A dánok rúgták a gólokat, az angolok ünnepelhettek

A most 61 éves Prukner László 18 évesen az NB I.-es Dunaújvárosi Kohászban kezdte a labdarúgó-pályafutását, ahol három évig volt tagja a keretnek. 1981-ben két szezon erejéig a Pécsi EAC-hoz igazolt, majd egy évet az akkor NB I.-es Szegedi SZEOL AK csapatában töltött.1984-ben, 24 évesen került Kaposvárra a Rákóczihoz, ahol öt éven át szerepelt. Az utolsóban újra az NB I.-ben, ahol 30 mérkőzésen lépett pályára, s két gólt szerzett. 1989 és 1991 között a szomszédos Ausztriában, az SK Altheim csapatánál játszott. 1991-ben újra a Rákóczi következett, majd alacsonyabb osztályú somogyi együttesekben focizott. Előbb a Somogysárd, majd szintén egy évig a Kaposvári Gazdász, aztán két évig a Kaposmérő, majd az utolsó öt szezonban a Felsőmocsolád színeiben; 2005-ben, 45 évesen itt fejezte be az aktív játékos-pályafutását.

Közben elkezdett edzősködni a kaposvári zöld-fehéreknél. 2003-ban a vezetésével jutott vissza a Rákóczi az NB I.-be, amelyet hat éven át irányított az élvonalban. A 2010/2011-es szezonban a Ferencváros, majd a következő idényben a Zalaegerszegi TE mestere volt. Ezután visszatért a somogyi megyeszékhelyre, majd 2017-ben a Budafoki MTE-Újbuda FC edzője lett. Az utóbbi két évben a Fradi utánpótlás szakmai igazgatójaként ténykedett.

– Már a nyolcaddöntők alaposan megrostálták a mezőnyt.

– Tény és való, hogy a világbajnoki címvédő franciák búcsúja igencsak mellbe vágott. Tőlük sokkal többet vártam – kezdte Prukner László. – Az Európa-bajnoki címvédő portugálok és a németek gyors búcsújára viszont számítani lehetett, hiszen nem játszottak meggyőzően, nem voltak egységesek.

– A kedd esti elődöntőn erre számított?

– Megmondom őszintén, én olasz–spanyol-döntőben reménykedtem, de hát ez nem valósulhatott meg, mivel már a keddi elődöntőben összefutottak. Mindettől függetlenül emlékezetes nagy taktikai csatát váltott a két válogatott. Amúgy igazi háromesélyes meccs volt, bárki nyerhette volna. A spanyolok irányították jó részt a játékot, mégis az mondom, hogy nem érdemtelenül jutottak döntőbe az olaszok.

– S miként értékeli a szerda esti angol–dán-találkozót?

– Ezt a meccset is úgy néztem, mint az előző napit: nem nézőként, hanem szakmai szemmel figyeltem. Egyértelműen a házigazda angolok domináltak, ugyanakkor kalapot emelek a dánok előtt. Bámulatos és csodálatra méltó volt, ahogy fel tudtak állni, s folytatták a csapatkapitányuk, Christian Eriksen nélkül.

– Mit vár a vasárnap esti döntőtől?

– Gyorsan szögezzük le, hogy nem vagyok olasz párti. Igaz, annak idején több évet töltöttem az AC Milannal Carlo Ancelottiéknél vendégségben, de abszolút háromesélyesnek tartom a finálét. A szurkolói által támogatott angolok hazai pályán végig támadni és rohamozni fognak, az olaszok pedig villámgyors kontrákkal operálnak majd. Az biztos, hogy az adott pillanatnyi forma dönt majd a két csapat között.