A focista elbújhat a pályán, a játékvezető viszont nem

A harmincöt éves Tóth Kamilla 2008-ban kezdte el a labdarúgást, de egész életét végigkísérte. Gyermekkorában a Mézga Focisulinál is megfordult, annak idején csak az ő kedvéért csináltak női csapatot is. 

– Édesanyám nem örült túlságosan, hogy a lánya a szakadó esőben szalad egy labda után, így nem töltöttem sok időt Mézgáéknál – emlékezett vissza. 
A foci ezután hobbinak maradt meg, amikor elkezdte az építőmérnöki tanulmányait Pécsen, elment egy edzésre a Pécsi Vasutas Sportkörhöz, mely akkor az NB I.-ben játszott. Így 2008-tól hivatalosan is labdarúgó lett a PVSK-ban az élvonalban és a másodosztályban is. Amikor befejezte tanulmányait, és elkezdett statikus szerkesztőként dolgozni, nagyon hiányzott neki a sport, de mivel a közelben nem volt csapat, úgy gondolta, egyetlen út vezet a teljes boldogságához, ez pedig a játékvezetés. 

2013 decemberében indult egy játékvezetői kurzus, amire Kamilla is jelentkezett, márciusban pedig már le is vizsgázott. Nem okozott nehézséget neki a tanfolyam, szavaival élve, a vizsga olyan volt, mintha egy iskolai dolgozatot írtak volna. 

– Az, hogy régebben fociztam, nem jelentett különösebb előnyt számomra a tanulásban, hiszen mindenki úgy gondolja, az összes labdarúgó tisztában van a szabályokkal, ám ez közel sincs így – fogalmazott Kamilla. – Régebben én sem ismertem az összes szabályt. A labdarúgásnak tizenhét előírása van és nekünk ezeket kellett megtanulni a képzésen. Amikor vizsgáztam, akkor még csak gyakorlaton, ott fogtam életemben először asszisztensi zászlót. 
Kamillától megtudtuk azt is, a tanfolyam után mindenki asszisztensként kezd, általában egy utánpótlásmeccsen, hogy ott szerezzenek tapasztalatot egy rutinosabb kollégától. 

– A megye négyben kezdtem és ott is ragadtam egy ideig – mondta a játékvezető –, később azt a visszajelzést kaptam a munkatársaimtól, tehetséges vagyok. Néhányszor ellenőrök is érkeztek a meccseimre, és ők azt mondták, feljebb is juthatnék. 

Így lassan, de biztosan lépkedett fel a lépcsőfokokon, jött a megye három, a kettő, majd, ahol most is tart, a megyei élvonal. Somogyban kilencven százalékban férfimeccseken tevékenykedik, országoson viszont női találkozókon is vezet mérkőzést. Többször volt az év asszisztense díj nyertese. 
– Minden játékvezető kap impulzusokat kívülről, elsősorban a nézőktől – fogalmazott Kamilla. – Semmivel sem fogadtak el nehezebben azért, mert nő vagyok. A sportolók is maximálisan elfogadnak, egy-két alsóbb osztálybeli meccsen érzem csak úgy a mai napig, hogy próbálnak megijeszteni, mivel azt hiszik, kezdő vagyok. 

Az efféle impulzusokkal a bíróknak együtt kell tudni élni, aki ezt nem bírja, az fél vagy egy éven belül abbahagyja a játékvezetést. 
– Ha egy agresszívabb összecsapáson vagyok bíró, próbálom kizárni a szurkolói beszólásokat, de persze ha szeretné, ha nem, minden eljut az ember fülébe – hangsúlyozta. – A kilencedik szezonomat kezdve már tapasztalt sporinak számítok, így elmondhatom, akkor szidnak a legjobban, amikor a létező legjobb szakmai döntést hozom meg, így ezt most már dicséretnek veszem. 

A játékvezető dolga roppant fárasztó, szinte ugyanannyit fut egy meccsen, mint a játékosok, ha nem többet... Állítása szerint focistaként „el lehetett bújni” a pályán, de bíróként ezt nem lehet megtenni, együtt kell futni a labdarúgókkal az egész meccsen. 

A bíróknak félévente kell egy elméleti és fizikai felmérőt teljesítenie. Csak akkor léphetnek pályára, ha az ezeken teljesített adatok megfelelnek az elvártaknak. Attól függően határozzák meg a szinteket, milyen keretbe szeretnének tevékenykedni, minél feljebb vannak, annál nagyobb a szigor. 
– Nekünk nagyon komoly felkészítésünk van, évente legalább négy fizikai teszten kell megfelelnünk Somogyban – húzta alá Kamilla. – De Pesten is folyamatosan felmérnek minket. 

Megyén belül a munkatársakkal heti rendszerességgel járnak edzeni, most a téli szünet után kezdenek felkészülni a nagy kihívásokra. 
– Az intervall vizsgára készülünk, melyen negyven ciklus van, hetvenöt méter futás és huszonöt méter séta, ezt kell teljesíteni negyvenszer egymás után – mondta a somogyi sípmester. – Időre kell beérni, tizenhét másodperc van a futásra és húsz a sétára. Budapestről központi edzéstervet kapok a kerettagságom miatt, valamint vannak magasabb szinten tevékenykedő férfikollégák, akik néha megnézik az edzéseinket. Hatalmas segítség, hogy ott vannak és támogatnak minket. 

Tóth Kamilla jövőbeli céljai között szerepel, hogy a jelenlegi tizenegy női NB I.-es mérkőzését tovább gyarapítsa, valamint szeretne bemutatkozni a férfi NB III.-ban is. 
 

Fotó: MW