Az asztalitenisz nagyját is tanította gyönyörű magyar beszédre Vass István Zoltán

– Nekem ő volt a kabalám, rendkívül tájékozott volt, értette a sportágat, amit közvetített. Emellett olyan kisugárzással rendelkezett, amibe bátran belekapaszkodhatott a sportoló – mondta Vass István Zoltánról Gergely Gábor, kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok asztaliteniszező, aki két lap sportrovatát is vezeti. 

Élőben tudósított a világbajnoki győzelemről Vass István Zoltán

– Többször visszahallgattam, hogy jelentkezett be 1979-ben Phenjanból a vb-döntő helyszínéről, amikor nagyon magabiztos játékkal 5–1-re megvertük az ázsiaiakat. 
„Kedves hallgatók! Aki még nem kelt fel, maradjon ágyban, aki már felkelt, üljön le! A magyar csapat világbajnok lett, legyőzve Kínát”. Ez rádiós történelmi pillanatnak számított, hiszen Észak-Koreából akkor volt először élő közvetítés. Ugyanitt az egyéni verseny első fordulójában szovjet ellenfelem vezetett már 16–9-re az ötödik, döntő szettben. Szemben volt a kommentátori hely, felnéztem oda, és le tudtam olvasni a szájáról a nekem szánt nem éppen hízelgő szöveget… De ennek köszönhetően, megfordítottam a mérkőzést és győztem 21–16 arányban. 22 éves korom óta ismerem Vass István Zoltánt, a legutóbbi Prima-Primissima díjátadón találkoztam vele. Amikor már nem pingpongoztam, többször ültem mellette amolyan kisegítő riporterként. Megtanított a gyönyörű magyar beszédre. Idén éppen ötven éve, hogy párosban vb-t nyertünk Kalkuttában Jónyer Pistával, február 16-án egy kis ünnepséget szervezek. Erre meghívom a legendás sportriportert is, mert mindig is az életem része volt és marad. 

Gazdag életpályát mondhat magáénak Vass István Zoltán

Gazdag életpályát mondhat magáénak a Prima-díjas, legendás sportriporter Vass István Zoltán. Sokoldalúság, alaposság, magas színvonalra törekvés jellemezte az élet minden területén, ahol csak megfordult.
– A sportbarátok körében elsősorban a Magyar Rádió körkapcsolásos közvetítései által vált ismertté, közkedveltté.
– Igen, akkoriban a bajnoki labdarúgó mérkőzések hallgatottsága, népszerűsége vetekedett a Kívánságműsoréval vagy a Reggeli és Déli Krónikáéval - mondta Vass István Zoltán. – Így aztán engem is megismertek, jobban mondva a hangomat. A különböző televíziós műsorokon keresztül természetesen az arcomat is megismerték.
– Rendkívül elfoglalt ember volt, rengeteget utazott, bejárta a fél világot…
– Ezért is hálás lehetek a hivatásomnak, egyszer összeszámoltam, több mint ötven országban jártam, minden földrészen, kivéve Ausztráliát. De a történelem és a politika ezt megváltoztatta. Országok (NDK és NSZK) szűntek meg, s ezekből lett a mai Németország. De ennél is jobb példa Jugoszlávia széthullása, melynek hét utódállama van.
– Hét olimpiáról és három labdarúgó világbajnokságról tudósította a rádió hallgatóit. A focihoz kapcsolódva, melyik volt az első, az utolsó meccs illetve a legérdekesebb?
– Még szegedi munkatársként debütáltam, egy SZEAC-Komló találkozón a Tisza-parti stadionból. Az utolsó közvetítés 2001-ben a magyar spanyol volt. A legérdekesebb az 1981-es magyar-norvég vb-selejtező, melyet megnyertünk 4-1-re. Még a pálya szélén volt a közvetítőriporter mikrofonja. S hallottam, hogy az akkori szövetségi kapitány szólt a gyúrónak, Vinkovits Lajosnak: hozd a táblát, lecserélem Kiss Lacit! Abban a pillanatban a kiváló csatár gólt szerzett. Mire Mészöly Kálmán ezt mondta: hagyd a táblát Lajos!
– Gondolom nemcsak az emlékezetes gólokat, a nagyszerű magyar sportsikereket tartja számon, hanem a kitüntetéseit is.
– Igen, elég szép számmal kaptam már, köztük kormánykitüntetést is. A legbüszkébb mégis a Prima Primissima díjra vagyok, hiszen tudtommal a sportolók terjesztettek fel erre az elismerésre.
– Melyek azok a képességek, erények, melyek az átlag fölé emelnek egy (rádiós) sportriportert?
– Legfőképp a tökéletes beszédbiztonság, a sportriporternek nincs ideje keresni a szavakat, a megfelelő kifejezéseket. A mi munkánk jellemzője a szinte állandó rögtönzés. Sok-sok gyakorlásba került, mire erre szert tettem. Otthon elolvastam egy újságcikket, majd megpróbáltam fejből elmondani. Vagy például mentem az utcán és magamban igyekeztem szavakba formálni az épp aktuális látványt.
– Az Ön nevéhez fűződik a Sportsegély akció létrehozása.
– Vadászné Vanya Mária, a Vasas sokszoros válogatott kézilabdázója egy este váratlanul lefordult a székről, agyvérzést kapott. Ezután szó sem lehetett többé a sportról. A civil életben is megannyi nehézség várt rá. Azt gondoltam, hogy az élsportolók fiatalságukat áldozzák a sportért, de elég egy baleset, vagy betegség és vége a pályafutásuknak. Egyik napról a másikra a civil életben kell talpon maradniuk. Azon töprengtem, hogy mi lenne, ha létesítenénk egy olyan anyagi alapot, ami ebben támogatja őket. Barátaim segítségével 1986-ban a Budapest Sportcsarnokban jótékonysági koncertet szerveztünk, ahol ingyen lépett fel a hazai popvilág színe-java. A bevétel több mint egymillió forintot tett ki. Ráadásul asztalitenisz világbajnokunk, Jónyer István még külön szerzett szponzoroktól pénzt. Hát így jött létre az első segélyezési alap.
– Mivel telnek a napjai?
– Először is megemlítem, hogy tagja vagyok az MTVA Montágh Testületének. Ennek feladata, hogy szakmailag segítse a pályán lévő és a pályára készülő riportereket. Elemzéseket készítünk egyes közszolgálati rádiós-tévés produkciókról, és a munkatársak szerepléséről. Istennek hála, nagyon szép helyen élünk feleségemmel, Dorkával. Szelíd, dimbes-dombos vidék, mintha csak Somogyban lennék. Mindig is korán kelő voltam, első dolgom, hogy megetessem menhelyi kutyánkat, amivel a nejem lepett meg. Szinte minden nap, ha az időjárás engedi, 10-15 km-t kerékpározom. Szeretek rejtvényt fejteni is, de, ami ennél is fontosabb, sokat olvasok.
– Kérem, tegye közkinccsé számunkra hitvallását!
– Úgy vélem, az élet nagy ajándéka, ha egy ember soha nem kényszerül hazudni se másoknak, se önmagának. Én igyekszen így élni.

• Gyakran járt Kaposváron 

– Nincs olyan szeglete az országnak, ahol valamilyen meccs, illetve verseny miatt ne fordultam volna meg – mondta Vass István Zoltán. – Kaposváron is gyakran jártam, egyszer például kifejezetten Borhi Zsombor, világbajnok kajakozó kedvéért utaztam oda. Máig emlékszem a Deseda tavi beszélgetésünkre.