A bérem miatt vagyok itt

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Az ország számos településéről jöttek. A Parlament elé vonultak és ott tüntettek szombaton a körülményeikkel elégedetlen egészségügyi dolgozók
[/caption]Forralt bor illata száll a szakszervezet Nádor utcai székháza előtt. A véradóbusztól jobbra italt, balra pedig szórólapot és észt osztanak. A fél 11-re lassacskán pár ezresre duzzadó tömeg vevő mindkettőre. Kis csoportokban beszélgetve győzködik egymást arról, hogy nem szabad megengedni a gaz magántőke egészségügybe vándorlását. Másutt meg a szegény önkormányzatokat sajnálgatják, hogy alig van pénz működni és mindezek tetejébe még a kórházat is nekik kell eltartani. Aztán, amikor a saját fizetésük kerül szóba, elkeserednek. Gyermekeiket nevelő anyák és apák nettó ötven-, esetleg nyolcvanezer forintért gyógyítanak. Ez tarthatatlan. A többség azért van a kórház-privatizáció ellen, mert látják, azoknál sincs kolbászból a kerítés, akik már privatizált keretek között dolgoznak.

Cser Ágnes szakszervezeti elnök, miután Dévai Nagy Kamillát és zenésztársait a menet elejére küldi, vért ad, majd a tömeggel a Kossuth térre vonul. A napsütést havazás, a szónokokat meg szórványos taps követi a Parlament előtt. A nyugdíj előtt álló Friedrichné Kovács Mária (56) siófoki gyermekgondozó azt mondja, csak a bére miatt van itt. Ez a vezérvonal. Bárkivel is beszélek a résztvevők közül, egységesen a megalázóan alacsony fizetéssel magyarázzák jelenlétüket. A pódiumon Éger István, az orvosi kamara elnöke a privatizáció veszélyeiről szól, tetszik is az embereknek, de ennyi. A kulcskérdés számukra a fizetés és nem az, hogy ki adja. Nekik az a fontos, hogy havonta pontosan megérkezzen.