Hírek

2004.11.10. 07:11

Durva szó a filmvásznon, a színpadon és a képernyőn

Egyre több csak sípjellel helyettesíthető kifejezés hangzik el a televízióban. Van-e helye a mosdatlan szónak a művészetben? Vagy már csak annak van helye?

Konkoly Edit

[caption id="" align="alignleft" width="265"] Jelenet Árpa Attila Argo című, szabadszájú filmjéből: balról Scherer Péter, Csuha Lajos, Bitskey Lukács, Kiss József és Kovács Lajos
[/caption]A rendszerváltás előtti amerikai filmekben egészen más hangzott el, mint ami fordításként alájuk volt írva. A figyelmes néző ráismert a közkeletű angol káromkodásra. Amit a feliraton olvashattunk, az viszont képmutató módon például „Ördög és pokol!”, „A francba!”, esetleg „A fenébe!” volt .

Régi motoros szinkronrendezők felemlegetik a korabeli külföldi sorozatokat. Az ott elhangzó káromkodások pontos magyar fordítása sem éppen „A teremburáját!” volt. Mégis az hangzott el. Ezért igazi felüdülésnek hatott Spíró György Csirkefej című drámája. Abban a főszereplő Gobbi Hilda úgy beszélt, ahogy egyébként is beszél néha egy zsörtölődős öregaszszony. Vagyis a valóság és művészet összeért. Ezt a hagyományt folytatta Egressy Zoltán Portugál című drámájában. Bár, mint később az író mesélte, némiképp meglepődött 1998-ban a Katona József Színházban, a Portugál bemutatója után.

– Egy jeles szakmabeli kedélyesen meglapogatta a vállamat. Majd kifejtette, mennyire örül annak, hogy darabommal a Spíró-iskola hagyományait folytatom. Nyilvánvalóan a nyelvhasználat miatt jutott erre a következtetésre, azon belül is a trágár szavak használat miatt.

Nem csak a Kádár-korszak Magyarországán volt szokás szépíteni a valóságot. Charles Baudelaire A romlás virágai című verskötete 1857-ben bűnvádi eljárást és büntetőpert vont maga után. Ma már elképesztőek a vádpontok. Az árnyaltan finom erotikát ízléstelen trágárságnak ítélték. A szerelmes versekre azt mondták, pornográfia. Az áhítatos égbe vágyódás istenkáromlásnak számított. Csaknem ugyanakkor egy másik bírói tanács erkölcsrontás címen elítélte Gustav Flaubert Bovaryné című regényét, mert abban egy házasságtörő asszony a főhős. Baudelaire és Flaubert könyvei örökérvényű remekművek, azonban a maguk korában megírásuk és megjelentetésük bűncselekménynek számított. Igaz, a börtönbüntetést mindkét esetben felfüggesztették.

Vélemények

Egressy Zoltán (37) drámaíró: „A Portugál egy falusi kocsmában játszódik. Akkor lenne valótlan, ha nem hangzanának el durvább szavak. Nem szeretem azt az irodalmat, amely feleslegesen, kérkedőn, félreértelmezett lazaságból trágár. Írni csak akkor szabad így, ha elengedhetetlen a megjelenített világ igazságához.”

Radnóti Sándor (58) esztéta: „Mindennek helye van a drámában és a színpadon, ami funkcionális. Schilling Árpádéknak, a Krétakör Színháznak legújabb bemutatója a Feketeország. Van benne egy jelenet, amelyben dühödt szerelők ki akarnak küszöbölni egy áramszünetet. S ahogy az életben, itt is kötőszóként használtatik a „b... meg”. De a sokkolás összhangban van az előadás művészi céljával, s ezért teljesen jogos.”

Szabó Eszter (28) alkalmazott: „Zavar az öncélú trágárság. A színházban nem annyira jellemző, mint a médiában. Sőt, a filmekben is gyakran használnak trágár kifejezéseket, például az Argóban. Néha már a legdurvább kifejezés is kötőszónak tűnik. És ez rossz hatással van a fiatalok beszédkultúrájára.”

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!