A kaposvári Fehér Iván három együttesnél ügyel a sportolók kondijára

Fehér Iván igazi sportoló családból származik, apukája focizott, édesanyja röplabdázott, testvére atlétikázott, valamint ő maga is azzal kezdett, de hamar áttért a kosárlabdára, amely gyermekkorától kezdve egészen felnőttkoráig végigkísérte. Egy idő után már sok szabadidejét elvette a sport, így inkább már csak hobbi szinten maradt meg neki, s a maradék idejét, melyet nem az edzősködés ölel fel, a családjával tölti. 
Testnevelő tanár képzettségével először a Somogy Megyei Duráczky József Óvoda, Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégiumban tanított tizenhat évig, azután két esztendeje már a Munkácsy Mihály Gimnáziumban dolgozik. A tanári munkája mellett a Kaposvári KK felnőttcsapatánál erőnléti edző öt-hat éve. 
– Heti kétszer-háromszor dolgozok velük délelőtt, de mivel az iskolában is tanítok, így úgy állítják össze az órarendem, hogy tudjak foglalkozni a csapattal – mondta Fehér Iván. – Ha vannak sérült játékosok, akkor velük délután külön dolgozom. 
A Kaposvári Sportközpont és Sportiskolánál kosárlabdaedző, először kisgyermekekkel foglalkozott, utána átkerült az U18-as együtteshez, mellyel egy évig dolgozott együtt, aztán jött az U16. 
– Az U16-os csapatnál több, mint tíz éve vagyok edző Filipovics Gordannal, velük minden délután két, két és fél órákat edzünk és szép eredményeket is értünk már el együtt – emelte ki a volt kosárlabdázó. – A szezon eddigi részéig – több mint száz egyesületből – bent vagyunk az ország legjobb nyolc csapata között. Nyilván még nincs vége a bajnokságnak, de valószínű, hogy ott leszünk a legjobb tizenötben. 
Ha ennyi még nem lenne elég, akkor mellékvágányon a magyar férfiröplabda-válogatottnál is erőnléti edzőként dolgozik, velük nagy versenyekre szoktak leginkább készülni, például most nyáron az Európa-bajnoki selejtezőre és az Ezüstligára. 
Magánedzéseket is szokott tartani gyerekeknek, erőnléti vagy a technikai részen egyéni képzéseket kosárlabdában. Mindezek mellett folyamatosan képzi magát, amelyet a Kasi is támogat. 
– Minden évben járok különféle képzésekre, hiszen olyan sportolókkal foglalkozom, hogyha nincs meg a megfelelő tudás, akkor nagyon nagy károkat lehet okozni – hangsúlyozta a gyógytestnevelő képzettséggel is rendelkező kiváló szakember. – Ha a felnőttcsapatban lesérül egy játékos és kiesik három-négy hétre, azért, mert rosszul dolgozom vele, akkor az a csapatnak nagy kiesés, s akár elmehet egy egész szezon is. Nagy a felelősség ilyen szempontból, de élvezem csinálni, amikor játékos voltam, mindig is szerettem ezeket a tréningeket. 
A felnőttcsapatban ha heti két meccs van, akkor előtérbe kerül a regeneráció, többet pihennek a játékosok és figyelnek arra is, hogy a következő mérkőzésre minden sportoló top állapotban legyen. Amikor csak heti egy van, akkor a hét első napjain dolgoznak keményebben, pénteken pedig visszavesznek a terhelésből, hogy minél kipihentebbek legyenek. 
– A fiataloknál ez teljesen más, hiszen könnyebben regenerálódnak, náluk nem is az a célunk, hogy mindenképp nyerjünk, hanem hogy pár év múlva felkerüljenek a felnőttek közé – fogalmazott Fehér Iván. – Talán úgy tudom ezt a legszebben megfogalmazni, hogy az utánpótlásnál a hosszú távú fejlődés a legfőbb cél, míg a nagy csapatnál az eredmény. 
 

Fotó: Lang Róbert