Moszkva moszkvaiak nélkül

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Margretben, a Maastricht melletti város 8301 sírhelyet magába foglaló amerikai temetőjében Beatrix holland királynő és George W. Bush koszorúzott
[/caption]Borongós, késő tavaszi időjárás fogadta tegnap Moszkvában a sorra érkező külföldi állam- és kormányfőket. Mintegy ötezer vendéget vártak, az eseményről majd kétezer riporter tudósít. A metropolisz központja vasárnapra elnéptelenedett. A hatóságok azt tanácsolták a moszkvaiaknak, hogy aki csak teheti, utazzon el a dácsára vagy vidéki ismerőseihez. Akárcsak az olimpia idején, érvénybe lépett a „Tiszta utca, rendes ház” szabály: eltávolították a városból a hajléktalanokat és az utcalányokat. Ma reggel hattól a történelmi városrészt teljesen lezárták a forgalom elől. Áll a metró is, a kordonok mögé csak külön engedéllyel lehet belépni vagy behajtani.

A különleges biztonsági intézkedéseknek és a központ lezárásának nemcsak az ott lakók, hanem a kereskedők és az étteremtulajdonosok is kárvallottjai. Hatalmas haszonra számíthatnak viszont a 17 négy- és ötcsillagos szálloda üzemeltetői, ahol a külföldieket elhelyezték.

A fasizmussal szembeni élet-halálharcban „népünk nemcsak a hazát védte meg, hanem felszabadította Európa 11 országát is” – hangsúlyozta az orosz elnök egy jubileumi emlékmű felavatásán. A France–3 tévének adott interjúban Vlagyimir Putyin kijelentette: az ünnepi rendezvények jó alkalmat adnak arra, hogy új elveket érvényesítsenek a nemzetközi kapcsolatokban. Közölte: „nem idegesíti”, hogy a NATO befolyást szerzett Oroszország olyan szomszédainál, mint Ukrajna vagy Grúzia, de nem erősítené a békét és a biztonságot, ha „technikailag” ezekre az országokra is kiterjesztenék a szövetséget.

A Győzelem Napjának ünnepségeit többszörös feszültség hatja át. Az ellentétek egyik fő eleme, hogy a balti államok szerint a fasizmus felett aratott győzelem egyben megszállásuk kezdetét is jelentette. Vlagyimir Putyin orosz elnök viszont több nyilatkozatban kijelentette: nincs szükség a bocsánatkérésre. A szovjet törvényhozás már 1989-ben elítélte a Sztálin és Hitler közötti megállapodást, amely a balti hármak függetlenségének elveszítéséhez vezetett. Putyin válaszként a baltiak jelen problémáira mutatott rá, sérelmezve, hogy a Baltikumban rekedt sok millió orosz másodosztályú állampolgárrá vált szülőföldjén. Előtörnek a múlt sérelmei a győzelemmel kapcsolatos lengyel nyilatkozatokban is. Az ünnepet azonban George Bush kettős szerepe változtatja politikai játszmává.

Az amerikai elnök, miután találkozott a balti vezetőkkel, szombaton Rigában ennek a három országnak a megszállásáról beszélt. Vasárnap a dél-hollandiai Margratenben a szabadság nagy győzelmére és az azért fizetett nagy árra emlékeztetett. Kedden Grúziába megy, hogy megtámogassa a „rózsás” forradalmat – a kaukázusi ország átigazolását a Nyugathoz. Mádl Ferenc köztársasági elnök a megemlékezés előtt úgy nyilatkozott: „A nemzetiszocializmus németországi diktatúráját és szövetségi rendszerét csak irtózatos szenvedések árán, fegyverrel lehetett legyőzni. Ez a szövetségesek történelmi érdeme, s ebben a Szovjetuniónak meghatározó szerepe volt”.

A világháború 30 milliót megközelítő szovjet áldozata elsősorban Sztálin tehetségtelen vezetésének a következménye – állítja Alekszandr Jakovlev akadémikus, a szovjet peresztrojka atyja. Jakovlev, aki maga is részt vett a harcokban, úgy véli: a szovjet vezetés sokszor azért vitte pusztulásba az embereket, hogy előbb foglaljanak el egy-egy várost, mint az angolok vagy az amerikaiak. Teljes igazságtalanság, hogy egyes amerikai tankönyvek meg sem említik a Szovjetuniót mint a háború egyik győztesét, de ez ugyanúgy hamis, mint hogy egyedül mi arattunk győzelmet – mutat rá a szovjet–orosz történész.

A béke első napja

Sokak számára okoz zavart, hogy a Győzelem Napját egyszerre ünneplik május 8-án és 9-én. Pedig rendkívül egyszerű a magyarázata. A második világháború befejezéséről szóló okmányt május 8-án késő éjjel írták alá, amikor – a kétórás időeltolódás miatt – Moszkvában már május 9. volt. Mintegy áthidaló megoldásként ezért évtizedeken át ezt a napot, május 9-ét a béke első napjának nevezték. A megfogalmazás is sokkal árnyaltabb volt, hiszen elkerülte a felszabadítás-megszállás megkülönböztetését, egybemosását.