Nincs olyan nap, hogy ne gondolna elhunyt öccsére

– Vannak dolgok, amelyek örökre belénk ívódnak, az életünk részévé válnak. Hogyan tudta meg, hogy öccse, Gergő tragikus balesetet szenvedett? 
– Nemesgulácson egy 15 fős csoport tagjaként vett részt egy szilveszteri bulin; én nem mentem sehová, inkább a barátnőmmel kettesben köszöntöttük az új évet – kezdte Iván Bence. – Valamikor késő délelőtt telefonon keresett anyukám, hogy mit tudok Gergőről, mert a Fecabook-on fenn van, hogy Tapolca mellett egy vasúti átjáróban több halálos áldozatot követelő súlyos baleset történt. Próbáltam persze többször is hívni, de senki nem szólt bele a telefonba. 

– Érezte, hogy baj lehet? 
– Erre nem gondoltam, pontosabban nem akartam gondolni. Aztán később visszahívtak a szüleim, hogy az egyik áldozat Gergő. Jó tíz perccel később aztán megjelentek a rendőrök az albérletünknél, s megerősítették a szomorú és fájó hírt. 

– Hányszor jelenik meg Gergő arcképe? 
– Naponta többször is. Korábban Sümegen, aztán Dunaújvárosban, s most Kaposváron is ketten együtt laktunk az öcsémmel. Most egyedül vagyok... 

– Egy jelenet nagyon megragadt bennem. Tavaly ősszel a MAFC-BME csapatával játszottunk a Kaposvár Arénában, s Gergő kezdett. A második szett elején azonban megsérült a lába. Ön támogatta le a pályáról. 
– Többek voltunk, mint egyszerű testvérek. Mindenben segítettük, támogattuk egymást. Valójában neki köszönhetem, hogy röplabdázó lettem, pontosabban maradtam. 
 

– Miért? 
– Még annak idején együtt kezdtünk röpizni Sümegen. Én abba akartam hagyni, ám Gergő meggyőzött. 

– Fel tudta már dolgozni a történteket? 
– Azt hiszem, igen, bár ez örökre kitörölhetetlenül bennem marad. Mindenkinek az életében vannak sorsdöntő fordulatok. Engem is értek örömteli, meg ugyanakkor megrázó történések. Ha most itt megállnék, vége lenne mindennek. 

– Átszövi egész életét a röplabda. Hogy lett a Bencéből „Benya”? 
– Érdekes a történet. Még Sümegen játszottam, amikor meghívtak az U15-ös válogatottba. A korosztályos nemzeti csapat edzője, Bodonyi Ákos akasztotta rám ezt az elnevezést. Azóta ahová csak megyek, mindenhol így hívnak. 

– Amíg az élő legenda aranykovács Demeter György helyettesítette az argentin Ruben Wolochint a kispadon, addig a Fino-Kaposvár kezdőcsapatába is beverekedte magát. 
– Az az igazság, hogy ehhez kellett a bosnyák Marko Milovanovics vállsérülése is. Egy jó állapotban lévő Milovanovicsra nagyon nagy szükség van Kaposváron. 

– A hétvégén, vasárnap 15.30 órakor a Kecskeméttel csatázik a Fino a Magyar Kupa bronz­érméért az Érd Arénában. Meglesz? 
– Ez nem kérdés. Legutóbb Kaposváron bajnoki találkozón nagyon elvertük őket, vagyis ott kellő tekintélyt vívtunk ki magunknak, meg egyébként is jobbak a mi eddigi eredményeink. Igaz, hogy a kupameccsen csak egyetlen mérkőzés dönt majd a bronzérem sorsáról, de ha odatesszük magunkat vasárnap délután az Érd Arénában – na meg persze ha Marko Milovanovics és Bögöly Gábor újra a régi lesz –, akkor szerintem dobogón állhatunk majd. 

– A jövő héten, vasárnap aztán újabb nagy fellépés következik: ekkor rendezik Szolnokon az U21-es bajnokság elődöntőjét. Most ellenfélként néz szembe azzal a Fenyő Balázzsal, aki történetesen a krónikás fia, s a tavalyi szezonban még a Fino-Kaposvár U21-es alakulatának a csapatkapitánya volt, most pedig a Bp. Rákosmentét igyekszik győzelemre vezetni. 
– Az tény, hogy mindhárom együttes eddigi eredményei tiszteletet parancsolnak. Ha létezik olyan, hogy halálcsoport, akkor ez az. Azt nem állítom, hogy félek, de mégis tartok a szolnoki összecsapásoktól. Bárki lehet csoportgyőztes, de ugyanakkor harmadik is. Mindenesetre a szolnokiak mellett szól a hazai pálya, na meg hogy tavaly az U19-es csapatuk aranyat, az U21-esek pedig ezüstöt ünnepelhettek. Egyértelműen az adott pillanatnyi forma és idegállapot fog dönteni. Az egyértelműen hátrányt jelent, hogy hiányozni fog Gergő, de ezt nélküle kell majd megoldanunk. Az viszont biztos, hogy aki továbbjut, annak nagy esélye van a korosztályos bajnoki címre. 

– Ugyanezen a napon rendezik az Extraligában a negyeddöntő második felvonását. 
– Az U21-es korosztályban ez lesz az utolsó fellépésem, úgy hogy nagyon szeretnék majd pályára lépni Szolnokon. 

– És mi lesz az extraligás bajnoki pontvadászatban? 
– A rájátszás nyitányán, a negyeddöntőben a Debrecenen simán túl kell jutnunk, az azt követő, várhatóan Vegyész RC Kazincbarcika elleni elődöntő viszont már sokkal inkább rázósabbnak ígérkezik. Ettől függetlenül én nagyon bízom a csapatban, s remélem, idén újra döntősök leszünk. S ha már addig eljutunk, akkor bármi elképzelhető... Az lenne a legszebb, ha arannyal búcsúznák el Gergőtől. 
 

Fotó: Muzslay Péter