Helyi sport

2022.01.19. 13:00

Harminc éve újjászületett ifjabb Pavlovics György

A fiatal röplabdázó, a mindössze 19 éves Iván Gergő (és társai) új évi tragikus, halálos balesete megrázta a közvéleményt. A legnagyobb somogyi sportbaleset harminc éve történt, amikor három taszári tájfutó, nevezetesen Köpfler Éva, Illés Csaba és Schönvinszky György a helyszínen életét veszítette, negyedik társuk pedig maradandó koponyasérülést szenvedett. Nagykónyi és Iregszemcse között a sávjukba átcsúszó kamionnal ütköztek frontálisan.

Fenyő Gábor

Fotó: Lang Robert Kaposvar

– 1992. október 16-a, péntek. Mondhatni ez ifjabb Pavlovics György második születésnapja... 
– Ez pontosan így igaz – emlékezett vissza a 30 éve történtekre a most 52 esztendős ifjabb Pavlovics György, a Somogy Megyei Tájfutó Szövetség főtitkára, a szörnyű baleset túlélője, aki hihetetlen módon apróbb sérülésekkel megúszta a történteket, s még aznap este kiengedték a szekszárdi kórházból. 
– Pontosan mi történt akkor? 
– Az az igazság, hogy így utólag visszagondolva azt kell hogy mondjam, hatalmas mázlim volt. Mivel október 17-én, szombaton rendezték a tájfutó egyéni országos bajnokságot Miskolcon, így már egy nappal korábban, délután útnak indultunk. A többiek Taszárról mentek, én viszont, miután Pécsen voltam ekkor egyetemista, így Dombóváron csatlakoztam a csapathoz. A koromnál fogva mindig én szoktam az anyósülésen helyet foglalni, most viszont nem volt idő rendezkedésre. Hátul a sofőr, azaz Schönvinszky György mögött volt már csak szabad az ülés, így aztán oda huppantam le. 
– Milyen hangulatban mentek tovább Dombóvárról? 
– Bár zuhogott az eső, akkor még semmi probléma nem volt. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, útközben egymással beszélgettünk, s természetesen a másnapi miskolci egyéni országos bajnokságról esett szó. 
– Aztán elhagyták Nagykónyit. 
– Én csak annyit láttam a hátsó ülésről, hogy egy kamion jön velünk szembe a síkos úton. Gondolom, valószínűleg megcsúszhatott. Egyre jobban átsodródott a mi sávunkba. Éreztem, hogy nem kerülhetjük el az ütközést, így aztán a legutolsó pillanatban lebuktam. Szegény Schönvinszky György még valahogy el tudta rántani a kormányt, teljesen lementünk az útpadkára, de a szörnyű csattanást már nem kerülhettük el. 
– A kocsiban találták meg. 
– A helyszínelő rendőrök elmondása szerint vagy negyven méteren át tolta és gyűrte a kamion a Skodát, én a kocsiban tértem magamhoz. 
– Mit érzett akkor? 
– Hatalmas volt körülöttem a csend, ebből tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Segíteni akartam, de sajnos nem volt kinek. Tehetetlenül ültem és néztem a Skoda roncsait, miközben elkeseredetten zokogtam. 
– Csodával határos módon egyedül csak kézközépcsont-törése volt, s még aznap este haza is engedték. 
– Pontosabban édesapám, a szintén gyermekorvos idősebb Pavlovics György hozott haza Kaposvárra. Egyébként én is és két évvel idősebb testvérem, a Pécsen szintén orvosként praktizáló egykori junior Európa-bajnok és 20-szoros országos felnőttbajnoki aranyérmes Gábor is tőle örökölte a tájfutás szeretetét. Őt telefonon hívták fel, hogy nagy balesetet szenvedtünk. Csak itt, a szekszárdi kórházban tudta meg, hogy nekem nem esett bajom. 
 

Soha nem felejtik el azt a napot



Mintha csak tegnap történt volna – emlékezett vissza a 81. életévét taposó idősebb Pavlovics György. – Este hat óra felé járhatott az idő, éppen vacsorához készülődtünk, s arra is emlékszem, hogy egy kispohárnyi bort megittam, amikor megcsörrent a telefon. A szekszárdi kórházból hívtak, hogy ha tudok, akkor azonnal üljek autóba, mert nagy baleset volt Nagykónyi és Iregszemcse között, s a fiam ott ült az autóban. Villámgyorsan kocsiba vágtuk hát magunkat, akkor még semmit nem tudtunk arról, hogy mi van Gyurival. Csak reménykedtünk... A szekszárdi kórházban tudtuk meg, hogy csak kisebb sérülést szenvedett, s velünk tartott haza. 
Az idén is elhalasztották a több évtizedes múltra visszatekintő új évi kaposvári Korhely-futást, ám hárman mégis összejöttek. Köztük volt idősebb Pavlovics György is, aki bőven túl már a nyolcvanon, ám még rendszeresen mozog, fut. Nincs ezen csodálnivaló, lévén a lételeme a futás. 
 

Öten voltak Öt tájfutó – mindannyian a Taszári Honvéd SE versenyzői – foglaltak helyet 1992. október 16-án a Miskolcra tartó kocsiban. Schönvinszky György Budapestről, Illés Csaba pedig Székesfehérvárról vonult be katonának, míg Köpfler Éva azon a nyáron érettségizett a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban. Ez a miskolci egyéni ob lett volna élete első országos bajnoksága. A negyedik utas, az akkor még csak 12 éves Tarcsa Angelika súlyos koponyasérüléseket szenvedett. Egyedül csak ifjabb Pavlovics György úszta meg a súlyos balesetet.
 

Fotó: Somogyi Hírlap archív
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában