Pázmándi Zsófia: az élete a jégkorong a fiatal játékosnak

A 2026-os milánió Téli Olimpiai Játékok selejtezőjét követően már az előtte álló feladatokra összpontosít Magyar Női Jégkorong-válogatott csatára. A Pázmándi Zsófia azonnal visszatért az Egyesült Államokba, onnan válaszolt kérdéseinkre.

Pázmándi Zsófia szerint nagyon együtt volt a válogatott

– Közel egy héttel az olimpiai selejtező előtt csatlakozott a válogatotthoz. Hogyan sikerült a felkészülés?
– Annak ellenére, hogy sokan külföldről csatlakoztunk más-más időpontokban, szerintem remekül felkészültünk. Amikor aztán teljes lett a keret, nagyon összekovácsolódtunk. 
– A felkészülés során a német válogatottal is volt egy edzőmeccs, ahol 3–1-re kikaptak. Milyen tanulságokkal szolgált ez a meccs?
– Négy hiányzóval vágtunk neki ennek a meccsnek. Úgy éreztem kicsit meg voltunk ijedve, mert a német csapat mégiscsak magasabban jegyzett együttes, mint mi. Komolyabb női jégkorong háttérrel rendelkeznek. Ennek ellenére egy jó meccset játszottunk, ami hasznos volt amiatt is, mert itt leküzdöttük azt a megilletődöttséget, ami velük szemben volt. 
– Milyen állapotba került a csapat a rajtra?
– Én ennyire még nem láttam együtt ezt a keretet. Mindenki tudta, hogy egy nagyon komoly lehetőség kapujában állunk. Ott voltunk fejben, összedolgoztunk, nem volt semmi konfliktus a csapatban, vagy közösen megoldottunk minden nehézséget, ami adódott. Ezért is fájó, hogy a szívünket, lelkünket kitettük a jégre és sajnos mégis ez lett a vége.
– Kanyarodjunk vissza az első meccshez, ami a szlovákok ellen volt. Hátrányból kellett fordítani. Mennyit vett ki ez a csapatból?
– Nekünk eléggé mumus ez a szlovák válogatott. Mi sokkal jobbak vagyunk náluk, de nagyon szívósan, kellemetlen stílusban játszanak. Nehéz ellenük küzdeni, de tudtuk, hogy jobbak vagyunk és a bekapott gól után rákapcsoltunk és meg is lett az eredménye. 
– A jó rajt után aztán az osztrákok ellen izgulni kellett. 
– A világbajnokságon már találkoztunk az osztrákokkal. Szerintem bennünk volt az, hogy büntetőkkel kikaptunk tőlük. A hosszabbításban aztán kicsit Déja vu érzésem volt, nehogy megismétlődjön ugyanaz. Itt is tudtunk plusz energiákat mozgósítani és fejben is nagyon koncentráltak voltunk. Szerintem ez az egész tornára jellemző volt.

Elismerték a szurkolók a selejtezőn látott hozzáállást és teljesítményt

– A németek elleni sorsdöntő meccs előtt mit mondott Pat Cortina szövetségi kapitány?
– Mindenek előtt azt, hogy bízik bennünk és ennyire még nem látta együtt ezt a csapatot. Ha együtt összetartva játszunk és így próbáljuk meg a hibákat kijavítani, akkor meglehet a győzelem. Tegyük ki a szívünket és minden rendben lesz.
– Ez szerintem sikerült. Egy pici szerencsével másként is alakulhatott volna a végjáték. 
– Igen, nagyon kevésen múlott az egyenlítés.
– Milyen reakciók érkeztek a meccs után?
– Nagyon sokan rám írtak, vagy kommenteltek. Régi tanáraim, iskolatársak írták, hogy nézték a meccseket és nagyon büszkék. Vigasztaltak, hogy majd legközelebb sikerül, négy év múlva (nevet). Én azonban bízok abban, hogy valahogy mégis sikerül kijutnunk az olimpiára, mert az oroszok távolmaradása esetén a lehetséges résztvevőről nem született végső döntés. 

Már az előtte álló feladatokra összpontosít

– A tavasszal újabb jelentős torna vár Önökre.
– Valóban, hiszen áprilisban következik az A csoportos világbajnokság Csehországban. 
– Addig mi a program?
– Az olimpiai selejtezőt követően már rögtön vissza is tértem az Egyesült Államokba. Az egyetemi bajnokságban a rájátszások jönnek. Sok meccs van még előttünk és ráadásul nagyon sokat kell utaznunk is. Most ki kell zárnom a közelmúlt történéseit, hiszen fejben már az előttem álló feladatokra kell fókuszálnom, a jégkorong és a tanulás terén is. A konferencián belül szeretnénk legalább az első négy közé kerülni. 
– Gondolta, hogy eljut idáig?
– Későn kezdtem el jégkorongozni. Kipróbáltam sok sportágat gyerekként, aztán ez annyira megtetszett, hogy megragadtam. Az első szezonom után a kaposvári sportiskolában volt egy választás, amelyen megkaptam az Év sportolója díjat. Ezután gondoltam úgy, hogy szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni. Akkoriban a tv-ben néztünk egy U18-as válogatott tornát. Akkor mondtam anyának, hogy egyszer én is szeretnék ott állni a jégen. Lehettem úgy 12-13 éves. De az, hogy Amerikáig is eljuthatok csak akkor, amikor középiskolás voltam és szerettem volna kint folytatni a tanulmányaimat.
– Ez sikerült.
– Sikerült, nehezen, de sikerült.

A jégkorong mellett új sportágakkal is ismerkedik

– Figyelemmel kíséri az amerikai jégkorongéletet ?
– Eleinte az NHL-t figyeltem, aztán inkább már a női profi hokiligát követem.
– Van kedvenc csapata?
– A férfiligában a Tampának szurkolok. Az volt az első csarnok, melyet először láttam élőben. A nőknél szurkoltam az Ottavának, mert Gasparics Fanni ott játszott, de amióta már nincs ott, igazából nincs kedvencem.
– A tanulmányok és a jégkorong mellett mi fér még bele az idejébe?
– Próbálok minél több időt tölteni a hokin kívül is időt a csapattársakkal és az egyetemi csoporttársaimmal. Sok helyre elvittek már. Több sportágat is kipróbálunk ilyenkor. Legutóbb például a pickleball-t próbáltuk ki, amit minitenisznek mondanék. Ezen kívül többször voltunk golfozni is, ami itt nagyon népszerű. Próbálok minél több sportággal megismerkedni.

• Györgypál Kadocsa a mai napig követi pályafutását

Pázmándi Zsófia a Kaposvári Sportközpont és Sportiskola jégkorong szakosztályában ismerkedett meg a sportággal. Kezdetben sokáig Képes Pál volt az edzője, de többen, köztük Zsigmond Imre is foglalkoztak vele. 
– Volt egy edző, aki nagy szerepet játszott abban (és még játszik is), hogy eljutottam idáig. Ő mentoredzőként tevékenykedett a sportiskolánál. Györgypál Kadocsára gondolok. Ő a mai napig követ és mindig ír nekem.     
Pázmándi Zsófia kiváló példa, hogy Kaposvárról is messzire lehet jutni a sport segítségével. Már követője is akadt, hiszen Csordás Csenge is felkerült a keretbe, amely részt vett az U18-as világbajnokságon. 
– Nagyon örülök annak, hogy egyre többen érkeznek az utánpótlásból – mondta Pázmándi Zsófia. – A következő egy-két évben várható generációváltás a felnőtt válogatottban, így nagy szükség is lesz a tehetséges fiatalokra. 
A fiatalok pedig jönnek. Elég csak a mindössze tizenöt éves Hiezl Rékára gondolni, aki a a hosszabbításban parádés góljával eldöntötte az osztrákok elleni meccset.