2005.07.23. 00:00
Holnap nekilátnak az úszók
Nézőpont kérdése, hogy várakozáson felül vagy a reményeknek megfelelően szerepel-e a magyar női pólóválogatott Montrealban, a világbajnokságon.
[caption id="" align="alignleft" width="94"] Risztov Éva jól látja az esélyeit
[/caption]Ha a szezon előtti indulatokat nézzük, akkor csoda a produkció, ha a Világliga selejtezőjének csoportgyőzelmét, akkor magától értetődő. Az viszont biztos, hogy télen még az is kérdéses volt, lesz-e válogatott. Faragó kapitányra fújtak a lányok, ám aztán éppen a volt klasszis tett legtöbbet azért, hogy most már a világbajnokság esélyese a csapat. Bizonyság rá: Faragó Tamás a három csoportgyőzelmet elsődlegesen annak tulajdonítja, hogy egységes, szervezett a társaság, a lányok nem csupán a sikerért, hanem egymásért is küzdenek. Ami a tényeket illeti, a Kínát (18-4), a címvédő Egyesült Államokat (9-8) és a spanyolokat (8-5) legyőző társaság már a legjobb nyolc között van, így pihenhet a hétfői, az elődöntőért vívandó mérkőzésig. Amelynek ellenfele ismert is, meg nem is, ugyanis a mai, Új-Zéland–Németország meccs győztesével játszik a társaság. A németek az esélyesek, ám a nőknél sohasem lehet tudni sehol, semmit – a vízilabdában sem.
A címvédő magyar fiúk tegnap – lapzárta után – a horvátokkal játszottak. Annyi már a kezdés előtt tudható volt, hogy egy döntetlen is elegendő nekik ahhoz, hogy pihenhessenek keddig, s az is valószínűnek látszott, hogy aligha ismétlődhet meg az, ami a Világligában, azaz, hogy a horvátok meglepjék a mieinket (7-9). Ha ezt hallaná Kemény kapitány, biztosan tiltakozna, neki ugyanis az a véleménye, hogy a világbajnokság (is) olyan esemény, ahol egy-egy négyszer hét perc alatt nüanszoktól függ, mi lesz az eredmény. Éppen ezért a játékosoknak már nem meccsről meccsre, hanem percről percre kell gondolkozniuk, arra kell ügyelniük, hogy minden részletben jobbak legyenek az ellenfélnél. Nehéz vitatni Kemény doktor igazságát, ám ezzel együtt a magyar csapat – a múlt, és az eddigi teljesítmény alapján egyaránt – egyértelmű esélyese a tornának. Mellesleg nem a horvátok elleni négyszer hét perc a kulcsa a montreali szereplésnek, ez leszögezhető volt a kezdés előtt is.
Holnap nekilátnak az úszók is, a világbajnokság első napján Boulsevicz Beatrix (100 pillangó), a margitszigeti ifi Európa-bajnokságon remeklő Jakabos Zsuzsanna (200 vegyes), a két esztendeje Barcelonában ezüstérmes Risztov Éva (400 gyors), valamint Bodor Richárd és Flaskay Mihály (100 mell) ugrik vízbe a magyarok közül. Hogy milyen esélyekkel, arról megoszlanak a vélemények. A legtöbb Risztovtól lenne várható, ám ő egy vírustámadás és egy fürdőszobai baleset után nem úgy készült, ahogy szerette volna. Ezzel együtt minden elképzelhető, hiszen klasszisról van szó, olyanynyira, hogy valósan nézi a lehetőségeit, elégedett lenne azzal is, ha pontszerző helyen végezne.
A magyar úszók közül mindenki Cseh Lászlótól várja a legtöbbet, nos az Athénban 400 vegyesen bronzérmes szupertehetség először hétfőn versenyez (100 hát, az a szám, amelyben idősebb Cseh Lászlót magasan jegyezték az ő idejében), majd szerdán (200 vegyes) és vasárnap (400 vegyes) mutathatja meg, mit tud. Föltehetően sokat, az pedig mindenképpen dicséretére válik, hogy a nyilatkozataiban rendre elmondja, hogy tudja, tőle várja mindenki a legtöbbet. Ő is esélyesnek tartja saját magát, így aztán kötelessége bebizonyítani, hogy nem csupán a ranglista első helye (400 vegyes) alapján a legjobb úszó a világon fő számában.