Üstököst hámoz a NASA

A különleges programmal a Naprendszer kialakulására vonatkozó alapvető kérdésekre kaphatnak választ. Némi halogatás után a NASA január 12-én indítja el azt az űrhajót, amely éppen az amerikai függetlenség napján, július 4-én ér a Temple–1 nevű üstökös közelébe. Ekkor egy mosógép nagyságú, 372 kilogrammos szondát lő a hegy méretű égitestbe, hatalmas krátert vájva belé.

Az összeütközés olyan lesz, mintha egy lökhajtásos repülőgép egy szúnyoggal találkozna. Így cseppet sem kell attól tartani, hogy az üstökös a robbanástól letérne pályájáról és veszedelmessé válna.
A tudósok a történelemben először bepillantást nyerhetnek egy üstökös belsejébe. Képletesen szólva, meghámozzák az üstököst, ami példátlan űrlátványossággal jár majd együtt.

A lövedék becsapódásától a tervek szerint hatalmas por- és törmelékfelhő áramlik majd ki. Az égi tűzijátékban csaknem egy éven át gyönyörködhetnek a hivatásos és műkedvelő csillagászok, megfelelő távcsövek segítségével.

A tudósok nem úri passzióból költenek el háromszázmillió dollárt. Egyrészt szeretnék megtudni, mi a különbség egy üstökös magja és felszíne között. Másrészt kíváncsiak arra, hogy az üstökösök felemésztik-e gáz- és jégtartalékukat, vagy gondosan megőrzik. Harmadrészt a Naprendszer kialakulásáról is sokat elárulhat a „megsebzett” égitest. Ez azért lehetséges, mert az üstökösök a bolygók kialakulása óta változatlanul tartalmazzák a több milliárd éves anyagokat.

Többen azt is remélik, hogy az akció fényt derít az üstökösökben rejlő kincsekre. Egyes elméletek szerint eredetileg az üstökösök, a meteorok és a kisbolygók hozták az életet a Földre jég, ásványok és szénalapú molekulák formájában. Miként például az aranyat is, amely összetételénél fogva sohasem jött volna létre a mi bolygónkon.

A történteket a világűrbe bocsátott eddigi legerősebb fényképezőgépek fogják rögzíteni. Az egyiket az űrhajón, a másikat magán a lövedéken helyezik el. A lövedék persze csak a becsapódásig küldheti a fotókat a Földre. Ha minden jól megy, és a lencséket nem lepi el teljesen a por, akkor egy üstökösről készíthető legközelibb fotókkal lesz gazdagabb az emberiség.

Fénylő űrtörmelék por- vagy gázcsóvával

Az üstökösök porból és jégből álló égitestek, hosszú por- vagy gázcsóvával. Magjukat piszkos hógolyóhoz szokták hasonlítani. Átmérőjük általában egytől száz kilométerig terjed. Elsőként Edmund Halley angol csillagász tekintette őket égitesteknek a 18. században. Az üstökösök két okból fénylenek. Egyrészt azért, mert a magjukból áramló porcsóva visszaveri a napfényt. Másrészt, mert a bennük lévő gázok a napfény hatására a neoncsőéhez hasonló fényt bocsátanak ki. Nagyban különböznek a meteoroktól, köznéven hullócsillagoktól.

A meteorok üstökösök porcsóvájából válnak ki vagy kisbolygókról törnek le. Az emberek számára akkor jelennek meg, amikor a légkörbe kerülve elégnek, majd meteoritként a Földre hullanak. A legtöbb homokszem vagy kavics méretű, de a nagyobb meteorok egy kilométer átmérőjű krátert is vájhatnak.