Újra az európai kupaporondon bizonyítana a Siófok KC csapata

– Elégedett? 
– A kezdeti nehézségek ellenére, úgy gondolom, sikeres évet zártunk egy Magyar Kupa-bronzéremmel – felelte kérdésünkre Fodor János, a női kézilabda NB I.-ben szereplő Siófok KC ügyvezetője. – A későbbi győztes Ferencvárostól kikapni hétméteresekkel szerintem – a jelenlegi helyzetünket tekintve – egy fantasztikus eredmény volt. Pláne annak a tükrében, hogy betegségek és sérülések miatt, mindössze nyolc hadra fogható játékosunk volt. A minimális bajnoki célkitűzésünket, azt hogy a hatodik helyen zárjunk, azaz lehetőségünk nyíljon a nemzetközi kupaszereplésre, elértük. 

– Az idei szezonban is akadt bőven nehézségük. 
– Sajnos nagyon mély ez a probléma, melynek az okait nem a mögöttünk hagyott szezonban kell keresni. A múltat nem lehet megváltoztatni, maximum tanulni tudunk belőle. De az elmúlt időszak, 2020-tól napjainkig, elég rögös és göröngyös volt. Amikor a járványhelyzet miatt lezárták a pontvadászatot, s ezüstérmes pozícióban voltunk, minden megváltozott a klubban (nem hirdettek végeredményt, s az előző idény alapján indulhattak az együttesek a nemzetközi porondon, így az SKC lecsúszott a Bajnokok Ligájáról – a szerk). Értem ezalatt az anyagi, a gazdasági tényezőket, ráadásul a játékosok egyesületbe, szerződésükbe, s egyáltalán a kézilabdába vetett hite megingott. Ahogy az enyém, s a nálunk dolgozó embereké is. Ezalatt az időszak alatt azon dolgoztunk, hogy próbáljuk ezeket a dolgokat visszaállítani. 

– Danyi Gábort Uros Bregar váltotta a kispadon, s az edzőcsere után megtáltosodott a Siófok KC. 
– Tisztességgel és becsülettel váltunk el egymástól, ám ezen időszak sem a legutóbbi szezonnal kezdődött, hanem visszanyúlik odáig, amikor Zdravko Zovko kezébe adtuk a szakmai irányítást, vele is már Gábor érkezését próbáltuk előkészíteni. S velük közösen együtt egy új érát elkezdeni. Sajnos be kell látnom, ez nem sikerült, ahogy mindenki, úgy én is tévedhetek. Lehet, hogy Danyi Gábor sem találta meg azt a klubban vagy a játékosokban, amit ő szeretett volna. Uros érkezésével egy éles váltás következett, de azt sem szabad elfelejteni, hogy nem ő rakta össze a játékoskeretet, hanem az elődei. Egy dolgot tudok mondani a szlovén mesterről, végre van egy olyan ember, akinek sokkal jobban fáj egy-egy vereség, mint nekem. Vele a mérkőzések előtt csak az adott találkozóról lehet beszélni, teljesen beleéli magát a szituációba. Rengeteg erőt és energiát fektet a munkájába, ő egy Balkánról érkezett ember – s ezt is vallja magáról –, aki egy keményebb mentalitást képvisel. Ez remélem az előttünk álló idényben meg is fog mutatkozni, mert Uros is össze tudta rakni azt a keretet, mellyel együtt fog tudni dolgozni. 

– Tamara Horacek meg sem kezdte a felkészülést az SKC-val, Malin Holta pedig idény közben intett búcsút... 
– Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a munkaügyi bíróságon per zajlik a horvát születésű, ám francia válogatott játékos ellen. Remélem, egy-két hónapon belül lesz egy elsőfokú ítélet, s abban bízom, számunkra kedvező. Lett volna megoldás, hiszen mindent meg lehet beszélni. De az nem megy, hogy a játékos nem kommunikál a klubbal, a vezetőkkel. Tor Odvar Moen erre a pozitív példa, leült velem szemben, s azt mondta, a szülei miatt nem tudja vállalni a harmadik évet. Annak ellenére is közös nevezőre tudtunk jutni, hogy ez nekünk nagyon fájó pont volt. Tamara Horacek és Malin Holta esetében is találtunk volna megoldást. Sajnos azonban mindkét kézilabdázó bezárta maga mögött az ajtót, semmit sem tudtunk rólunk, nem egyeztettek velünk. Ezt azért nem illik, teljesen mindegy, hogy a francia vagy a norvég játékosról beszélünk, ráadásul mondvacsinált indokokra hivatkoztak. Szerintem rossz döntést hozott az EHF (Horacek 3750 eurós pénzbírságot és egyéves felfüggesztett eltiltás kapott), mert innentől kezdve bármelyik klubban, bármelyik játékos gondol egyet és onnantól kezdve szabadon igazolhatóvá válik. Vitathatatlan és soha nem is tagadtuk, abban az időben voltak anyagi késedelmeink. Ezt a sportolók nagyon jól tudták, ám a magyar törvények értelmében megvan ennek is a protokollja. Még a felszólításig sem jutottunk el, s ha utólag is, de rendeztük minden elmaradásunkat, ezért erre nem lehetett hivatkozni. Sajnos jelenleg úgy állunk, hogy a munkavállaló bármit megtehet, hiszen a munkáltatónak nincsenek jogai... 

– Térjünk vissza a nemzetközi kupára, a hatodik hely és/vagy a kupabronz jegyet jelent Európába? 
– Már beszéltünk a honi szövetség illetékeseivel, s jeleztük a szándékunkat, mi vállaljuk a nemzetközi szereplést. Június 28-án tudjuk ezt hivatalossá tenni és akkor küldjük el a nevezésünket az MKSZ-nek. Ők továbbítják az európai szövetség felé a kérésünket. Azt mondom, 99 százalék, hogy a következő kiírásban ott lesz a Siófok KC az európai porondon is. 

– Fiatalos, lendületes és bő játékoskeretet alakítottak ki a következő szezonra, adódik a kérdés, milyen csapatot szeretne látni a pályán? 
Mosolygósat – vágta rá azonnal Fodor János. – Hiszen, ha mosolyt látok a játékosok arcán, azt jelenti, jól érzik magukat Siófokon, s minden körülmény adott ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ehhez sok munka kell, jó pár játékos érkezik, a külföldiek nem ismerik a magyar bajnokságot, igaz a minap a leendő francia játékosaink meglátogatták a várost és megnézték a létesítményeinket. Nagy munka előtt áll Uros Bregar és már mindjárt az elején le szeretném szögezni, mindenki más kultúrából érkezik, más kézilabda-nevelést kapott, az lesz a szakmai stáb feladata, hogy ezt közös nevezőre hozza. Rengeteg olyan programot szerveznek, melyek nemcsak a kézilabdáról szólnak, hanem a saját életükről tudnak majd egymással beszélgetni, meg tudják egymást ismerni, hiszen ez közelebb viszi egymáshoz a kézilabdázóinkat. Bízom benne, hogy sikeres lesz a következő szezon, egy feszített tempójú őszre számítunk. 

– Hogyan alakul a csapat utánpótlás-nevelő munkája? 
– Egyre több gyermek szeretne csatlakozni az utánpótlásunkhoz az ország szinte minden tájáról. Ma már kicsinek bizonyul a kollégiumunk, olyan sok csapatot versenyeztetünk, ami mellett már nem lehet szó nélkül elmenni, persze mindig a felnőttcsapat viszi a prímet. De látom azt, hogy végre olyan munka zajlik a korosztályos együtteseknél, ami büszkeséggel tölthet el minket. Van értelme a gyerekekre építeni a jövőt. 

– Vége a Covid-időszaknak, végre a szurkolók is visszatérhettek a Kiss Szilárd Sportcsarnokba. 
– Mindig kalkulálunk a jegybevétellel, mindig szép számmal jöttek ki a nézők a meccseinkre, ám a járványhelyzet ezt (is) átírta. Nem biztos, hogy csak azért, mert rosszabbul szerepeltünk, vagy esetleg drágább lett a belépő. Rengeteg összetevője lehet, mi is keressük a válaszokat. Egy biztos, az utolsó mérkőzéseinken újra egymásra talált a csapat és a szurkolók. Legutóbb 2014-ben a Papp László Arénában 1000–1200-an buzdították a csapatunkat a Magyar Kupa négyesdöntőjében, most sokkal messzebb, egészen Debrecenig kellett utazniuk, de oda is körülbelül százan elkísértek minket, s ez nagy élmény volt, és bizakodásra ad okot a jövőre nézve. Bízom benne, hogy az a közösség, amit elkezdtünk építeni, újra visszatalál hozzánk, mert a szurkolóink nélkül félkarú óriás lennénk.