Mindenért vállalom a felelősséget

– Késős típus?
– Nem, inkább elkeverős, elfelejtős. Vagy pontos vagyok, vagy egyáltalán meg sem érkezem. Ha most nem telefonál rám, valószínűleg nem jövök el. Világéletemben hülye voltam, arcmemóriám sincs. Egy régi tanárom megsértődött, mert nem köszöntem neki. Valószínűleg nem ismertem meg az utcán, hiszen tíz évvel azelőtt találkoztunk utoljára. Ezúton is elnézést kérek tőle. Egyébként most azért is késtem, mert azt a levelet olvasgattam, amit most kaptam – mutat egy fehér papírra. – Kikapcsolják az áramot, mert elfelejtettem befizetni a villanyszámlát.

– Mennyi a tartozása?
– Huszonhétezer forint. A kocsim lízingdíjával is mindig kések, rendszerint négy hónapot.

– A feledékenysége soha nem okozott gondot a munkában?
– Ott mindent túlbiztosítok. Másfél órával hamarabb elindulok egy tévéfelvételre, és inkább elüldögélek még az épületben.

– Ma délben, épp a találkozásunk megbeszélt időpontjában volt a háromperces megemlékezés a dél-ázsiai katasztrófa áldozatairól. Gondolt rájuk?
– Természetesen. Többen kérdezték, mi volt számomra az év legrosszabb eseménye. Nem kétséges, hogy a cunami. Ugyanolyan borzalom, mint a New York-i ikertornyok lebombázása. Képzelje, a születésnapom is szeptember 11-én van.

– Vágó István hamarosan Thaiföldre utazik, emiatt sokan támadják. Odamenne a helyében?
– Miért ne? Nem kacagni megy! Nem szeretem a szemforgatást. Aki a tévében szerepel, annak másképp ítélik meg a cselekedeteit. Kiteregetik a szexuális életét. Pedig az illető talán semmi mást nem tesz, csak párt keres, mint maga vagy bárki . Ez olyan furán mutat a címlapokon. Furcsának tűnik az is, hogy Vágó Thaiföldre megy, pedig rajta kívül még több ezren utaznak oda. Azoktól senki nem kérdezi, miért teszik. Én Vágótól sem kérdezem. Ha megy, hát megy.

[caption id="" align="alignleft" width="140"] Pólóját a mentőszolgálattól kapta. Egyszer egy orvos megköszönte neki, hogy ezt hordja. Két hétig boldog volt.
[/caption]– Az ön magánéletét ízekre szedi a bulvársajtó. Még azt is tudtuk, amikor a nemi szervét baleset érte. Azt hogyan viselte?
– Rosszul, de az az én hibám volt. Még fájdalomcsillapítók hatása alatt álltam, amikor egy újságírónak elmeséltem, mi történt. Természetesen ezt az egy részletet emelte ki az egész históriából. Ha nem vagyok begyógyszerezve, valószínűleg el sem mondom a dolgot, sejthettem volna, hogy ez a testrészem lesz a címlapon. Azóta mindig résen vagyok.

– Képes megvédeni a magánéletét?
– Nem biztos. Úgy gondolom, mindenkivel jóban vagyok, soha senkinek semmiféle kérdését nem utasítottam el. Pedig velem már történt ilyesmi. A Kossuth Rádió Napközben című műsorában egyszer Kern Andrástól megkérdeztem, ír-e naplót, és ha nem, miért. Erre ő azzal tette le a telefont, hogy ez egy hülye kérdés. Szerintem viszont nincs hülye kérdés, az újságírónak az a dolga, hogy mindent megkérdezzen. Egy kicsit még mindig dühös vagyok emiatt a Kernre, pedig ő valószínűleg már nem emlékszik erre az esetre. Én soha nem akarok így viselkedni. Ha tőlem azt kérdezik, leborotválnám-e a mellszőrzetemet, akkor a legjobb tudásom szerint válaszolok. Lehetőleg valami mókásat, hogy jó cikk legyen belőle.

– Szóval leborotválná?
– Nem, mert fáj.

– Ez most a mókás válasz?
– Igen. Mert nemcsak a mellemen van szőr, hanem az egész testemen. Ha kopasz lenne a mellkasom, úgy nézne ki, mint egy tisztás a rengetegben.

– Miért visel most rajta mentőszolgálatos pólót?
– Mert voltam egyszer a mentősöknél, segítettünk nekik. Szívesen állok jó ügyek mellé. Akkor adtak néhány pólót, és azóta hordom őket. Egyszer valaki rám dudált az utcán, amit nagyon utálok. Dühösen odanéztem. És akkor egy férfi kiszólt az autó ablakán, hogy bocsánat, mentőorvos vagyok, és köszönöm, hogy ezt a pólót hordja. Ettől két hétig jól éreztem magam.

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Kisfia, Jáksó Bence tízéves. Születésnapját együtt töltötték.
[/caption]– Miként változott meg az élete, amióta a tévében szerepel?
– Nagyon. Nem szeretek beszélni a magánéletemről, és nem ismerem el azt sem, hogy másnak joga lenne ehhez. Azt sem értem, miért érdekel ez bárkit. Ha a vasárnapi ebédnél elmesélem a szüleimnek, hogy Bochkor Gábor kivel jár, bolondnak néznek. Bennünket nem érdekel senkinek a magánélete. Ilyen értelemben azt is magánügynek tartom, hogy Vágó Pista hová utazik. Azt is, hogy menynyit keresek. Mindenki azt hiszi, milliomos vagyok, pedig albérletben lakom, tízéves dzsippel járok. Azt is lízingelem.

– És most még egy munkáját is elveszítette. Nagy hírveréssel beharangozták a Stop.hu című internetes újságot, ami pár hete csendesen megszűnt.
– Most szűnik meg éppen. Ennek anyagi okai vannak. Ott én is alkalmazott voltam, és egyszer csak nem vettem fel többé a pénzemet. Tudomásul vettem, hogy a lap tönkrement. A munkába nem szabad érzelmeket vinni, sosem teszem. Pedig nálam romantikusabb, sírósabb, hisztérikusabb fiút nem találni. Szinte nőies vagyok ebből
a szempontból, de a munkában soha. Mert van bennem empátia.

– Tehát maradt a Heti hetes, a Kész átverés és a Danubius Rádió. Elég elfoglaltság ez?
– A kreatív igazgatóságot is leadtam a Danubiusnál, már csak műsorvezető vagyok. Nem kell több munka, nem kell több pénz. Nyugodt, boldog élet kell.

– Most boldog az élete?
– Igyekszem olyanná tenni. Most akarom elindítani a jakso.hu internetes honlapot. Ez régi vágyam, valaha programozó voltam. Ez egy dili: chat, fórum, nem rajongói oldal. Én írtam a chatprogramot. Naponta le fogok ülni a gép elé. A másik vágyam, hogy mindenkit csak az érdekeljen, amit a tévében lát, ne több. Amit ott mutatok magamból, azért vállalom a felelősséget, várom a kritikát. Múltkor mondtam valami hülyeséget a rádióban, utána felhívtam, akit megsértettem. Mindig mindenért vállalom a felelősséget. A magánéletemről viszont nem tartozom elszámo-lással a nyilvánosságnak.

1983–1987: Ságvári Endre Gimnázium, Szeged.

1987–1989: József Attila Tudományegyetem, francia szak. Két év után abbahagyta.

1989–1990: 624. számú Szakmunkásképző Intézet, rádió-tv műszerész szak. Nem fejezte be.

1993–1996: Színház és Filmművészeti Főiskola, televíziós rendező, szerkesztő, műsorvezető szak.

1987–1991: a szegedi városi televízió munkatársa.

1994–1995: a Magyar Rádióban dolgozik.

1995– a Danubius Rádió munkatársa.

2000– az RTL Klub televíziós műsorvezetője.

Jáksó magánélete

Családi állapota: nőtlen

Gyermeke: Jáksó Bence, 10 éves

Kedvenc étele: pacalpörkölt, méghozzá nagykanállal

Kedvenc itala: alkoholmentes mojito koktél

Hobbija: számítógépes programozás

Kedvenc sportja: mindig az, amit éppen kipróbál, de mindenben ügyetlen