött Kemény Dénes, mint szövetségi kapitány, aki meggyőzte Tibit, hogy a gólpassz is szép, ha pedig nyer a csapat, az még szebb. Emberileg és játékosként is átalakuláson ment át. Sokat használtak neki a Pro Reccoban töltött évek. Sydney-ben ott volt az USA elleni meccs, melyen minden állt vagy bukott. Ha azt nem nyerjük meg, akkor talán még a nyolcba sem kerülünk be. Azon a mérkőzésen Kemény Dénes a lelátón ült eltiltás miatt, így Benedek Tibor és Varga Zsolt vette kézbe a csapatot. Nyertünk, ez pedig óriási löketet adott és még jobban összekovácsolta a csapatot. Athénban pedig veretlenül nyertük meg az olimpiát.
– Emellett tengernyi emlékem van róla – folytatta. – A Honvéd után mindketten Olaszországban játszottunk és egy társasházban laktunk, egy pizzéria fölött. Teljesen összefonódott az életünk, a gyermekeinket együtt vittük a játszótérre, vasárnaponként pedig együtt jártunk a kedvenc kínai éttermünkben. A sikereink miatt sokan úgy gondolnak ránk, hogy halhatatlanok vagyunk, de sajnos nem vagyunk azok. Nagyon korán elszakította őt a családjától az, aki erről dönt. Ez pedig nagyon szívszorító.