Hírek

2005.03.23. 00:00

Kicsi a nyugdíj, de leírva még kevesebbnek tűnik

Parcsami Gábor

AZT MONDJA a szomszédom: „A maguk lapja aztán megírja az igazat, feketén–fehéren. Éppen úgy, ahogy kell.” Kérdőn néztem rá, hirtelen nem tudtam mire gondol. – Nem olvasta, amit maguk írtak a nyugdíjakról? – kérdezte.
DE IGEN, olvastam – vágtam rá. De mi van ebben annyira furcsa, eddig is tudta mindenki, hogy nyugaton sokkal magasabbak a bérek és a nyugdíjak is. Hozzájuk képest a mi pénzünk csak aprópénz – okoskodtam magamban.
SZOMSZÉDOM, mintha gondolataimban olvasna, ezt mondta: „Persze, hogy tudtuk, de így leírva egészen más. Remélem azok is olvassák a lapjukat, akik tehetnek ez ellen valamit!” – szögezte le. Majd korát meghazudtoló fürgeséggel elviharzott, de a lépcsőfordulóból még nevetve felém fordult. „Maga is ismeri Pelikán elvtárs arany mondását… Én is csak annyit tudok erre mondani: de legalább magyar…”
ÉDESANYÁM is FELHÍVOTT este: Ez tényleg igaz? – kérdezte. Meg sem vártam, hogy szokásához híven kifejtse, aznap melyik cikkel ért, illetve nem ért egyet. Rávágtam, sajnos igaz, anyuka. Ez szomorú – jegyezte meg, majd hosszú hallgatásba burkolózott a vonal túlsó végén.
NEM TUDTAM én sem megszólalni, mire végre anyám megtörte a csöndet: „Remélem, neked már jobb lesz. Legalább annyi nyugdíjad legyen, mint az osztrákoknak.” Remélem, válaszoltam kissé bizonytalanul.

Ezek is érdekelhetik