Az alapcélt elérte a Kaposvári Rákóczi FC

Több szempontból is érdekes és izgalmas idény elé nézett a Kaposvári Rákóczi FC, amely a másodosztályból kizuhanva a harmadik ligában kezdett új életet. Szó szerint, ugyanis csupán öt játékos maradt az NB II.-es csapatból. 

– Amikor megkaptam a felkérést, hogy az akadémia mellett vegyem át az első csapatot is, még nem volt meg a keret terve sem – mondta Nagy Tamás, a Kaposvári Rákóczi FC vezetőedzője. – Szabadságon voltam, így volt időm azon gondolkodni, hogy belevágjak-e ebbe a feladatba. Úgy egyeztünk meg, hogy ez egy türelmi félév lesz és megfogalmaztunk az alapcélt: építsünk csapatot. Szerencsém van, hogy ezeket Prukner Lászlóval kellett megbeszélnem, hiszen szakemberként remekül fel tudta mérni a lehetőséget.

A Kaposvári Rákóczi FC közel egy hónapnyi csúszással vágott neki a munkának, ami érződött a felkészülési mérkőzéseken, illetve az első fordulókban egyaránt.

– A felkészülési időszakban folyamatosan jöttek a próbajátékosok, így ez az periódus inkább a kísérletezésről szólt – tette hozzá Nagy Tamás. – Az edzőmeccsek eredményei nem voltak relevánsak, mégis ezek, illetve a napi munka alapján próbáltam besorolni, mire lesz képes a csapat. Mindeközben próbáltuk megoldani, hogy szerződtessünk játékosokat a hiányposztokra, de ez nem sikerült minden esetben. Sőt, az átigazolási időszak végén már kapkodnunk is kellett, hogy legalább a keret létszáma megfelelő legyen. Egy progresszív munkát végzett a társaság, így sokszor tűnhetett úgy, mint, ha túledzettek lennének a játékosok, de ez a következetesség elvén alapult. Volt olyan, hogy úgy kezdtünk el egy bajnoki meccset, hogy még csak a védekezésnél tartottunk az edzéseken, a középső zónáig még el sem jutottunk. Komoly küzdelmeink voltak, melyek a külső szemlélőknek láthatatlanok maradtak.

A Rákóczin – melynek keretében igen sok fiatal játékos – folyamatosan látszódott a fejlődés, ami az ötödik körben érett először három ponttá.

– Húsz éve vagyok edző NB-s szinten, de egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen jó hozzáállású, alázatos társasággal dolgoztam együtt – folytatta Nagy Tamás. – Ez sokszor adott erőt, amikor egy kicsit megrendültem és kívülről inkább kritikus hangok jöttek. Tudtam, ha végigmegyünk a tervezett úton és a játékosok ebben partnerek lesznek, akkor a teljesítményünk folyamatosan javul majd. Úgy gondolom, hogy ez érződött is az ősz végére. Sok a fiatal a keretben, de tapasztalt játékosok nélkül nem lehet csapatot építeni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a minőséget jelentő tizenéveseket elviszik a másodosztályba a fiatalszabály miatt. Nekünk egy út maradt: az akadémistákat felhozni a felnőtt csapatba, illetve megszólítani a Kaposvárhoz kötődő játékosokat. Nem adom fel azt a célomat, hogy megpróbálom visszacsábítani a Rákóczi érzelmű labdarúgókat. Ha valaki megfogalmaz nagyobb célokat, mögé teszi a megfelelő erőforrásokat, akkor csúszva-mászva megyek azokért, akik értéket jelentenek és van jövőjük, mert csak így lehet újra jó futballt csinálni a városban. Zsoldosokkal is lehet, de az rengeteg pénzbe kerülne. 

Ahogy Nagy Tamás is mondta: a végére már kiegyenesedett a Kaposvár, de rögös, nehézségekkel kikövezett út vezetett odáig, amely során a csapat többször került a kiesést jelentő vonal alá.

– Sokszor nem is néztem a tabellát, mert úgy vélem, nem az számít, hogy akkor hol voltunk, hanem az, hogy a végén hol állunk – fogalmazott a Rákóczi vezetőedzője. – Az fontos volt, hogy a Gárdony utáni meccset követően, miként fejezzük be az őszt, a bajnokság egyik legmagasabban jegyzett együttese, a Mosonmagyaróvár ellen. A csapat belső erejének köszönhetően pedig pontot szereztünk Mosonmagyaróváron. Egy percig sem tértünk el az edzésmunkától, nem vettünk vissza, mert jött az év vége. Mindig emelni akarjuk a szintet. Ha tavasszal érkezne három-négy minőségi játékos, akkor boldog lennék. Ennek azonban mindig van veszélye, hiszen megbonthatja az öltözőt. Morálisan egységes a csapat. Úgy kell megoldani az igazolásokat, hogy ez az egység megmaradjon.

A Rákóczi hazai környezetben szorgosan gyűjtögette a pontokat, azonban idegenben egészen a tizenkilencedik fordulóig nem termett babér a zöld-fehérek számára, hiába voltak ehhez számtalanszor karnyújtásnyira. 

– Egy kis plusz hiányzott mindig az idegenbeli sikerhez – mondta Nagy Tamás. – A balatonfüredi meccs kiemelkedik, amikor az utolsó percben kaptunk gólt, egy gyermeteg hibából. Ezeken a mérkőzésen valakinek át kellett volna billentenie a csapatot, de minőség nélkül ez nem fog menni. A csapat is attól kap nagyobb önbizalmat, ha kinő valaki, aki átsegít a nehézségen. Nálunk a mezőnymunkában vannak ilyenek, nem gólokban. Minden együttesben van valaki, vagy valakik, akik a góljaikkal segítenek és lendítenek az adott csapaton, mi ezt nem találtuk meg. Tavaszra ezen változtatnunk kell! Amikor annak idején Prukner Lászlóval készültünk a Milannal a pro licences diplománkra sokat beszélgettünk Carlo Ancelotti-vel, a csapat akkori vezetőedzőjével, aki ezzel kapcsolatban mondott egy értékes gondolatot, amit elraktároztam magamban: a futballban a védekezés megszervezhető, minden mást a játékosok egyéni képessége határoz meg. A szervezettséget lehetett látni, hiszen a felcsúti meccs kivételével nem kaptunk sok gólt. Az előrefelé játékunkban viszont rengeteg technikai gond adódott. Az akadémián ezért fektetünk nagy hangsúlyt a 6-13 éves korosztályra, mivel minden visszaüt felnőttkorban. Ez a mostani keretben is látszik pár játékoson, hiszen hiába van meg az alapképessége, tehetsége, bizonyos dolgok deficitként jelentkeznek, főleg taktikai oldalról. Területkezelések, labdafelvételek, labda nélküli játékok, döntési sebesség, kivitelezés, higgadtság. Ezekben mind fejlődni kell egyénileg. 

A csapat mérkőzéseit bár nem követik annyian figyelemmel a stadionokban, mint korábban, azonban a legkitartóbb szurkolók az egész szezonon keresztül buzdították a Kaposvárt.

– Nem szoktam a szurkolókkal beszélgetni, hiszen sokszor másképp látják a dolgokat – mondta Nagy Tamás. – A pécsi időszakom óta nem is volt erre példa, azonban most, a Gárdony elleni meccs után beszélgettem a kaposvári szurkolókkal, beavattam őket néhány dologba és megköszöntem nekik, azt a támogatást, kitartást, amivel kifejezik, hogy fontos nekik a Rákóczi. Azt nem lehet mondani, hogy divatból csinálják, mert divatból csak a menők és a győztesek mellé szeretnek állni. Hálás vagyok nekik, s örülnék, ha a jövőben, akár a klubbal együttműködve építenék vissza a Rákóczi renoméját. A csapat számára jók ezek az energiák. A már említett Gárdony elleni meccsen is az volt, amikor a szurkolók álltak alkotott légkör beillant a pályára és egy pillanatnyi szünetet okozott. Az ultráknak fontos szerepük van a hovatartozás érzésének kialakításában. Többeknek is így kéne akarniuk, mint nekik.