Viszlát kapitány! A Szeged legyőzése az egyik legszebb élménye a távozó beállósnak

Nyolc esztendővel ezelőtt, 2017-ben a Veszprémből érkezett Csurgóra. Az ország egyig legjobb csapatát hagyta el a azért Szeitl Erik, hogy egy somogyi kisváros kézilabda csapatát erősítse.

Sótonyi László hívó szavára érkezett, nyolc évig maradt a Csurgói Kézilabda Klubnál Szeitl Erik

– Hogy került Csurgóra? 
– Rögtön az érettségi után, Sótonyi László hívó szavára jöttem, ő ajánlotta, hogy igazoljak a Csurgói Kézilabda Klub együtteséhez – nyilatkozta Szeitl Erik, aki Franciaországba teszi át székhelyét a nyáron. – Természetesen sok jót hallottam akkor már a csapatról és Sótonyi mesterről is. Az akkori edzőm Xavi Sabaté véleményét is kikértem és ő is támogatott abban, hogy ezt az utat válasszam. A fejlődésem érdekében - az itteni rendszert és a filozófiát ismerve – azt mondta, hogy  itt minden adott ahhoz, hogy szakmailag szintet lépjek. Így nem  sokat  gondolkodtam, hamar igent mondtam.  
– Ma már nagyon ritka , hogy valaki nyolc szezont eltöltsön egy helyen, de önnek ez sikerült. Mi tartotta itt? 
– Nagyon jól éreztem magam az itt töltött évek alatt. Természetesen nekem is voltak nehezebb napjaim, de ezeket leszámítva szerettem Csurgón játszani. Sosem voltam az a nagyvárosi gyerek, ezért magával a várossal sem volt problémám. Évről évre több lehetőséghez jutottam és sokat fejlődtem. Mindig azon az elven voltam, hogy ahhoz, hogy fejlődni tudjak, kell az a játékidő, amit itt megkaptam. Ez mellett ki kell emelnem, hogy sok jó edzőm volt akiktől sokat tudtam tanulni. Kézilabdát,  emberséget, szakmai tudást és minden olyat, ami nemcsak szakmailag, hanem emberileg is épített. 
– Csurgó híres arról, hogy mindig olyan kiváló szakembert nyernek meg vezetőedzőnek, aki nem csak a tudásával, hanem a szívével is a sikerért dolgozik.  Abban a szerencsés helyzetben van, hogy több kiváló mesterrel dolgozott együtt. Kiket emelne ki?  
– Fiatalként érkeztem Csurgóra ezért, mind a kézilabdában, mind a magánéletben sok tanácsot kaptam. Sokat tanulhattam tőlük, de nem csak az edzőimtől, hanem az idősebb csapattársaimtól is. Azt nagyon sajnálom, hogy Sótonyi Lászlóval ilyen keveset tudtam csak dolgozni, hiszen elsősorban miatta érkeztem Csurgóra. De ki tudja, lehet a jövőben még lesz erre alkalom. A jelenlegi vezetőedzőnkkel Alem Toskiccsal nagyon szeretek együtt dolgozni. Együtt él a csapattal. Volt játékosként tudja, mikor mire van szüksége a csapatnak. Az sem utolsó szempont, hogy ő is beálló volt, így személy szerint én még többet tanulhattam tőle. A másodedzőnk, Darko Pavlovics is kiemelkedő helyen van az edzőim sorában hiszen vele is régóta dolgozhattam együtt, sőt vele még játszottam is, és tőle is sokat tanulhattam. 
– Nemzetközi csaták fontos szereplője voltál. Mit kaptál ezektől a mérkőzésektől? 
– Természetesen minden sportoló örül, ha megmutathatja magát a nemzetközi porondon is. Ezek a mérkőzések egytől egyig fontos mérföldkövek az életemben. Megismerhettem más nemzetek kézilabda kultúráját, illetve játszhattam sok kiváló játékos ellen, és ez is sokat lendített a tudásomon. 
– Nem csak sikerekről szólt az itt töltött idő. Sajnos, a sérülés sem kerülte el. Miként élte meg és hogy élted túl? 
– Aznap amikor megsérült a térdem az borzasztó volt, hiszen éreztem, hogy ez komolyabb sérülés lesz sajnos. Nagyon magam alatt voltam. Másnaptól azonban már csak a visszatérésen járt az eszem, hogy minél hamarabb újra a pályán legyek. A klub végig mögöttem állt és még az elnök úr is írt nekem, ami nagyon jólesett. Mielőtt megsérültem előtte két héttel tárgyaltam az elnök úrral és kezet fogtunk, hogy itt folytatom a pályafutásomat. Amikor megsérültem még nem volt aláírva az új szerződésem, de ezután is hosszabbított velem a klub. Ezt a gesztust soha nem fogom elfelejteni és ez is mutatja milyen korrekt ember Varga János elnök úr.  
– Több, mint 210 mérkőzés és több mint 400 gól csurgói színekben. Ha össze kellene foglalni ezt az időt mit mondana? 
– Csurgó a második otthonom. Itt lettem kiforrott játékos. Az életem meghatározó állomása ahol kiváló játékosok és edzők között pallérozódtam. 
– Mit mondhat el a jövendő csapatáról? 
– Jelenleg nem tudom mennyire publikus ez, de talán annyit elárulhatok, hogy játszott már ott előttem ex-csurgói játékos. Mindig is az volt az egyik álmom, hogy kipróbálhassam magam külföldön én nagyon örülök ennek a lehetőségnek. 
– Mit visz magával Csurgóról? 
– Elsősorban azt mondanám, hogy rengeteg szép emléket. Itt nőtt be a fejem lágya, ez idő alatt született meg a kislányom és nem utolsó sorban sok-sok szép emléket és tapasztalatot a kézilabdával kapcsolatban.  
 

• Legfontosabb mérkőzés: Amikor Veszprémbe pályára léphettem a Magyar válogatottban telt ház előtt. 
• Legkedvesebb hely Csurgón: Botika Cukrászda. 
• Legfontosabb gól: Amikor a Veszprém felnőtt csapatában megszereztem az első gólómat azt sosem fogom elfelejteni, az örök emlék marad.  
• Legjobb élmény: Sok jó élmény, de talán a Szeged idegenbeli legyőzése volt a legjobb és az utána lévő éjszaka.  
• Legszebb pillanat: Amikor megláttam a kislányomat, hogy a lelátóról figyeli a mérkőzésemet ekkor könnybe is lábadt a szemem. 
• Legviccesebb történet: Nem tudnék kiemelni, hiszen több vicces történetem is volt. 
• Legnagyobb példakép: Renato Sulic 
• Legkedvesebb időtöltés: A családommal és a barátaimmal lenni. 
• Legnagyobb álom: Pályára lépni a Bajnokok Ligájában.

Nyolc év tükrében, hogy állna fel a csurgói álomcsapata? 
Kapus: Tatai Péter. Jobbszél: Tóth Péter. Jobb lövő Leimeter Csaba. Irányító: Hanusz Egon. Beálló: Szeitl Erik. Bal lövő: Klemen Cehte. Balszél: Bazsó Gergely. Védekező specialista: Vasvári Ádám. Vezetőedzőedző: Alem Toszkics.