2005.05.24. 00:00
Fóton kínozták Gryllus Dorkát
Első látásra egy filmstúdió mesevilágára emlékeztet. Olyan, mintha képeskönyv lapjai kelnének életre. Valóságos is, meg nem is.
[caption id="" align="alignleft" width="104"] A fóti Notre-Dame-ban majdnem annyi esemény zajlott, mint a párizsiban
[/caption]Teljes gőzzel termeltek az európai, benne a hazai filmgyárak a hetvenes években. Ahogy a tömegigény hatására nagyot lendült a látványvilág, sürgősen komoly stúdiókat kellett építeni. Jó kis nyüzsis csatajelenetekhez elég volt ugyan tágas mező, itt-ott dombos térrészlettel. De például a várral gond volt. Vagy nem adta meg magát a forgatásnak, vagy az eredetinél még szomorúbb romosodásnak indult. Nem beszélve a háttérkiszolgálásról (a sminktől kezdve a tízóraiig), amit ma infrastruktúrának és logisztikának hívnak. Mérföldkő a magyar filmtörténetben a fóti filmstúdió.
– 1974-ben forgatták itt az első filmet. Tévéjáték volt, a címe pedig Utazás a Holdba. Akkor még raktárbázis volt ez, abból nőtte ki magát fokozatosan stúdióvá. Az első komoly forgatás egyszersmind anekdota. 1983-ban a 20th Century Fox építtetett itt díszletet Az ellenségem című filmjéhez. Rendező- és díszlettervezőváltást követően úgy bontottuk le, hogy egy kockát sem vettek fel… – pörgeti vissza az időt Gárdonyi László, a Mafilm Szcenika Kft. ügyvezető igazgatója. Persze, akkor még Magyar Filmgyártó Vállalat Filmszcenikai Központjának hívták, ennek szakmai utódja 1996 óta a mai cég. A név változott, a tevékenység sokszínűen bővült.
– Folyamatosan dolgozunk. Hál’ istennek annyian, többnyire külföldi, újabban magyar filmesek keresnek meg, hogy a kétezer négyzetméteres műterem már kevés – amit nyilván a szolgáltatás ára is befolyásol. – Olcsóbbak vagyunk Berlinnél, Londonnál, Párizsnál, és drágábbak Romániánál – mondja az igazgató. Amikor a tervezett etyeki filmváros kerül szóba, nem félti a sajátját: – Annyi filmgyártót vonz ide, hogy abból bőven jut nekünk is…
Mi van most Fóton? Több meseváros. Úgymint a párizsi Notre-Dame, egy középkori falurészlet házakkal, udvarral, 19. századi londoni tér, ókori jeruzsálemi utcarészlet, a Sorstalanság című magyar film barakkjai… Olyanok, amelyeket némi átalakítással többször is folyamatosan lehet használni. Furán érzi magát az ember, amikor a „valódi történelemben” jár-kel. Legutóbb például, A harag napja forgatásakor a francia katedrális tere egy alagúttal gyarapodott, azon átbújva hajtott lóháton a térre Cristopher Lambert. Eközben több száz patkány sétafikált – a végső létszámellenőrzéskor néhánynak nyoma veszett. A templomkapu előtt pedig akasztófákat állítottak sorba… és hoztak üzemi állapotba.
Pár lépés az ódon lépcsőkön le a mélybe, és kirajzolódik egy hideglelős helyiség körvonala: a komfortos kínzókamra ugyancsak A harag napját idézi. Gryllus Dorkát kínvallatták itt korabeli eszközökkel. Feláll az ember hátán a szőr a tekerővel működtetett testnyújtó-, fojtó- és szemkinyomó gépezet láttán. A helyi idegenvezető és kínzóeszköz-szakember szerint igény szerint bármikor csatarendbe lehet állítani valamennyit.
Nemcsak puska- és pisztolyrajongók álla esik le a fóti fegyvergyűjtemény láttán. Katonás rendben sorakozik több mint másfél ezer, vaklőszerrel működő kézifegyver a 19. századtól napjainkig. Különböző mintájú golyószórók, gránátvetők és géppisztolyok a Kalasnyikovtól a gyorstüzelésű Skorpióig.
Csákovits Gábor fegyvertechnikus szerint Arnold Schwarzenegger szája tátva maradt a gyönyörtől, amikor a Vörös zsaru forgatásakor kezébe vehette a gyilkoló készségeket. Már túl volt a szerep szerinti lövöldözésen, mégis vissza-visszatért egy kis fegyverbabusgatásra. Für Anikó viszont az istennek sem volt hajlandó meghúzni a pisztoly ravaszát. Remegett, mint szélcsendben a nyárfalevél.
A szabadtéri bakóállás is gyakran visszatérő filmkellék. Sokszor láthattuk már, legutóbb az itt készült Le a fejjel! című Tímár Péter-filmben használták. A díszleten kívül a jelmezkészítés is a fóti bázis főprofilja. Afféle történelmi ruhaszalon működik a varrodában. Falra kiakasztott fotók „mesélnek” a sztárok és a jelmezvarró hölgyek jó kapcsolatáról.
Hernádi Judittól: „Erzsikének és az egész varrodának szeretettel”, Bajor Imrétől: „A varroda tündéreinek…”. Aztán Ganxta Zolee: „Nagy puszika a kiváló ruhárért”, hozzácsatolva szívecskével egyesített, nagyon pajzán ábrácska.
Nemzetközi sztárparádé színhelye a fóti filmes fészek. Díszletesek, jelmezesek legendákat mesélnek egy-egy csillagról. Például A púpos főhősnője, Salma Hayek nem titkolta, mennyire tetszettek neki a félmeztelen, izmos díszletépítő munkások. Közvetlensége miatt Annette Beninget is jó emlékezetükben őrzik a fótiak. Cristopher Lambertet pedig egyenesen a szívükbe zárták. Mesélik, minden áldott reggel külön-külön üdvözölte a munkatársakat. Még akkor is, ha olyan fáradtan érkezett, hogy alig állt a lábán… A büfében pedig fogta a tálcáját, és beállt a sor végére. Semmi sztárallűr. A régiek emlékezete szerint Marcello Mastroianni volt ennyire emberien közvetlen.
Erősödni látszik az európai filmgyártás. A nemrég elfogadott filmtörvény jótékony hatással van a hazai mozi fellendülésére. Igaz, egyre több film készül számítógépes animációval, de addig, amíg hús-vér színészek játsznak a mozikban, szükség lesz díszletre és látványelemre. Alighanem még nagyobb sürgés-forgás várható Fóton.
Váczy András A fóti Notre-Dame-ban majdnem annyi esemény zajlott, mint a párizsiban -->