Keszei Ferenc edző elköszönt a bajnok balatonlellei gárdától

Idény közben vette át a megyei elsőosztályú labdarúgó-bajnokságban szereplő Balatonlelle SE irányítását Keszei Ferenc, s egészen a bajnoki címig vezette a csapatát.

– Éppen Balatonkeresztúr–Balatonlelle rangadót rendeztek, én pedig a lelátón ülve szurkoltam a hazaiaknak, miután az utánpótlásukban dolgozom, hiszen most nyáron lesz három éve, hogy ott élek – emlékezett vissza Keszei Ferenc. – Végül annak ellenére is a keresztúriak nyertek, hogy egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet a Lelle. A meccs után a vendégek elnöke megkérdezett a találkozóról, elmondtam neki a véleményemet, majd másnap felhívott és megkérdezte, elvállalnám-e az együttes irányítását, illetve látok-e annyi fantáziát bennük, hogy jobb eredményt is elérhetnének annál, mint amit addig produkáltak. Amikor átvettem a szakmai irányítást már négy pontot veszítettek, utána még hatot elhullajtottunk, azaz akkor úgy tűnhetett, ha minden így marad, akkor rossz döntést hozott a vezetőség, amikor edzőt váltott. De aki egy kicsit is ért a futballhoz, az tudja, hogy két-három hét alatt ugyanazzal a társasággal nem lehet csodát tenni. Idő kell ahhoz, amíg az új tréner a módszereit alkalmazni tudja az új csapatán.

Aki azonban ismeri Keszei Ferencet, tisztában van vele, sohasem adja fel.

– Azt gondoltam, ha pár poszton tudunk erősíteni, illetve a játékoskeretet tudjuk bővíteni, akkor elérhetjük a céljainkat – tette hozzá. – S a téli felkészülésben is bíztam, mely megfelelően hosszú volt és kiválóan sikerült. Minden, amit taktikailag, technikailag és fizikálisan elterveztem, véghez tudtuk vinni a csapattal és Buzsáki Lászlóval, az ifjúságiak edzőjével közösen. Közben elkészült a műfüves pálya Balatonlellén, így az időjárás sem befolyásolhatta a felkészülésünket. Érkezett Laczkó Dávid, Neubauer Martin és Párkányi Zsolt, ők komoly erősítést jelentettek, mindig a kezdőben kaptak helyet. Mellettük Szi Péter Zsolt is felgyógyult, így rá is számíthattam, de csak egy darabig, mert újra megsérült. Sajnos a sérülések végigkísérték a tavaszunkat, előfordult, hogy ifista volt a kezdőcsapatban, s olyan is, hogy nem ült felnőtt labdarúgó a kispadon. Az első tavaszi meccs második percétől nem számíthattam Kiss Konrádra, akinek elszakadt az Achilles-ína, majd a helyére csereként beállt Papp Máté öt percre rá szintén kiesett. Az előkészületi meccseken erős ellenfelek ellen tudtunk pályára lépni, és már ekkor úgy tűnt, ebből lesz valami, hiszen gyorsasági és játékbeli fölényben voltunk a riválisainkkal szemben – kirobbanó formában és erőben voltak a labdarúgóink. Mindig azt kértem a játékosoktól, mindig csak a következő meccsre koncentráljanak, ne arra, hová érhetünk az idény végén.

Aztán jött a hidegzuhany, hiszen öt hétvégén sem tudtak pályára lépni.

– A koronavírus sajnos hozzánk is begyűrűzött – elevenítette fel Keszei Ferenc. – Tizenhat felnőttjátékos és két kapus volt a keretben, közülük hatan elkapták. Aztán a hatodikon végre játszhattunk, de sajnos nagyon meglátszott a kihagyás. Hiába végezték el otthon tisztességgel, becsülettel a munkát, a futballt azt futballal kell edzeni. Az eredmények így is jöttek, hiszen rangadókat nyertünk, de a játék nem tükrözte azt a munkát, amit télen beletettünk. A bajnokság hajrájában kétszer két pontot elveszítettünk, ám akkor már eldőlt, hogy megnyertük a bajnokságot, ráadásul veretlenül. Egy nagyszerű gárdát irányíthattam, élükön a kapitánnyal, Hegedüs Gyulával. Az azért érdekes lenne, hogy a fordulás előtt, amikor nyolcpontos hátrányban voltunk, mennyien fogadtak volna arra, hogy aranyérmesek leszünk...

Aztán jött a Jánoshalma elleni NB III.-as osztályozó.

– A párharcra a sors nagyon leszűkítette a lehetőségeinket – fogalmazott Keszei Ferenc. – A hazai meccsen még ott volt Hidvégi George, de a visszavágón már nem. Ráadásul Szi Péter Zsoltra és Zrínyi Miklósra sem számíthattam, azaz tizenegy felnőttkorú mezőnyjátékosom maradt a visszavágóra. Tudtam, hogy a kispadról nem fogom tudni javítani a csapat játék­erejét, s ez nagyban befolyásolta az elképzeléseimet. Ha valamit másként csinálhatnék, akkor biztosan nem kezdtük volna annyira zártan az első találkozót, melyet dominált ugyan a Jánoshalma, köszönhetően a fizikálisan jó felépítésű szerb labdarúgóiknak, de nem tudtak lefocizni minket. Idegenben nem volt sok választás, hiszen fel akartunk jutni az NB III.-ba, így felvállaltuk a nyílt játékot, mely a meccs minden elemében jól sikerült, kivéve az eredményességet, pedig csak az számít...

Az utolsó fordulót követően már közölte döntését az elnökkel

Keszei Ferenc elárulta azt is, elköszönt Balatonlellétől, s ezt már az utolsó forduló után közölte az elnökkel.

– A balatonkeresztúri munkát nem adtam fel, hiszen hetente kétszer vezettem az U11-esek edzéseit – emelte ki. – Hála Istennek jönnek még fel gyerekek a fiatalabbak közül, s megpróbálok minél többet átadni abból a tapasztalatból, amit az évek során szereztem, s hozzájárulni ahhoz, hogy kibontakozzon a tehetségük. Őszintén szólva a májusi erőltetett menet nagyon megviselt, harminc nap alatt kilenc mérkőzést játszottunk, majd jöttek az osztályozók, s ebbe belefáradtam. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy bármely felnőttcsapat kispadjára leüljek, bár az életem a futball.

Fotó: Németh Levente