Csapataink harcban álltak

Negyvennyolc évvel ezelőtt ez a nap hétfőre esett. Vasárnap hajnalban Forgószél hadművelet néven indult meg a szovjet páncélosok támadása Budapest ellen. A magyar honvédség nem fejtett ki ellenállást. Maléter főparancsnok fogságban volt. Nem ad(hat)ott ki parancsot. A páncélosok gyorsan végigrobogtak Pesten. Vasárnap reggel nyolcra érték el a Kossuth teret. A Parlamentből csak egy vezető politikus nem menekült el. (Bibó Istvánnak hívták.)

Nagy Imre miniszterelnök megindító mondata: „Csapataink harcban állnak!” reggel 8 óra 7 perckor hangzott el. Ez a mondat csakis azért fedhette a valóságot, mert a felkelők hétfőn sem tették le a fegyvert. Dacból, büszkeségből. Hétfőn sem. Negyvenkilenc éve ezen a napon esett el a forradalom egyik fellegvárának számító Kilián-laktanya. 1956. október 23-a és 1957 januárja között elesett kétezerötszáz felkelő 44 százaléka 25 éven aluli fiatalember volt. Kétezerötszázból kétezer budapesti. Másfél ezer munkás. Ők voltak a csapataink. Akik harcban álltak.